Gyógyszer és fények (Gabriel & Dresden - Remedy / Lane 8 - Brightest Lights)
Pactolous
2020-03-17 19:22 
0
2022
| Rovat: Most, hogy sokunk otthonmaradásra vagy éppen a társadalmi érintkezések minimalizálására kényszerült, végre juthat idő arra, hogy olvasgathassunk és/vagy zenét hallgassunk. Mi itt a honlapon összekötjük ezeket a foglalatosságokat, még pedig úgy, hogy két igen ízletes, progresszív trance/house albumot mutatunk be Néktek. Lássuk, mivel készült Gabriel & Dresden és Lane 8!
Gabriel & Dresden - Remedy Annyira örülök annak, ha egy visszatérés maradandó, ha az újból erőre kapott láng nem csak egy aprócska pislákolás. Főleg, ha olyan előadó(k)ról van szó, akiknek hiánya fájónak hatott akkor, amikor nem lehetett hallani róluk. Szerencsés a progresszív trance stílus, hogy Gabriel & Dresden a közösségi finanszírozásnak hála 3 éve megint felkerültek a térképre. És most ismét!  A Remedy címmel megjelent új lemez folytatja a The Only Road által kitaposott utat (pun intended). Sub Teal és Jan Burton újfent kapott dalokat, más is csatlakozott hozzájuk, az atmoszféra és megszólalás pedig jellegzetesen Gabriel & Dresden-es. Talán egy kicsit túlságosan is. Félreértés ne essék, bármikor kiállok azon véleményem mellett, hogy a műfajnak hatalmas nagy szüksége van erre a két úriemberre és az általuk képviselt zeneiségre! Egy picivel több érdekességet és változatosságot várnék még el, de erről majd később. Az album indító No One's to Blame hozza az elvárt szintet: már-már minimalista módon indít, de az apró részletek egy szép egésszé állnak össze. Őt követi a Remember, ami már teltebb hangszereléssel dolgozik, középen pedig egy egészen szép megnyugvást hoz el. Manapság már ritkán hallott breakbeat hangzást kapott a Falling Forward, emellett pedig még prímán is építkezik. Klubosabb hangvétel és merészebb szintihasználat jellemzi az All I've Got című számot, de az igazi nagy dobás a Keep on Holding. Jan Burton remek éneke már szinte kötelező kellék, de mit sem érne a pazar kiállás nélkül. Karakteres darab és mégis kellőképpen slágeres. Nosztalgikus húrokat penget meg basszusgitárokat idéző búgásaival a Luna, a kiállásába pedig visszatérnek a tört ütemek. Színtiszta 2006! Az élő hangszerek (és/vagy azok imitálása) folytatódik a Will I Change-ben is. A megszólalás csillagos ötöst érdemel, viszont én már kezdem kicsit unni Sub Teal flegmán szomorkás hangját. Szerencsére a Coming on Strong nem vészes ebből a szempontból, kifejezetten szerethető szám, bár lehet ez azért van, mert őt más ismertem korábban. Meglepő módon a Twelve-et egy harmadolós ritmus vezetgeti, kissé electro-s hangszínekkel megtámogatva. Szó se róla, ahogy halad előre a dal, úgy telítődik, de mégis kicsit egysíkú. Az albumot a Something Bigger zárja; Sub Teal nekem már sok így a végére, de a dal maga ismét pompás, sokat köszönhet a vonós kiállásnak és a perfekt beindulásnak. Ízelítő a "Keep on Holding" című dalból A helyzet az, hogy tényleg örülök az új Gabriel & Dresden alkotásoknak, a Remedy megjelenése egy rendkívül pozitív esemény. Egy leheletnyit mégis gyengébbnek tartom az előzőnél, hiába folytatja azt a vonulatot. Talán a nagyobb meglepetések vagy a változatosság hiánya miatt tűnik így, az összkép szürkébb, kevésbé ütősebb. Az is közrejátszhat, hogy már nem sok-sok év kihagyás után kapunk a duótól új számokat, és így nincs akkor katarzis, kvázi ismerős minden megoldás. Ezzel a véleményemmel pedig lehet egyedül leszek, de sajnos Sub Teal nem Zoe Johnston, hogy ekkora hangsúlyt kapjon egy lemezen. Nem győzöm hangsúlyozni: a Remedy remek album, de nem előzte meg a The Only Road-ot, inkább csak épphogy mellé ért. Ha jobban belegondolunk, azért ez sem kis teljesítmény! 