Adam und Eve (Lindemann - F&M: Frau und Mann)
Pactolous
2020-03-06 20:35 
0
1810
| Rovat: Tavaly a Rammstein végre megtörte a hallgatást és a végeláthatatlan turnék után stúdióba vonult, melynek eredménye - mily meglepő fordulat - egy lemez lett. Frontemberük Till túlórát is bevállalhatott, mert az év végén második szóló anyagát is megjelentette, arról nem is beszélve, hogy idén mindkét produkcióval turnézik. Ez már talán túl sok lenne a jóból? Nos, az első album fényében azért ez erősen két esélyes, de lássuk csak!
Till ugyanúgy a Painből ismert Peter Tägtgrennel állt össze, akárcsak a Skills in Pills esetében is. Az F&M: Frau und Mann már a címével is felhívja a figyelmet a változásra: igen, ezúttal a dalok német nyelven szólalnak meg. Az első lemez kínos angolsága után ennek csak örülni tudtam, de vajon Till és Peter muzsikája így miben különbözik a Rammsteinétől? Jelentem, a duónak sikerült pár meglepetéssel felskiccelni az elválasztó vonalakat, még ha akadnak is egyértelműen az anyazenekarra hajazó dalok.
 Apropó meglepetések: alapjaiban az F&M mégiscsak metál lemez, mégsem tudom egy legyintés mellett azt leírni, hogy senki se várjon tangót Tilltől. Mert hát lesz. Meg country-ra hajazó szám is. Hogy történhetett ez? Nos ennek az oka szorosan összekapcsolódik azzal, hogy az angol dalszövegeket elhagyták. Tillt és Petert felkérték egy színdarab muzsikájának megírására, név szerint a Hänsel und Gretelére, ami tulajdonképpen Jancsi és Juliska története. Hogy mégis milyen színházi mű lehet az, amire ezt a párost nézték ki potenciális komponistáknak - a dalok tükrében - nem akarom tudni, sőt, még csak elképzelni sem. Pár nóta után pedig beléjük csapott a felismerés: ebből lehetne akár egy album is, nem? Szóval lesz itt kérem szépen majdnem minden is, és hát mit ne mondjak, nem lett ez a duó kevésbé őrült! Steh Auf A lemez nem teketóriázik, rögtön egy lendületes tétellel nyit, ami egyben egy klipes nóta is. A rammsteini hangulat abszolút megmutatja magát, Till nyilván nem vetkőzte le jellegzetes manírjait, a német nyelv pedig még inkább ráerősít erre. A zene azért más irányba megy el: kevésbé monoton, mint az anyazenekaré, több a vonós, a szinti, a gitárok is máshogy zúznak, de a hasonlóság még így is tagadhatatlan. Nem baj ez még, ahogy írtam, később úgyis kapunk mást is ezen kívül. Ich Weiß Es Nicht A tempó nem lankad a második dalnál sem és itt emelném ki, hogy azért mégis csak jó ötlet volt visszaállni a német nyelvre. A szöveg ritmikája sokkal jobban passzol a dobok és a gitárok feszes ritmusához, még ha fogalmunk sincs miről énekel Till, akkor is bólogatunk rá hevesen. Maga a dal amúgy ezen kívül korrekt, de sok újdonságot nem hoz, talán még a videoklipje tűnhet ki a tömegből és kivételesen nem (feltétlenül) azért, mert polgárpukkasztó, hanem mert teljes mértékben mesterséges intelligencia rendezte és készítette. Allesfresser Nem túl megnyugtató ha a harmadik dalnál már lankad a figyelmem, pedig sajnos most ezt történt. A hangszerelés kezd egysíkú lenni, ha vissza kell idéznem, alig tudom megkülönböztetni ennek a dallamát a Steh Auf-étól. A dalszöveg mókás, néhol áthallásokat is felfedeztem, de inkább együgyű, mint frappáns. Nincs sok baj a dallal, csak nem túl kiemelkedő, hallottuk ezt már. A "Steh Auf!" című szám videoklipje Blut Mielőtt még végleg leírnánk magunkban a lemezt, várjuk meg ezt a számot! A tempó egy leheletnyit lelassult, de mégsem balladáról beszélünk, a zúzást felváltotta a pátosz. A refrénnél jelentkező zongora hatalmas ötlet volt, a dalszöveg pedig a bridge résznél vált át többe egy sima értekezésnél a testünkben csordogáló vérről. Knebel Egy kvázi country nóta folytatja a meglepetések sorát, persze ez csak akkor igaz, ha nem értjük, miről is énekel Till. A dal körülbelüli felénél jön egy arcon vágós váltás, majdnem Puppe-szerűen, ami elég vagány. Ha csak hallgatjuk, akkor ez a szám egyáltalán nem rossz választás, de ha a hozzá tartozó klipet is megnézzük (mondjuk cenzúrázatlan változatban), nos, akkor lehetnek álmatlan estéink. Nem vagyok prűd, de vagy én nem látom a gusztustalan jelenetekben a szimbolikát vagy egyszerűen csak a sokkolás volt a cél. Till és csapata átesett a ló túlsó oldalára, de hangsúlyozom, ettől még a dal értéke nem csorbult. Frau und Mann A címadó tétel mókás darab első hallásra, viszont itt most pont az a helyzet állt elő, hogy második, harmadik, sokadik alkalommal már nem annyira. Az Ájjájjájj rövid úton idegesítővé válik, zeneileg nem túl izgalmas