Közelebb (Gareth Emery - The Lasers)
Pactolous
2020-09-06 19:42 
0
1689
| Rovat: Nem állítom, hogy minden előadóművész életében eljön az a pillanat, amikor többet mutat meg magából a zenéjén keresztül, de szerintem abban kiegyezhetünk, hogy fel tudnánk sorolni pár ilyen példát. Gareth Emery most gondolta úgy, hogy a dalszerzést és a produceri feladatokat ezúttal a saját, sokkal szabadabb kezébe veszi, ennek a lenyomata lett ez az új lemez, ami viszont véletlenül sem trance. Vagy legalábbis nem teljesen. Erre jobb felkészülni!
A The Lasers tulajdonképpen egy concept album. Gareth nem kollaborált senkivel, egyetlen énekesnő (Annabel) szerepel az összes dalban, a számok stílusai is gyakran váltakoznak, mégis egy könnyen felvázolható tőről fakadnak, a szövegeket pedig szintén Gareth írta, saját életéből merítve a témákat. Ez volt a koncepció, ez tulajdonképpen Gareth nem létező zenekarának az albuma, és ennek a fiktív bandának a neve viseli a lemez címét: The Lasers. Érdekes elgondolás, szimpatikus is az ötlet, ám a korong végére érve én egyre inkább úgy éreztem, hogy jobb lett volna mégis csak más néven kiadni, vagy akkor már felvállalni ezt az egész bandásdit és rendes duóként (megnevezve az énekesnőt is, mert úgy illik) megjelentetni. Ellenben ezen kívül alig tudok rosszat mondani, ami még számomra is furcsa. Most akkor a The Lasers egy jó Gareth Emery album?  Prologue Szanaszét vocoderezett énekhangok vezetnek át minket a második számba, még a sorok és a harmóniák is onnan származnak, szóval önálló tételként nem is értelmezhető. A cím nem hazudik, tényleg csak egy prológus. Welcome to Your Life A valódi indítás megmutatja, hogy mire is számíthatunk a lemeztől. Minimalista alapok, szintetizátor központúság, emery-s dallamvilág és szerintem túltolt/felesleges effektek az éneken. Érdekes módon mégis tetszik egyelőre, hiszen a dalszöveg túlmutat a szokásos kliséken, a szintikért élek-halok és készülhet belőle még egy ütős remix is akár! I Saw Your Face Egy igazi gyöngyszem, de ezt progresszív hangszerelésének is köszönheti. A zongorák csak finoman támogatják a nótát, az ének karakteres (effekt ide vagy oda), a basszustéma ötletes és eredeti. Azóta kijött belőle már egy Alex Sonata & TheRio remix, de pont a dal lényege veszett el, úgyhogy ez így jó, ahogy van! A "The Lasers" lemezbemutató DJ szettje, élő elemekkel és rengeteg lézerrel St. Mary's Óda a szülővároshoz, Southamptonhoz, annak is St. Mary's nevű városnegyedéhez, amihez megannyi emlék köti emberünket. Ezt ügyesen fel is sorolja a dalszövegben, ettől érezzük magunkat hozzá még közelebb. Nekem ez annyira tetszett, hogy a simán popos hangszerelést, ami miatt ez akár egy Ed Sheeran szám is lehetne, hajlandó vagyok elfogadni. Little Celebrity Először azt hittem megszólalt valahol a The Fugees-féle Ready or Not (még pontosabban Enyától a Boadicea, de ebbe ne menjünk bele), a kezdő akkordok nagyon hasonlítanak rá. Szerencsére aztán továbblépünk és egy kifejezetten keserű szövegű dal rajzolódik ki előttünk, amit drum 'n bass külsőbe csomagolt Gareth. Kár, hogy a lemezre nem az úgynevezett élő verzió került fel, abban egy remek gitárszóló is felcsendül, nyugodtan elférhetett volna itt is. Gunshots Napjaink véráztatta valóságáról szól ez a lassú szám: vad tüntetések, terrortámadások, fegyveres