01. No One's to Blame (feat. Sub Teal) 02. Remember (feat. Centre) 03. Falling Forward (feat. Sub Teal) 04. All I've Got (feat. Sub Teal) 05. Keep on Holding (feat. Jan Burton) 06. Luna 07. Will I Change (feat. Sub Teal) 08. Coming on Strong (feat. Sub Teal) 09. Twelve 10. Something Bigger (feat. Sub Teal)  Lane 8 - Brightest Lights Az amerikai Lane 8 a deep/progresszív stílus egyik legnagyobb művelője jelenleg, hangzása ha nem is ismerhető fel elsőre, de biztonsággal betippelhető, mindezek mellett pedig csak úgy ontja magából a jobbnál-jobb számokat, remixeket. Sőt, album szinten sem aprózza el az úriember a dolgot, már a harmadik jelent meg 2013-as működése óta. Ez a visszafogottabb műfaj tekintélyes rajongótáborra tett szert az elmúlt pár évben és olyan előadókat emelt fel, mint például Luttrell, Grum, Ben Böhmer vagy Lane 8. A stílus kedvelői nem győznek a különböző kiadványok közül válogatni (nemrég jelent meg az annuális Anjunadeep mixalbum is), és szerintem a Brightest Lights is figyelemre érdemes alkotás. Ahogy az előző kettő is, pedig nem is írtam róluk, de akkor tessék, gyorskritikák! Az első album Rise címmel jelent meg 2015-ben és Lane 8 a jellegzetes megszólalása mellé máshonnan is merített ihletet, például megjelentek soul, klasszikus house, jazz és electronica elemek is. Mindenképp érdemes betermelni, minőségi darab, nem is értem, anno miért nem írtam róla. 2018-ban érkezett a folytatás Little by Little néven, ami egyszerre volt visszafogottabb és elektronikusabb. Az analóg szintik előretörtek, a ritmus és basszus szekció leegyszerűsödött, néhol még egy kis synthwave hangulat is beköszönt. Sajnos ezek a változások egyfajta egyhangúságot is hoztak magukkal, így a második album talán kevésbé lett emlékezetes. A nemrég megjelent harmadik vajon miképp folytatja a lemezek sorát? Az intro jellegű Groundhog Day felettébb érdekes hangfoszlányokkal és jóféle harmóniákkal dolgozik, de csak az utolsó egy percben indul be igazán, emiatt kicsit kevésnek is érzem. A Road ízig-vérig Lane 8, kellemes énekkel, az instrumentális Just pedig ezt a hangulatot viszi tovább. A törpikés hangokat némiképp trance-es hangszínek ölelik körbe, összességében mégis elfért volna több változatosság. A címadó Brightest Lights ismét egy elsőrangú énekes darab, amiből nekem csak egy igazán karakteres szinti hiányzik. Egy régebbi kedvencem, a Little Voices spirituális folytatása a Sunday Song, már csak a hasonló hangszerelés miatt is. Klasszikus deep számokat idéz meg visszafogottabb megszólalásával a Shooting Arrows, ennél is nagyobb lenyugvást pedig a némiképp nehezen emészthető Yard Two Stone szállít le. Teljes analóg mánia a szintik terén, a dal közepéig semmi ütem nem hallható, az ének meg abszolút ízlés kérdése, de nekem egyáltalán nem nyerte el tetszésemet. Erőteljesebb, progresszív hangszerelést kapott a The Gift, ami középre tartogatta a "sokat nyúzott magnószalag" effekttel eltorzított szintetizátorokat. Szellemes darab. Figyelemfelkeltő beakasztással indít a How Often, de utána sajnos semmi kiemelkedőt nem hoz. A kraftwerki hagyományok tiszteletben tartása érződik a Howling Hand-en, de talán már túlságosan is sok az analóg világból. A The Flood idegesítő felosztásával kerget az őrületbe: a dal háromnegyedéig nincs semmi beindulás, utána viszont az ének tűnik el. A szokásos énekes szám címkéjét kapja meg a Don't Let Me Go; kellemes, különösebb extrák nélkül, mégis képes a fülekbe mászni. A zárásért ugyanígy egy patent dal felel, bár számomra a The Rope csak a csodaszép zongorás levezetésével tűnik ki a többi közül. Ízelítő a "Brightest Lights" című számból Kezdő producereknél gyakorta előfordul, hogy a kislemezes megjelenések mellett az albumok nem sikerülnek átütő erejűre, mert vagy kiadói nyomás hatására esetleg belső kényszer miatt kénytelenek kiadni két-három évente egy lemezt és így óhatatlanul felkerülnek gyengébb darabok is. Akadhatnak kivételek, akiknek ez könnyedén sikerül és vannak olyanok is, akik szerintem jobban tennék, ha több időt adnának maguknak. Nem azt mondom, hogy Lane 8 csapnivaló albumokat ad ki, erről szó sincs. A stílus szerelmesei szerintem meg lesznek vele elégedve. Nekem viszont ennél több kell ahhoz, hogy a kedvenceim közé betehessem. Korrekt dalok szerepelnek a Brightest Lights-on, a végére viszont már lankadozott a figyelmem. Bízom benne, hogy emberünkben nem csak ennyi van és majd a következő lemezen megmutatja, hogy mi lakozik még benne. 01. Groundhog Day 02. Road (feat. Arctic Lake) 03. Just 04. Brightest Lights (feat. POLIÇA) 05. Sunday Song 06. Shooting Arrows (feat. POLIÇA) 07. Yard Two Stone (feat. Jens Kuross) 08. The Gift 09. How Often (feat. Kauf) 10. Howling Hand 11. The Flood (feat. Nevve) 12. Don't Let Me Go (feat. Arctic Lake) 13. The Rope (feat. POLIÇA)  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!