Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Marcus Schössow neve talán nem ismeretlen a trancerek körében, a 2007-től 2010-ig tartó időszakát pedig én is kíváncsi szemekkel figyelgettem, ugyanis egyszerűen magával sodort egyedi és rögtön felismerhető hangzásvilága. Nem is igazán lehetett bekategorizálni, hiszen előszeretettel vegyített mindenféle stílust, legyen az éppen electro, house vagy trance. Pár évvel ezelőtt visszakerült a radaromra az AIKA álneve kapcsán, pozícióját pedig a mostani formációjával erősítette meg.
A nyugodt hangulatok kedvelőinek 2021 egy igazán kedves év volt, legalábbis, ami az elektronikus zenét illeti. Jómagam is egyre több progresszív trance/house, melodic house/techno vagy deep house jellegű zenét hallgatok és szerencsére a jobbnál-jobb albumok is egymást érik. Ahelyett, hogy egyben írnék róluk, a gyakoribb megjelenést szem előtt tartva, külön cikkekben emlékezek meg róluk. Hiszen érdemes!
Brendan Blatt ausztrál trance DJ és producer már 2011 óta szorgoskodik és munkálkodik azon, hogy bekerüljön a műfajt meghatározó nevek csarnokába és isten bizony, nem csinálja rosszul. De hogy ki is ő? Talán a művésznevén többen ismerik, főleg azok akik a kompromisszum és új, divatos hatások nélküli uplifting trance muzsikát kedvelik: ő bizony Factor B és megjelent első nagylemeze, ami rögtön kettő!
Képernyők előtt éljük le fél életünket, ha épp nem a TV vagy a számítógépek akkor a telefonok fényében. Erre csak rásegített a Covid mizéria, és ez a zenekarokat is sújtotta, akik rendes, személyes megbeszélések helyett kénytelenek voltak online tanácskozásokat tartani, merre tovább. A CHVRCHES is így állt neki új lemezének, de aztán szerencsére összeállt a banda és rendes úton kalapálták késszé azt, amin külön-külön, mégis együtt kezdtek el dolgozni.
Ákos beleszeretett a középlemez műfajába, ami a közönségnek egy egészen tisztességes étvágycsökkentő két megjelenés között, az előadónak meg korrekt pénzkeresési lehetőség. Már ha a tartalom és a minőség megüt persze egy szintet. Emberünk előző dobásai ezen a téren voltak ilyenek is, olyanok is, de azért a kíváncsi várakozás mindig megelőzi ezeket.
Ezekben a koronavírusos időkben nehéz ítéletet hozni egy album felett. Legyen az ember megengedő? Hiszen művészet ide vagy oda, mégis csak a megélhetésről van szó. De ha oly sokaknak növesztett angyalszárnyakat a kreativitásuk, akkor mégis miért ne legyek szőrösszívű? Cosmic Gate és Protoculture kapcsán merültek fel bennem ezek a gondolatok és bizony kérem, olyan zavarban vagyok, mint az egyszeri kamasz a tárcsázós telefon előtt.
Roger Shahról nem állítható, hogy a trance stílus Garfieldja lenne, ugyanis a lusta punnyadás helyett az aktív, alkotói munkába vetette energiáit és ennek idén meg is lett az eredménye. Egyik álneve alatt kiadott egy albumot, összehozta a Magic Island mixsorozat tizedik részét és most egy másik, de méltán híres alias kapott elégtételt, hosszú hallgatás után egy album képében. Valahogy így kell ezt!
Szeretjük a fáradhatatlan művészeket, hiszen állandóan ellátnak bennünket mindenféle földi jósággal, de azért nem árt egyfajta szellős menetrendet követni. Nem csak a szellemi, fizikai kiégés elkerülése végett, hanem azért is, hogy érdemi mondanivaló összegyűljön. Lana Del Rey 2019-ben jelentkezett utoljára igazi nagylemezzel, de az igazi rajongók 2020-ban is hallhattak róla, idén pedig két (!) albumot is tervez, amiből az egyik márciusban meg is jelent. Jó ez így?
