Nem újrakezdés, folytatás (Ben Böhmer - Begin Again)
Pactolous
2022-01-28 19:00 
0
1246
| Rovat: A nyugodt hangulatok kedvelőinek 2021 egy igazán kedves év volt, legalábbis, ami az elektronikus zenét illeti. Jómagam is egyre több progresszív trance/house, melodic house/techno vagy deep house jellegű zenét hallgatok és szerencsére a jobbnál-jobb albumok is egymást érik. Ahelyett, hogy egyben írnék róluk, a gyakoribb megjelenést szem előtt tartva, külön cikkekben emlékezek meg róluk. Hiszen érdemes!
Jelen cikk főhőse 2019-ben jelentkezett először szóló albummal, és nem is okozott csalódást, a Breathing igen csak kellemes hallgatnivalónak bizonyult, ami nem zúzta szét a hangszóróinkat, ugyanakkor dőreség is lenne ezt az úriember muzsikájától elvárnunk. Finom, progresszív zene, ami nem mindig veszi figyelembe a stílus határait, de minek is tenné? Begin Again címmel jött ki a folytatás, ami épp csak annyiban variálja meg a receptet, hogy az első lemeznél felhozott egy tőről fakadás még inkább eltűnjön.  A kezdést egyfajta analóg hangulat lengi át, a Begin Again szépen építkezik, emelkedik felfelé, de jellegében inkább mégis csak intrónak tekinthető. A Beyond Beliefs viszont már nem csak egy teljes értékű szám, hanem az én egyik személyes kedvencem is (így is, illetve Cold Blue felgyorsításában is): a dallamok szépségesek, a hangulata elandalít; ha meg kéne mutatni, kicsoda ez a Ben Böhmer, ez a dal kiváló jelölt lenne a feladatra. Énekkel felvértezett, visszafogottan tört darab a Home, nem is igazán szabadul el a szellem a palackból. Meglehetősen érdekes hangszerelést kapott az Erase; van itt kérem harmadolós ritmus, a tér minden irányába elmászó hangfoszlány-kavalkád, nem túl hivalkodó ének, középen meg egy tetszetős leállás. Nehezen megszerethető, de érdemes a harmóniákra odafigyelni, mert ott történik a csoda. Még tovább robogva az antisláger vonat vasútvonalán a Strangers következik, ami a Begin Again atmoszféráját veszi kölcsön. Talán elvontabbnak minősül, bár én el tudnám képzelni egy szettben is. Az Escalate érdekes hangokkal indít majd egy lo-fi (direkt kifogásolható minőségű) hangszereléssel folytatódik, amit az ének és a harmóniák ellensúlyoznak. Zaklatottabb tört ritmust kapott az A Matter of Time, ami így egy viszonylag új ízzel lep meg minket, de végeredményben kicsit monoton. Ben barátunk most a tört ütemek megszállottja lehet, mert ismét egy ilyen dal következik: a Revelation szerencsére nem csak énekével, de harmóniáival is kiemelkedik. Klasszikusabb megszólalású a Fade to Blue; meleg hangszíneivel kifejezetten andalító, bár kicsit sokára érkezik meg valamiféle extra dallam. Szalagról visszajátszott zongorákkal kezd a Once..., remek akkordok kerülnek elő benne. Elsőre úgy gondoltam, hogy elbírt volna még pár ötletet, de másodjára már inkább az apró részleteknek örültem, amik megbújtak a háttérben. A lemezt a Slow Wave zárja méghozzá egy végtelennek ható szintiszőnyeggel. Végletekig visszafogott szám, kellemes, éteri énekkel, lezárásnak teljesen tökéletes. Ben Böhmer második albuma folytatja az első által kijelölt útvonalat és csak pont annyival tágítja jellegzetes hangzását, amennyire szükséges. Ez persze nem jelenti azt, hogy kreatív megoldások híján lenne, hiszen érződik a minőségre való törekvés, ez nem csak egy ukázba kiadott feladat megvalósítása, hanem egy újabb szerelemgyerek. Ahogy azt már megszokhattuk a stílustól, néhol elringat, néhol kicsit táncra perdít, ideális muzsika napfelkeltéhez illetve naplementéhez. Szerintem érdemes vele foglalkozni! 01. Begin Again 02. Beyond Beliefs 03. Home (feat. JONAH) 04. Erase (feat. lau.ra) 05. Strangers 06. Escalate (feat. JONAH) 07. A Matter of Time 08. Revelation (feat. PBSR) 09. Fade to Blue - 10. Once... 11. Slow Wave (feat. Gordi)  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!