és a dalszövegnek utánanézve sem találtam semmi kiemelkedőt (az ellentétek vonzzák egymást... Till azért ennél többre is képes). Ach So Gern A szokványosság után ismét valami meglepő (érdekes egy hullámvasút ez): tangó Till módra! Nem viccelek, elektromos gitár is csak visszafojtva, jazzesen szólal meg, színtiszta tangó szám ez, pont olyan, amilyenre asszociál az ember. Tiszteletreméltó, hogy bevállalták ezt a stílust, Till kifejező előadásmódjával igencsak szuggesztív szám lett, a dalszövegnek utána olvasva pedig kiderül, hogy elég sötét ez is, de ebben valamiféle fekete humor azért megjelenik. A hozzá tartozó videó(k) viszont ismét zavarbaejtőek, bár igaz, nem annyira, mint a Knebelé. Az "Ach So Gern" című szám videoklipje Schlaf Ein A műfaji kavalkád újabb állomása ez a nagyzenekari alapokra támaszkodó, szinte szépnek is mondható dal, már ha persze nem Till énekelné. Szó se róla a legvégére tényleg felemelővé válik, de valahogy végig ott van a háttérben valamiféle feszültség. Itt érződik igazán, hogy mi is volt a kiinduló pont, amikor elkezdtek dolgozni a dalokon. Ha nem tudunk németül vagy nem nézünk utána a fordításoknak, akkor viszont elmehet mellettünk a nóta. Gummi Nyilván ilyen címmel Till nem a gumicukorhoz írt ódát, és nem is a téli/nyári abroncscsere problematikáját énekli meg; az eddigiek alapján mindenki elképzelheti, hogy miről is szól a dal (igen, arról). Tempója, zúzós hangszerelése és az ének/szöveg ritmikája miatt talán ez a leginkább rammsteinos dal, bár azért az anyazenekar szintjét nem üti meg. Ügyesen használt szintijei és ipari effektjei miatt én azért a jobbak közé sorolom. Platz Eins Meglepő módon ez a lemez egyik leghallgathatóbb dala, köszönhető annak, hogy most a szintetizátorok kerültek előtérbe, a gitárok és a dobok épp csak szolidan teszik a dolgukat. A dalszöveg finom kritika a celeblétről, első szám egyes személyben megfogalmazva, ám akárcsak a Knebel esetében, megöli a számot, ha a klippel együtt nézzük. Miért? Nos, hasonlatosan a Rammstein-féle Pussyhoz, a cenzúrázatlan verziót egy pornó oldalra regisztrálva nézhetjük meg. Másodjára már nem ül a poén, sőt, inkább kínos... A "Frau und Mann" című szám videoklipje Wer Weib Das Schon Az alap albumot ez a szám zárja, a Schlaf Einhoz hasonlóan klasszikus hangszerelésű, musical jellegű dal. És hihetetlen, de még a dalszöveg is komoly, bár meglehetősen szomorú. Szerencsére a dallamok eléggé szépek, hogy a nyelvtudás hiánya sem okozzon problémát, zárásnak pedig tökéletes. Mathematik A limitált kiadás egyik bónusz száma, amit ráadásul már megismerhetett a közönség egy másik formában. Kérdés az, hogy szükségünk volt-e erre? A kislemez verziótól annyiban különbözik, hogy Haftbefehl német rappert kihagyták belőle (egy jó pont), a hangszerelés kevésbé torz, több a szinti benne és... nos, ennyi. A dalszövegre és magára a dalra tekintsünk inkább hip-hop paródiaként és akkor talán könnyebben feldolgozzuk a tényt, hogy akár egy 11 éves is írhatta volna, mert egyébként borzasztó. Till saját elmondása szerint is sokkolni akarták a hallgatóságot, jelentem, sikerült. Ach So Gern (Pain Version) Az azonos című tangó normálisnak mondható változata, azaz Peter-féle verziója. A rendes doboknak, zúzós gitároknak, és a szokásos szintiknek hála könnyebben beilleszthető lenne az albumba, viszont szerintem így elveszítette egyéniségét. Ha nem jön be az eredeti, akkor ez lesz a nyerő nálad. A "Knebel" című szám cenzúrázott videoklipje Írtam ilyet is, olyat is, kapott hideget, meleget, de most akkor az F&M jó album vagy sem? Közhely, de nehéz kérdés. Hogy könnyebb legyen a dolgom, elolvastam, mit írtam a Skills in Pillsről és örömmel konstatáltam, hogy a kifogásolandó dolgok közül egyet ki lehet húzni: most már németül szólalnak meg a dalok. Csapjuk még hozzá azt, hogy nagyobb a változatosság (igaz, a keményebb számok meg túlságosan is egy alomból jöttek). A klipek megnézését csak erős gyomorral és kemény elhatározással rendelkezők számára ajánlom, szerintem most kivételesen nélkülük is működnek a nóták. Összességében viszont Till és Peter maradtak a kitaposott ösvényen. Mint Lindemann lemez, az F&M jobb elődjénél, ezt már legalább merem ajánlani, bár szerintem még a Rammsteint kedvelők között is lesz olyan, akinek Till szólóban már túl őrült. Elfogadható indok, szó se róla, meg is értem, de egy hallgatást mindenképp megér, hiszen szerepelnek itt remek dalok. Kár lenne őket nem megismerni.  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!