Ha a debütáló nagylemezed siker mind a kritikusoknál, mind a közönségnél, az egyszerre lehet áldás és átok. Áldás, hiszen ki nem örülne annak, hogy az első, sokáig dédelgetett szerelemgyermeke másoknak is ugyanennyire tetszik? Viszont átok is, mert akkor a másodiknak hatalmas elvárásoknak kell megfelelni: hozni ugyanazt a minőséget, de leginkább még jobbat. Vajon Ilan Bluestone-ban megvolt ez az erő?
Megint jó nagy fába vágtam a fejszémet. Bár nem vagyok szakértő, de ha az írásról beszélünk, szerintem a legnehezebb dolga akkor van az írónak, amikor novellát vagy épp trilógiát szeretne alkotni. Nagyon nagy kihívás egy jó sztorit úgy előadni, hogy az érthetőre és izgalmasra kerekedjen, legyen szó pár oldalnyi terjedelemről vagy akár több kötetről, hiszen annyi mindent szeretne -gondolom én- kiírni magából az ember ilyenkor és az könnyen elronthatja az egészet.
Ákos a születésnapja környékén mindig jelentkezik valami meglepetéssel, legyen az egy új dal, EP vagy kicsit mindkettő, mint jelen esetben. A nemrég megjelent kislemezen egy frissiben megsütött nóta két (khm...) verziója, valamint az Idősziget egyik legjobb számának többféle változata lelhető fel, amihez ráadásul egy régi ismerős jelentkezett be. Izgalom a köbön, lássuk, tényleg felemeli-e szívünket az új anyag?
A múltba való visszatérés mindig kifizetődő üzlet, de azért élménynek sem utolsó. Napjainkban különösen sokan élnek a nosztalgia eszközével, elég csak a végeláthatatlan remake, reboot és rework áradatra sandítani. Nincs ez a zenében sem másképp, a régi idők stílusai örökké népszerűek lesznek legyen az éppen mókás rockabilly, zsigeri blues, kortalan klasszikus zene vagy a reneszánszát élő szintipop avagy synthwave. Utóbbi annyi előadót megihletett már, hogy lassan már ciki, ha valaki nem kóstol bele a nyolcvanas évekbe. A trance egyik állócsillaga, Roger Shah sem akart kimaradni a házibuliból.
A trance stílus egyáltalán nincs kritikus állapotban, mégis szüksége van olyan kiváló zenészekre, producerekre, akik életben tartják, akik megmutatják néha, milyen is az igazán kidolgozott, minőségi trance muzsika. Dennis Sheperd is ilyen ember; a kisujjában van az egész műfaj, pocsék számot én még nem hallottam tőle és ráadásul az albumjain is remekel. Legújabb lemeze sem törte meg ezt a sikerszériát, mégis úgy érzem, hogy egy nagyon kevés még hiányzik az igazán zseniális szint eléréséhez.
Embert próbáló feladat megtalálni a kényes egyensúlyt az egyénre jellemző, sajátos hangzás és az újító szándék között. Ennek ellenére szerintem egy producernek, zeneszerzőnek illene azon fáradoznia, hogy ezt felfedezze, mégis csak így teheti izgalmassá életművét a hallgatók és saját maga számára is. Persze ha csak rideg üzletember módjára a profit a cél, illetve az elvárt, de minimális siker, akkor sajnos papolhatok én itt napestig. Steve Brian kapcsán még nem érzem ezt, de az tény, hogy új lemezénél nem erőltette meg magát kellőképpen.
Amíg előkészülök a soron következő lemezek kritikáival, úgy gondoltam egy elfekvő írásomat is publikálom, amit anno egy cikkírói pályázatra hoztam össze, de sajnos nem jártam sikerrel vele. Úgy gondolom viszont, hogy amiről szól, az megéri a figyelmet, még akkor is, ha ide nem nagyon írogatunk videojátékokról. Hölgyek és Urak! GRIS.
Pactolous
2022-02-07 19:06 
0
1135
| Rovat: