Az egyslágeren túl - 1. rész (Europe)
Pactolous
2020-10-06 18:37 
0
1572
| Rovat: Már egy ideje kigondoltam ezt az alrovatot, kérdezősködtem ismerősöknél, haveroknál, barátaimnál, hogy mit gondolnak róla, érdekesnek találják vagy csak az én agyamat birizgálta fel az ötlet? Akadt, aki látott fantáziát benne, persze valószínű, hogy a reakcióktól függetlenül is belevágtam volna, mert szeretem annyira a zenét, hogy belemásszak általam kevésbé ismert előadók életművébe gyöngyszemek után kutakodva. Most viszont itt a klaviatúra előtt ülve megtorpantam: mi legyen a rovat címe? Az erőltetett One Hit? I Wonder... gyors elvetése utána kitaláltam egyet, az első célpont pedig már adott volt: a svéd rockegyüttes, a Europe.
Ácsi, ácsi, ácsi! Miről is van szó pontosan? A kérdés teljesen jogos, habár aki követi Facebook oldalunkat, az már találkozhatott egyfajta felhívással, amiben felvázoltam az alrovat célját. Mindenki ismeri az "egyslágeres előadó" kifejezést, amit azokra a művészekre használunk, akik egyetlen egy számmal lettek igazán híresek. Ha erre a mondatra beindultak a fogaskerekek elmédben, akkor nem lepődöm meg, szerintem mindenki fel tudna sorolni, legalább öt ilyen zenekart vagy énekest. Jelenlegi küldetésem célja az, hogy bemutassam, nem minden előadó érdemli meg, hogy a feledés fátyla vetüljön rájuk, csak azért, mert azt a bizonyos csodát nem tudták még egyszer megismételni. Igenis, léteznek olyan zenészek, akik a mai napig aktívak, turnéznak és talán ami a legfontosabb, új dalokkal, albumokkal jelentkeznek. Nem a régi, felmelegített sikerek hátgerincén felkapaszkodva hakniznak örökkön-örökké, hanem szeretnének újat mutatni a kíváncsi közönségnek. Az a szomorú, hogy sajnos ez már nem jut el annyi emberhez, mint az a bizonyos "egysláger", a magnum opus. Ezen szeretnék a magam aprócska módján változtatni és elsőnek a Europe zenekart pécéztem ki.  Azt hiszem - kis túlzással - nincs olyan ember a Földön, aki ne tudná eldúdolni a The Final Countdown dallamát. Tartok egy kis szünetet, hogy felidézd magadban... ne utálj érte! Azért is érdekes ez a szám, mert a zenekar harmadik, 1986-ban megjelent, azonos című nagylemezén jelent meg, tehát nem karrierjük kezdetén (habár ha az összképet nézzük, de). 1979-ben alakult a banda, de három évnek kellett eltelnie, mire felfigyelt rájuk a közönség, igaz, ekkor még csak főleg otthonukban, Svédországban, mikor megnyerték a Rock-SM elnevezésű rockversenyt. A nagy sikerű számuk után természetesen jöttek folytatások, én ezt nem vitatom, ne tessenek a Europe rajongók megharagudni (én is ferde szemmel nézek azokra a zeneszerető emberekre, akik a Totótól csak az Africát ismerik)! A Carrie például előkelőbb helyezést is kapott a Billboard Hot 100-as listáján, de valahogy a köztudatban mégis csak a The Final Countdown maradt meg. Az együttes 1992-ben felfüggesztette működését, 2003-ban álltak össze újra hivatalosan és azóta nyomják, ráadásul abban a felállásban, amivel híres slágerüket is előadták anno. Tizenegy album dalcsokrából lehetne bőségesen válogatni, én mégis inkább arra mennék rá, hogy a közelmúlt terméseiből mutatnék be párat. Ennek oka részben az, amit fentebb is írtam: szeretném bemutatni, hogy nem minden veterán készít alibiből albumot, hogy aztán jöhessen az újabb világturné meg pénzhegyek. A Europe kapcsán ráadásul annyira belenyúltam a tutiba, hogy mindegyik kinézett nóta bejött, így nem tartom elképzelhetetlennek, hogy betermelem az összes lemezüket, szerintem érdemes. De akkor lássuk, hogy mely dalok alapján gondolom én azt, hogy a Europe elhanyagolása csak egyetlen dal alapján elég nagy hiba! A 2012-es Bag of Bones lemezről másolták ki és kapott klipet a Not Supposed to Sing the Blues, ami egy klasszikus, koszos rocknóta, bólogatósan vontatott tempóval, remek gitárokkal és az énekelhető refrének mellé érdekes váltások is elfértek. Joey Tempest hangja karcol rendesen, bár néhol úgy érzem, a stúdióban visszafogták átütő erejét. Ugyanebből az érából származik a Firebox is, aminek kezdése - még ha nem is annyira bumfordi - akár egy Rammstein dalt is eszünkbe juttathat. A keleties hangszínek a középtájékon jelentkező lenyugvásnál kapnak erőteljesebb szerepet, ezért én már ki is osztottam egy kövér piros pontot. Pergősebb, zúzósabb, nagyon is rendben van! Érdemes még megemlíteni a Bag of Bones albumindító számát, a Riches to Rags-t, amit elhallgatva minden eszünkbe juthat, csak a The Final Countdown nem. Példának okáért egy kis Audioslave. Jó ajánlólevél? Lépjünk előre az időben, a 2015-ös War of Kings lemezhez, annak is a címadó dalához. Talán zeneileg kevésbé izgalmasnak tűnik elsőre, de mufurc módon bólogattam rá, a zenekar a keményebb oldalát sem fél megmutatni. A Days of Rock 'N' Roll van talán eddig a legközelebb a The Final Countdownhoz, megjegyezhető fő dallam tekintetében biztosan. Emellett pattogós is, a dalszöveg nosztalgiától átitatott, én hiszek a videónak, miszerint ez egy nagy koncertkedvenc. Máig utolsó lemezükről, a 2017-ben megjelent Walk the Earth-ről két számot néztem ki, az Election Day-t, ami a Deep Purple legjobb pillanatait idézi fel, nem kicsit politikai töltetű dal, de utóbbiban semmi meglepő nincs, három évvel ezelőtt volt pár együttes, aki hangot adott keserűségének (khmm... Depeche Mode). Végezetül ismét az album címét viselő nótát, a Walk the Earth-öt mutatnám be. Mellotron-szerű szintetizátor hangszínekkel indít, ami átcsap egy keményebb hangzásba. Az orgonák a háttérben szépen megtámasztják a dalt, ami kiváló, felemelő refrénnel ragadja meg a hallgatóság figyelmét. Itt már éreztem, hogy nincs mese, be kell pótolnom a lemaradást! Remélem sokan jutnak ugyanerre a konklúzióra! A Europe úgy tűnik nem a nyolcvanas években megszerzett sikereiből él és köszönik szépen, jól vannak! Nyilván hálásak a srácok a The Final Countdownért, hiszen minden koncert elmaradhatatlan kelléke, ami vagy zárásként vagy ráadásként üzemel, de nem álltak meg ott. Az nyilván tagadhatatlan, hogy egyik belinkelt szám sem rendelkezik azokkal a kvalitásokkal, ami egy ekkora világsláger újbóli megszületéséhez szükségesek, de véleményem szerint erre már nincs is akkora szükség. Persze jobb lenne, ha többen ismernék őket, de amíg az ínyencek tudnak róluk és életben is tartják a zenekart, addig szerintem nagy baj nincsen. Végezetül arra kérnénk minden drága Olvasót, hogy ha elnyerte ez az alrovat a tetszésedet, akkor jelezd ezt felém valamilyen úton-módon, akár itt, akár a Facebook oldalunkon! Sőt, ha eszedbe jutott egy olyan énekes/énekesnő/zenekar, amelyik egyslágeressége révén beleillene a koncepcióba, írd meg nekem és én utánuk nézek! Mindezért persze hálás köszönetem! |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!