Áldús kislemez (Ákos - Fel a Szívekkel)
Pactolous
2021-04-10 21:18 
0
1586
| Rovat: Ákos a születésnapja környékén mindig jelentkezik valami meglepetéssel, legyen az egy új dal, EP vagy kicsit mindkettő, mint jelen esetben. A nemrég megjelent kislemezen egy frissiben megsütött nóta két (khm...) verziója, valamint az Idősziget egyik legjobb számának többféle változata lelhető fel, amihez ráadásul egy régi ismerős jelentkezett be. Izgalom a köbön, lássuk, tényleg felemeli-e szívünket az új anyag?
A dal a Fel a Szívekkel címet viseli, ami szinte jeligévé, közös, online mantrává vált a tavalyi Vlog epizódoknak köszönhetően. Kitartásra buzdító mottó, tényleg adta magát az ötlet, hogy dallá forrja ki magát. A zeneszerzői feladatokat Lepés „Lepe” Gábor vállalta el, az ő nevéhez olyan slágerek fűződnek, mint például az Ölelj Meg Újra, Mindenki Táncol, Nem Kell Más Vigasz vagy az Idősziget. Rendben, ez bizakodásra ad okot, de az originál és rádió barát változat mellett mit kapunk még? Az Idősziget csillogó gyémántja, a Csend Leszek követelt még magának helyet a korongon, kicsit talán pofátlan módon is, mert egy album verzió és egy koncertfelvétel képében is tiszteletét teszi. De hiszen ezeket már ismerjük! Sebaj, kislemezen ez szokás, korábban is volt már erre példa, lépjünk tovább! Ami igazán érdekessé teszi a maxit az a további három remix: Lepe is átgázolt a dalon, de hogy Menczel Gábor rögtön két (!) változattal is előrukkoljon? Az a bizonyos Menczel Gábor, a Bonanza Banzaiból? Ráadásul ennyi év inaktivitás után? Utoljára a Kozmixos Lalával elindított, majd rögtön abba is hagyott Respect projekt kapcsán hallottam róla, szóval ez igazán örömteli fejlemény! Az Ákos 50 turné egyik előadásán nézőként ő is jelen volt, onnantól kezdve pedig úgy tűnik helyreállt a két egykori zenésztárs között a kapcsolat. Kísértetiesen hasonlít az egész a Hauber Zsoltival való összeállás eredettörténetére, de ha ez is elindítója lesz a további közös munkának, akkor nem bánom!  De előbb lássuk/halljuk az új dalt! Az eredeti változat egy elektronikus alapokon nyugvó, némi torzított gitárt is tartalmazó szám, érdekes szintihasználattal, legalábbis a verze részeknél. Nem túl tempós, de nem kell minden dalnak ugrálásra késztetnie. Aztán jön az enyhén negédes refrén, ami elsőre nem igazán tetszett, szövegileg sem épp a legerősebb, ugyanakkor szokható és könnyen éneklésre késztet. Egy fél bridge részt leszámítva más újdonságot nem is nagyon hoz, pedig egy gitárszólót még elképzeltem volna, ha már Madi pengeti ismét a húrokat. A Fel a Szívekkel így pontosan egy olyan Ákos dallá vált, mint korábbi, albumon nem megjelenő társai (Szabadon, A Remény Figyel, Utazó, Gumicukor), valószínűleg a legközelebbi koncerteken felcsendül, de utána már ritkábban vagy egyáltalán nem. Egy szöveges videó is érkezett a premierre, ami szerintem kissé ízléstelen képsorokkal indít: értem én, Covid, pandémia, fel a szívekkel, együtt sikerülni fog, Magyarországnak működnie kell (hupsz...), de tényleg szükség volt az elején kórházi képsorokra, lélegeztetőgépre, fekvő betegre, orvosokra? Még nagyobb megrökönyödést váltott ki belőlem a Rádióbarátság Mix, ami lényegében tényleg csak egy radio edit, azaz ugyanaz, mint az eredeti, csak visszább vették a gitárokat és előrébb tolták a szinti vonós hangszíneket. Nincs új alap, nincs merőben eltérő hangszerelés, más basszus vagy bármi ilyesmi. Ezt így