Művész
Anita
2008-06-09 21:26 
3
3020
| Rovat: Behúzott, bordó függönyök;
Két libbenés között
a fény, akár a borostyánszín-lézer szeli ketté az antik szekrénysort. Dohos szag, barna bútorok;  a lámpa, a székek Atlaszként tartják hátukon a port. Sortűz-ropogásként mozdul az árnyból. Recseg a hintaszék - felállt. Unva, fájva nyitja fel a zongorát. Cirógatja, elidőz felette; ujjai mint a jégcsapok, csengetik a zenét; őrületének adta az eszét, a világnak pedig lelke egy darabját. |
Hozzászólás
2008-06-10 12:38
Nem vagyok nagyon verspárti, talán mert nekem sose ment a versírás, de a te versediet olvasva mindig magam előtt látom a képet,amit leírsz( ami nekem kb fél oldal lenne), szóval csak annyit tudok mondani, hogy elismerésem!
2008-06-09 21:30
Ugyanazt leírni, mint amit előttünk már megtettek, az teljesen felesleges, így csak annyit hogy: remek!
2008-06-09 21:29
Teljesen elfogulatlanul azt kell, hogy mondjam: nagyon-nagyon profi és jó vers! Munkásságod egyik legjobb darabja szerintem.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!