konfliktusok. Garethnél még sosem került elő ez a téma, nem csodálom, hogy most, egy személyesebb lemez megírásakor döntött úgy, hogy dalt ír róla. Zeneileg sok meglepetés nem érhet bennünket, a zongora és egy törtebb dobalap a főszereplő Annabel mellett. Érdemes Gareth Facebook oldalán a demó verzió élő változatát is meglesni, az összhatás még ütősebb! You'll Be OK Nehéz helyzetben vagyok. Ha csak a nótát nézem, hallgatom, akkor egy nem sok újdonságot felvonultató, tipikus, újkori Gareth Emery slágerrel van dolgom. Az akkordok ismerősek, a szintik is és hiába készült belőle egy korrekt Giuseppe Ottaviani remix, nekem ennél már több kell. Ezt a pluszt végül a dalszöveg hozta el, aminek lehet utána sem nézek, ha nem írom meg ezt a cikket (ez a hátránya annak, hogy ignorálom a jelentést és csak a zenére koncentrálok). Gareth egyik utazása során a repülőgép, amin ült komplikációkkal nézett szembe, elmondása szerint elég súlyosakkal és nem volt benne biztos, hogy élve megússza. Ezért írt egy búcsúüzenetet feleségének, aminek végső tanulsága ez volt: rendben leszel, azaz You'll Be OK! Ez a keserédes plusz információ sokat emelt a dal értékén nálam, de még mindig tartom azt, hogy lehetett volna eredetibb dallama. A "You'll Be OK" című szám videoklipje End of Days Bár elektronikus a hangszerelés, jellegében mégis inkább a popdalokat idézi meg, a mondanivaló is egy szakítás történetét meséli el, ami ugye nem egyedülálló toposz, bár akadnak egész érdekes szóképek. A szintik ügyesek benne, de hatalmas kedvencem nem lesz. Way to You Kedves, mégis szomorkás hangulatú szám, egy leheletnyi 80-as évekkel (és még kevesebb akusztikus gitárral az elején, pedig az maradhatott volna) illetve én kihallok hasonlóságokat az előző szám megoldásaiból is. A refrén utáni zongora részek kifejezetten tetszetősek. Egy gyorsabb remixet el tudnék belőle viselni! Elise Mi lehetne annál személyesebb, mikor az ember a saját gyermekéhez ír dalt? Gareth két éves kislánya, Elise tavaly kórházba került tíz napra Ibizán, míg apja épp több ezer kilométerre tőle, Los Angeles városában tartózkodott. Ez a szám a hiányról, a fájdalmas távolságról és a kitartásról szól, nem is nagyon mennék bele a formai dolgokba. Zárószám, megható és szépséges, stílusilag pedig lehet akármi, ez érdekel jelen esetben a legkevésbé. Az "Elise" című szám videoklipje Magam is meglepődtem, de a The Lasers kellemes meglepetés, annak ellenére, hogy elüt az eddigi Gareth Emery albumoktól hangzásában. Normál esetben ezt hanyatlásként könyvelném el és ha nem olvastam volna utána, hogy mi is volt ezzel a cél, lehet, hogy elhamarkodottan a csalódás plecsnijét sütöttem volna rá. Még mindig úgy gondolom, hogy talán jobb lett volna élesebben elkülöníteni a fő csapásiránytól (mondjuk Gareth Emery pres. The Lasers), bár az is igaz, hogy ott van, érződik, kihallatszódik az a bizonyos jellegzetes hangulat, ami emberünk zenéjét jellemzi. Szerintem fogadjuk el, hogy ez most ilyen bensőséges, csupaszabb, de mégis őszintébb album, ami nem feltétlenül lesz a klubok kedvence, legalábbis nem ebben a formában. Ellenben otthon hallgatva, figyelve a sorokra és elmerülve a dalok atmoszférájában okozhat szép pillanatokat. És ez már több, mint amit vártam tőle!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!