Üdvözlet olvasók és írópalánták!
részletek itt
Mit szeretnél olvasni? Humoros írásokat idétlen hírekrõl, esetleg komolyakat komolyakról? Verseket? Novellákat? Sport ihlette írásokat? Album/film/játék/egyéb kritikákat? Netán reagálni is szeretnél rájuk? Itt a helyed!
Esetleg neked is van valami szösszeneted, amit meg akarsz osztani másokkal is? Itt a helyed!
Vagy kíváncsi vagy az egyik cikkíró/tulajdonos, Pactolous dalaira? Kedveled az elektronikus zenéket? Esetleg még dalszövegeket is írsz, amiket kipróbálnál dal formában is? Itt a helyed!
Az írásokat és reagálásokat erre az e-mail címre várjuk: info[kukac]pactolous.netkey.hu
Igen, direkt van így írva, ezen ne akadjon fel senki, csak cserélje le a [kukac]-ot egy @ jelre, köszönjük :)
Amennyiben más oldalon is szeretnétek megjelentetni írásainkat, kérjük, azokat csak az írók nevének feltüntetésével tegyétek. Megértéseteket köszönjük!Citromail-esek FIGYELEM! Tõletek hibásan kapom meg az írásokat, a Citromail hibája miatt. Így kérlek benneteket, vagy küldjétek el õket egy másik e-mail címrõl, vagy ide címezzétek õket:
kollerzene[kukac]gmail.com
Danke!
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egybõl az új írásokról!Kellemes kalandozást a honlapon!
Cikkek
Újabb visszatérõ vendég a Paramore után, ezúttal a fiatal, skót énekesnõ, Amy MacDonald tért vissza második albumával, ami A Curious Thing címre hallgat. Anno a debütáló albuma nagyot ütött, kellemes, popos-country-s hangzásával, a This is Life címû dal pedig még ma is közkedvelt rádiósláger. A nagy kérdés pedig eme írás címében rejlik: Amy új albumával fejlõdést mutat, visszaesést, vagy helyben fut? Ezt szeretném kideríteni.
Végre valahára eljött az a pillanat, amikor a készítõk megmutathatták nekünk, hogy mi is hiányzott az Elit alakulatból. Hölgyeim és uram, van szerencsém elárulni önöknek, hogy végre a The Pacific átesett a tûzkeresztségen, máris két dugással és egy elõjátékkal. Éljen, éljen.
Fiatal, huszonnyolc-harminc körüli, csinos, elegáns nõ száll fel a negyvenhetesre a Deákon. Végigkísérjük az utazásán, s amíg õ kifelé bámul az ablakon, mi álló- és mozgóképû emlékei segítségével megismerjük a múltját.
Basszus! Nem akartam ilyen hirtelen nyitni, de most realizálom csak, hogy anno az elsõ írások egyike volt a Paramore Riot! címû lemezének az általam írt kritikája. 2008 májusában publikáltam itt, és most 2010 márciusában (kicsit újfent elkésve, de ez már nálam megszokott) az alany ismét ez az együttes. Igen, megérkezett a harmadik stúdióalbum, a Brand New Eyes.
Újabb hétfõ, újabb epizód, én meg nem húzom az idõt holmi felesleges bevezetõkkel.
Oké, tudom, hogy ez milyen hülyén hangzó cím, de nagyon kérek mindenkit, hogy ne engedje becsapni magát. A film amirõl most beszámolok az évtized egyik legjobb akciófilmje, olyan hihetetlenül jó stábbal, történettel, karakterekkel és látvánnyal rendelkezik, amit még évek múltán is fel fogunk emlegetni.
Néhány perce ért véget az HBO-n az Elit alakulat készítõinek legújabb sorozatának legelsõ epizódja. És mivel ezen oldal szerkesztõi igen kedvelik az Elit alakulatot, ezért úgy döntettem, hogy beindítok egy új sorozatot. Minden hétfõn, ahogy vége egy résznek már itt is termek az adott epizódról alkotott véleményemmel.
Pár évvel ezelõtt, mikor még igényesebb dance bandák ügyködtek a zeneiparban, a siker receptje a következõ volt: végy egy szép énekesnõt, valamint egy (vagy több) búval ba… szomorú arcú egyént, aki pózolhat a kamerába. Õket hozd össze egy ismert producerrel, és írjatok jó dalokat. Ez elég sok produkciónál mûködött, lásd Ian Van Dahl-t, Lasgo-t, Milk Inc.-et és a Sylver-t. Utóbbi társulat még mindig létezik, tavaly jelentkeztek is egy új lemezzel. Vajon kitart-e még az ezüst ragyogása vagy már erõsen kopik a fénye?
Chicago városától néhány kilométernyire, egy hatalmas földterületen nyugszik Excalibur. A hihetetlen nagyságú, önellátó komplexum, mely úgy ezer embernek ad otthont.
Magyar együtteseket, énekeseket ritkán hallgatok, mert akiket a média nyomat, nem valami igényesek, akik pedig underground körökben mozognak, túlságosan ismeretlenek. Szerencsére egy-egy jó reklám felhívhatja a figyelmet kiváló zenészekre, kár, hogy jelen esetben egy rossz hírrel is párosult. A Wendigo együttes albuma ugyanis ingyen letölthetõ, de a zenekar hibernálta saját magát.
Mikor ezen sorok leírására készültem, elhatároztam, hogy ezentúl minden egyes Öt perc Papával egy-egy különkiadás lesz. Pont, mint a Fábrynál. Végtére is nekik bejött, hogy ugyanazt lenyomták az emberek torkán csak a címhez hozzávágták, hogy különkiadás, szóval gondolom nekem is összejöhet. Virágárus napi különkiadás, sok szeretettel.
Lemezek terén az elkövetkezendõ hetekben a lemaradásaimat fogom bepótolni, annál is inkább mivel nagyon jó albumokról van szó. Elsõ körben a tavalyi év legjobb trance albumáról nyilatkoznék, a Dash Berlin formáció The New Daylight albumáról egész pontosan.
Pactolous
2010-04-05 11:52 
0
191
| Rovat: 
