GYÜLEKEZŐ! (Bosszúállók - Végjáték)
Pactolous
2019-05-05 20:12 
0
1885
| Rovat: Az Internet már tele van mindenféle Végjáték kritikával, spoiler-essel és spoilermentessel is, így én nem is kívánnék versenyezni velük. Leírtak már mindent, amit érdemes, ismételni pedig nem szeretném magam. Ez a cikk most egy olyan ember írása lesz, aki tavaly őszig csak azokat a Marvel filmeket nézte meg, amik önállóan is értelmezhetők voltak. Aztán gondolt egy merészet és a 2008-as Vasember mozitól kezdve, megjelenési sorrendben haladva szépen végigment az összes filmen (egyetlen egy Marvel Kapitány kivételével), így eljutva végül a Bosszúállók negyedik részéhez. Unta már a spoiler-ek kerülgetését és különben is, jó dolog ennek részese lenni!
Szóval igen... baráti körömben híres vagyok arról, hogy sosem láttam alap, klasszikus, mérföldkő filmeket (a teljesség igénye nélkül: Die Hard, Star Wars, A Gyűrűk Ura... mondjuk utóbbi kettőre csak és kizárólag a jövőbeli kedvesem vehet rá, hogy megnézzem), szóval az, hogy felültem a Marvel Cinematic Universe gyorsvonatára nálam hatalmas eredmény! Egyetlen dolgot bánok: miért nem tettem meg hamarabb? Az érzés, ami a Végjáték finisében hatalmába kerített, hogy 11 év sztoriszála a sokadik összefutásra végre lezárul (valamennyire), és az a rengeteg szereplő egy óriási, gigantikus fináléban egy térbe összesűrűsödik, azt sosem feledem el!  Imádatomat megérdemli a Marvel ezen a téren, de kétségtelen, hogy az ide vezető út azért nem volt göröngyöktől mentes. Az első Vasember (és persze Nick Fury) persze kiválóan megágyazott a folytatásoknak, de az utána következő Hulk mozi inkább kínos volt, mint jó, a Vasember második részéből csak Robert Downey Jr. frenetikus játéka maradt meg (Papának mondjuk bejött), és Thor első két önálló filmje szintén "Meh...!" kategóriásak. Szerencsére a maradék tizensok film már mind minőségi szórakozást hozott el a képernyőkre, pedig sosem gondoltam volna, hogy egy Hangya vagy egy sokadjára újragondolt Pókember engem érdekelni fog valaha is. De a Marvel-nek sikerült! És most, hogy már a Disney kezében vannak az X-Men és a Fantasztikus Négyes jogai is... fényes jövő áll előttünk fiaim, fényes jövő! A Végjáték számomra pont jókor jött, ugyanis a már emlegetett Marvel Kapitány kivételével az összes film friss élmény volt, és bármennyire is utáljam ezt a kifejezést, de tényleg megvolt a flow-érzet. Mintha egy hosszabb sorozatot daráltam volna le! És itt azért hadd jegyezzem meg, hogy volt még egy okom a pótlásra: ha várok még tíz évet akkor ki tudja, hogy mennyi filmet kellett volna megnéznem, hogy képben legyek! Nem vita tárgya, hogy amit a Marvel összehozott, az példaértékű, de egyáltalán nem kedvez azoknak, akik későn csatlakoznának. Ahhoz, hogy a Végjáték minden pillanata értékes legyen és szóljon is hozzánk majdnem mindegyik filmet meg kell néznünk és azért ez nem kicsi elvárás. De hát ilyen az élet: áldozatokat hozunk nap, mint nap, nem igaz?  Szólnom kéne talán a filmről is egy kicsit? Bitangos! A szlengszótárban ennek a filmnek a plakátja szerepel a "kurvajó" kifejezés alatt. Azt hinné az ember, hogy a Végjáték három órája valami észveszejtő és kétségbeesett harcot mutat be Thanos ellen, de az első negyedórában egy pofánvágós csattanással huppan mellénk a felismerés, hogy dehogy! Persze lesz akció bőven, de hőseink feladata az, hogy Thanos csettintését visszacsinálják. Rengeteg teória keringett a neten már a Végtelen Háború után is, szóval nem hiszem, hogy bárkit is meglepett az időutazás, mint megoldás és a készítőknek ezt sikerült úgy képernyőre hozniuk, hogy az ilyenkor felmerülő logikai buktatókba szinte bele sem gondoltam. Nem is volt rá idő, mert amikor a szereplők Dokit és Marty-t játszanak, a tempó feszessé válik, az addig gyászoló karakterek végre tököt növesztenek (kivéve Thor-t, de hát... na róla majd később) és egy jó nagy adag fanservice keretében elkezdünk végre izgulni. Ugyan jöjjön már össze nekik, sikerüljön a küldetés! Erre jön még rá a film végi harcjelenet, ami engem a mozi székébe préselt. Nem egy résznél konkrétan megremegtem, pislogni sem mertem, ha pedig csapkodós ember lennék, akkor a szék karfája és a mellettem ülők most nem kedvelnének. A befejezés meg - legyen, elismerem - túlzás nélkül könnyfakasztó, szóval kalap megemelve, állva tapsolás, bravó! Érdemes a film hibáiról is megemlékezni, szám szerint kettő dolog volt számomra zavaró. Nem sok, tudom, megpróbálom elnyújtani! A sztori a Végtelen Háború után kezdődik egy kicsivel majd előre lépünk öt évet, mielőtt a szereplők ténylegesen megkezdenék a reményteljes mocorgást. Én ezt az öt évet öt hónapra módosítanám, ugyanis olyan sok változást én nem éreztem. Értem én, hogy Vágó Thanos a felezést választotta és ezt a világ megérezte, de hogy öt esztendő alatt ne kapja össze magát valahogy és a szereplők még mindig krokodilkönnyekkel itassák az egereket (mi van???), az túlzás. Ahogy egy pöppet már az is az volt, amit Thor-ral műveltek. A Ragnarök óta ő inkább vicces pofa, mint komoly, amivel semmi baj sincs. Egy nagyon picit azért még így is visszavehettek volna nála a humorból, akármennyire is lecsúszott az önsajnálat kráterébe. Megértem, kellett a nevetgélés a patetikus pillanatok mellé, mert különben már kínossá vált volna az egész, de talán ezt finomabban is megoldhatták volna. Ott volt például a Hangya, azaz Scott Lang karaktere, aki ezt hibátlanul hozta és még passzolt is hozzá. Mit mondhatnék még a végére? Köszönöm a Marvel-nek ezt a csodálatos élményt, én komolyan nem hittem volna, hogy mozifilmek még ennyire elvarázsolnak! Köszönöm Papának, aki hol szigorúan, hol lazán, hol direkt, hol alattomos módon, de mindig szuggerált, hogy végre csatlakozzak már a szektához! És persze köszönöm mindenkinek, aki úgy érzi, hogy érdeme volt abban, hogy most már itt tartok! Voltak egy páran, akik nyaggattak már, na! A Végjáték szerintem egy tökéletes lezárása a Bosszúállók jelenlegi felállásának. Mindenképp érdemes megnézni nem csak ezt a filmet, hanem az összes eddigit. Tudom, nem kevés idő, és ki lehet belőle maradni, de szerintem nem érdemes. Ha nem áll távol ez az egész szuperhősösdi, ha kedveled a szórakoztató filmeket és kíváncsi vagy, miképp fűztek össze a készítők 11 évet, akkor hajrá! Csináld azt, amit én: minden hétvégére jusson egy Marvel film! Utána gyere vissza és beszéljük ki!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!