Meglestem egy bűnös pillanatot
Papa
2008-06-06 18:21 0
3112
| Rovat: Irodalom »
Szerencsémre én voltam az utolsó a szolgálatban, én maradhattam legtovább. Ha nem így történt volna, akkor nem láttam volna meg azt, amit most megosztok veletek!
A munkám nem túl nehéz, egyáltalán nem nagy kihívás, és általában le is nézik emiatt. Én ugyanis csak annyit teszek, hogy minden nap előkészítem az ágyakat, friss lepedőket húzok fel, kirázom a takarókat, egyszóval mindent megteszek azért, hogy a vendéget, vagy legtöbbször inkább vendégeket, ne érje csalódás! Tudom, nem leszek egy ettől éppen egy szuperhős, de valakinek ezt is el kell végeznie, én pedig hajlandó vagyok mindezt büszkeséggel, precízen végigcsinálni! A főnökeim is elégedettek velem, és ahhoz képest hogy értelemszerűen nem túl magas a fizetségem, mégis jól meg tudok élni. Szerényen, de néha-néha megengedek magamnak egy kis luxust is. De ennyi elég belőlem! Hadd mondjam el mi történt. Ezúttal hárman voltak. Hárman! Meg kell mondjam, rég óta dolgozom ebben a munkakörben, de ilyet még nem láttam. Amikor végigvonultak előttem, elhatároztam, ebből én sem maradhatok ki! Persze ahhoz nem volt bátorságom, hogy bekéredzkedjek, de gondoltam legalább megnézem magamnak. Bementek! Kevés időm maradt, hogy a főnök által még pár éve készített kémlelőnyíláshoz érjek, de igazán belehúztam, így odaértem. Ők pedig nem vesztegették az időt! A helyiséget betöltötte az a furcsa, leírhatatlan színű, hangulatvilágítás, amit épp az ilyen esetekre szereltettünk be. A testük csak úgy izzott! Oly szorosan simultak egymáshoz, hogy bőrük szinte minden felülete érintkezett a másikéval. A benti forróságot még az én oldalamon is könnyen érezni lehetett. Saját izzadságuktól összetapadva hevertek az ágyban. Az aktus legalább olyan gyorsan és váratlanul ért véget, mint ahogy elkezdődött! Még álltam néhány másodpercig, teljesen ledöbbenve a látottakon, aztán kinyitottam az ajtót… És kivettem a virslis, sajtos szendvicsemet a mikróból. |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!