elég olcsó megoldásnak tartom és Ákosnál nem ehhez vagyunk szokva. Nem akarok már sokadjára ezzel előhozakodni, de talán Szakos Krisztiánnal is megtörténhetne már a nagy kibékülés... A "Fel a Szívekkel" című szám dalszöveg videója Ezek után érkezik a Csend Leszek két, már korábban ismert verziója, de nem kerülök idegállapotba, szeretem annyira ezt a számot, hogy elnézzem, hiszem például az Ugyanúgy esetében is... nos, ugyanígy volt (elnézést!). Szóval a dalról írtam anno az Idősziget kritikájában is, tessék ránézni én pedig elővenném az első Menczel remixet, a RetroBass Mixet. Egy leheletnyi Conjure One-feeling rám tört (Kill the Fear), ez jó jel! Figyelemreméltó, hogy lényegében Menczel „csak” lecserélte a hangszerelést, keményebbre, karcosabbra, sötétebbre vette, de a harmóniákhoz, a szerkezetéhez nem nyúlt hozzá. Az ügyes szintihasználat és apró részleteket is megmutató megszólalás miatt viszont még talán az eredetit is felülmúlja, ami nem kis szó! Külön kedvencem a refrének alatt hallható, megjegyezhető, karakteres szintiszólam! Hauber Zsolt teljesen megérdemelten imádat tárgya, viszont ilyenkor esik le a tantusz, hogy hoppá, abban a bizonyos zenekarban más is szerepelt! Lepe remixei általában szanaszét tépdelik az eredeti dalt és az előzetesek alapján én legalább egy Negyven Bumfordi Triola Mixre vártam, egy olyan átértelmezésre, amin fel lehet nevetni, mert annyira malac! Nos, a szakállas bohóc nem hazudtolta meg magát, talán egy kicsit át is esett a paci túloldalára. A verzék pöppet Balkán Fanatik jellegűek, még Ákos énekébe is bele-belenyúl, hogy a megváltoztatott akkordokra passzoljon. A refrénnél indulunk be: bólogatós, karcolós, electro-őrület, ráadásul néha olyan hangok kúsznak be, amin tényleg felvihogunk. Összességében mégis kicsit többet vártam, szerintem az előzetesek túl sok mindent lelőttek és így már kevés újdonság maradt, lehet le kéne szoknom róluk? A maxi zárásáért a másik Menczel remix felel, a Depression Mix, ami egy visszafogottabb, újkori Camouflage hatásokat felmutató, atmoszférikus, lebegős darab. Ha az előző átértelmezése biztonsági játéknak tűnt (nem), akkor ez megmutatja, miképp lehet más felfogásban átformálni egy dalt. A refrén teljesen kimaradt (!), a szintetizátorok elegánsak, a végére pedig egy olyan emelkedés érkezik, ami magasabb szintre emeli a nótát. Bravó Gábor, bravó! Kérünk még ilyet, többet! A Fel a Szívekkel egy korrekt, idővel megszerethető, könnyen felidézhető, de nem lehengerlő erejű dal, ugyanakkor a 30-as, 40-es családanyákat biztos könnyig hatja majd (jajj, már megint előbújt a cinikus énem, pedig nem az Index fórumról jöttem, eskü!). Idővel nálam is beérik, tulajdonképpen minden egyes hallgatással beljebb fúrja magát a szívembe, de ha a maxit nézem, akkor bizony sokat köszönhetünk Menczel Gábornak. Nem sírom vissza a Bonanzát, de ha ő nem lépett volna előre remixelőként, akkor gondban lennék. A szinte ugyanolyan rádiós mix, a már ismert Csend Leszek változatok és egy egészen jóféle, de nem ikonikus Lepe elrondítás önmagukban nem elegendőek. Így viszont éppen jó, ha az ismétléseket nem nézem, ez egy négy számos maxi, ennek a szerepének pedig abszolút megfelel. És végül is kaptunk ismét valami újat Ákostól az Aranyszárnyú Angyal és a Jerikó után, szóval a mérleg pozitív irányba billen. De ne feledjük el: billent az már nagyobbat is!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!