Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Papa júniusban a Facebook oldalunkon ezúttal csak animékkel foglalkozott, így a főszerkesztő végre befoghatja a pofáját, mert egyetlen rovatba besűríthető az egész. Ugye? Ugye!
A finn szörnymetál "csúfos" képviselői visszatérő vendégek az oldalunkon, hiszen Papa és én is imádjuk a Lordit. Ez elmondható róluk is, hiszen ők is szeretnek minket: mármint nem effektíve kettőnket, hanem úgy en bloc a magyarokat, hiszen novemberben ismét láthatjuk őket élőben, amikor bemutatják a Sexorcism című új albumukat. Hadd mutassam be én is!
Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon a mai zenék 20-30 esztendő múlva retrónak számítanak majd? Kellemes bizsergés fut majd végig hátunkon, ha meghallunk egy Rihanna számot? És vajon lesznek majd olyan bandák, amik a 2010-es évek stílusában játszanak? Vagy akkor is a legendás nyolcvanas évekbe kanyarodnak vissza, mint ahogy azt teszi már egy ideje a CHVRCHES is?
Roger Shah egy kedvelhető figurája a trance stílusnak. Az úgynevezett baleár trance felfuttatójaként temérdek slágerrel és átdolgozással kényeztetett már el bennünket és ha a sok mellék projektje mellett egy önálló, szerzői albummal jön ki, az bizony megérdemli a figyelmünket. És kell is ide a figyelem meg a kitartás, mert a 2 CD-n és a 30 számon nem két perc alatt rágjuk át magunkat!
...akár egy vicc is kezdődhetne ezzel a felütéssel, de sajnos (vagy éppen szerencsére) így nem kezdődik egy sem. Ellenben ha a mostani, általam rajzolt képregények témáit összefésülöm, akkor viszont helytálló ez a furcsa kezdet. Figyelem! Fárasztás következik!
Papa májusi Facebook bejegyzéseinek összefoglalója két részre bomlott, az elsőt nem olyan rég olvashattátok, most pedig itt a második, ami csak animékkel foglalkozik. Meg Batman-nel. Aki most animében szerepelt.
Nincs az a szerkesztő, aki megzabolázhatná Papát, ha a Facebook oldalunkra ír. Ezért fordulhat elő, hogy amikor az összegzőt kéne rovatba sorolni, csak gondok és akadályok merülnek fel. Épp ezért ismét két részesre szabdalódik a májusi posztok összefoglalója, elsőként pedig két mozifilm, egy CGI parádé és egy klasszikus krimi kerül terítékre.
Kezdem magam úgy érezni, mint egy elszenesedett őskövület, aki mellett a kor úgy halad el, mint BMW-s a sztrádán. Görcsösen ragaszkodom ahhoz a véleményemhez, hogy az album, mint kifejezési forma elképesztően fontos szerepet tölt be egy énekes, egy zenekar vagy egy producer életművében, de úgy tűnik a Spotify-generáció a rövidebb, instant élményre vevő. Most két trance előadó középlemezét veszem nagyítóm alá; vajon meggyőznek arról, hogy jobb a több kicsi, mint az egy nagy?
A Double Penetration 2 egy újszerű, mégis klasszikus mestermű, ami teljesen újraírja az etalon fogalmát a durva, anális... hogy mi? Mi az, hogy a DP 2 nem ennek volt a rövidítése? Deadpool? Van második rész? Basszameg! Mindjárt jövök.
A közel-keleti térség meglehetősen trance centrikus, szerintem legtöbbünk fel tudna sorolni legalább öt olyan előadót, aki innen emelkedett fel. Hazem Beltagui, egyiptomi producer is könnyedén eszünkbe juthat, főképp most, hogy kijött első, igazi albumával.
Ilan Bluestone angol trance producer tökéletesen adagolt tempóban dolgozik. 2012-ben futott be igazán, onnantól kezdve minden évben kijött pár számmal és átdolgozással, és most végre úgy érezte, hogy ideje album formába önteni az elmúlt két év kreatív munkáját. Az időzítés remek, de vajon maga az alkotás is?
Kis késéssel de megérkezett Papa Facebook-os írásainak áprilisi összefoglalója! Sajnálom, de valamiféle tíz éves jubileum közbeékelődött és felborította itt a menetrendet! Viszont most megint belekontárkodok én, Pactolous a szövegbe, mert az ajánlott sorozatokból kettőt is láttam és mert megtehetem... muhahaha!
Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a jubileumoknak, de azért szeretem, ha elérek egyet. Persze itt most nem a harmincadik születésnapomra gondoltam, azt még a mai napig nem dolgoztam fel. Nem, nem, sokkal inkább azokat az évfordulókat bírom, amik a hobbijaimmal kapcsolatosak. 2008. május 2-án jelent meg az első cikkecske eme oldal bitjein és bájtjain, ami - akárhogy is számolom ujjaimon - bizony 10 évet jelent. Tízet!
Megjött hát az utóbbi évek egyik legnagyobb mozis eseménye én pedig nem leszek rest és igyekszem megfogalmazni a véleményemet róla. Túltolták a hype-ot? Hatalmas bukta, vagy a legjobb dolog a pirított tökmag óta? Nos, ezt majd mindenki eldönti maga, de addig is, én jövök!
Szerencse, hogy engem elképesztően sokfajta zene foglalkoztat, így lehetőségem adódik, hogy olyan előadókról is írjak, akiket talán a szélesebb közönség nem nagyon ismer, pedig megérdemelnék. Az Awolnation egy ilyen zenekar és egyelőre csak annyi üröm vegyült örömömbe, hogy nem a legjobb lemezükről írhatok.
Papa
2018-07-02 21:17 
0
2007
| Rovat: