Újabb bűnös pillanat

Adri

2008-06-03 22:28 Hozzászólás

2933 | Rovat: Irodalom »

40 fokos meleg, igazi, gyötrő kánikula és Neked megint öltönyt kell viselned. Átkozod magad, hogy miért ezt a munkát választottad, aztán rájössz, hogy nem igazán volt választásod. Rosszul kezdődik a napod. Legszívesebben a strandon lebzselnél, hiszen a fülledt irodában, úgy érzed, megdöglessz a melegtől. Mindennek ellenére, amikor belépek az ajtón, áldod a globális felmelegedés eme kellemetlen hatását. Rájössz, hogy nem csak neked van meleged, és arra, hogy kifejezetten jó, ha egy nőnek melege van. Mármint a Te szempontodból.

Rövid szoknya, testhezálló, mélyen dekoltált blúz, ez vagyok én.

Kiéhezett, nyálát csorgató, mégis rettentően félénk pasi, ez, pedig Te. A szerepek régóta leosztottak. Régóta tetszem Neked. Tudom jól. Sőt mi több Te is tetszel. Mit tegyek még, hogy észre vedd? Mit tegyek még, hogy végre megtedd az első lépést? Úgy érzem, már évek óta erre várok. Túlontúl régóta vágyom Rád, arra, hogy egyszer végre ne csak a szemeddel vetkőztess le, ahogy most is teszed.

Végigmérsz és az a gondolat suhan át az agyadon, hogy talán mégis érdemes volt ma felkelni.

Látom, hogy figyelsz, és sóvárgó pillantásod elárulja, mit akarsz. Azt hiszed, nem veszem észre azt a rövid pillanatot, amikor szemed alulról fölfelé végigsiklik a testemen. A bokámtól, a combomon át, a fenekemig és tovább…

Azt hiszed, nem tudom, mire gondolsz, közben, pedig azt nem értem, miért nem teszel semmit? Tétlenséged megőrjít, nem bírok magammal. Eljött a cselekvés ideje, egy újabb bűnös pillanat. Nem, most szó sincs fagyiról. Csak mi ketten vagyunk egy érzelmektől túlfűtött szobában, és mindketten ugyanazt akarjuk: érezni a másikat, összefonódni egy forró, régóta vágyott ölelésben.

A vállam fölött visszanézek Rád, már-már szemtelenül kacéran. Szemérmetlenül.
Megdöbbensz, mikor sarkon fordulok és elindulok az ajtó felé. Bezárom. Megborzongsz. Agyadon átfut a kérdés: talán végre megtörténik? A várakozás csöndjében szinte elviselhetetlenül erősen érzed azt a bizonyos lüktetést, ahogy a vér egyre sebesebben áramlik az ereidben.

Kimondatlan kérdésedre tettekkel felelek. Néma vagyok. Érzéki rossz kislány. Hajamat kisimítom arcomból, majd kezeimmel végigsimítom a nyakam, egészen a mellemig. Arra gondolok, te simogatsz így, arra gondolsz, bár simogathatnál. Csupán egy karnyújtásnyira állok Tőled, de nem akarod elrontani a játékot. Már sejted, mire készülök…

Mikor kigombolom az első gombot, halk sóhaj szakad fel tüdődből, mélységesen mélyről utat engedve az elfojtott szenvedélynek.

Lassan haladok egyre lejjebb és lejjebb és te egyre többet, és többet látsz testemből. Fekete, csipkés melltartóm sem rejti már a vékony ing. Elérek az utolsó gombig, közelebb lépek hozzád. Vadul csókollak meg. Mohón csókolsz vissza. Ez az első csókunk.

Közben a vékony selyeming a földre esik…

Régóta tetszem Neked. Tudom jól. Sőt mi több Te is tetszel. Mit tegyek még, hogy észre vedd? Mit tegyek még, hogy végre megtedd az első lépést? Úgy érzem, már évek óta erre várok. Túlontúl régóta vágyom Rád, arra, hogy egyszer végre ne csak a szemeddel vetkőztess le, hogy ne csak gondolatban legyünk egymáséi, ahogy most is.