Felháborodok a felháborodottakon

Ez volt az egyik nap a címlap. Másnap, már a felháborodott nézők követelték ki maguknak a vezető hír pozícióját. És akkor most mélyedjünk el magunkba! Nem akarok magammal dobálózni (ami eléggé lehetetlenség lenne a részemről ha jobban belegondolok), de én már a második, na jó harmadik, de tulajdonképpen a negyedik LÖIM adásnál rájöttem, hogy a Vágó néha segít valakinek, néha pedig nagyon „genya”. Dehogy ne higgye senki, hogy Gellert kaptam és hihetetlen látnoki képességeim vannak, családom is rá tudott érezni Vágó játékára. Sőt, barátaim, haverjaim, ismerőseim, rokonaim is. Akkor kik vannak felháborodva? Miért is? Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Vágó a jó műsor érdekében aládolgozott a játékosoknak. Hány évet is élt meg a vetélkedő? Nyolcat. Sikeres volt? Igen. Akkor mi a probléma? Még talán érthető lenne, ha azok lennének felháborodva, akik részt vettek már a vetélkedőben és úgy érzik, hogy akkor, ott nem úgy bántak vele, ahogy. De nem, most a nézők éltek felháborodási jogukkal, követelik maguknak az átvert 8 évet, Vágót pedig toloncolják a róla elnevezett hídra és vágják le, mert elkúrta! Pedig nem, mert hiába pampognak a ráérős emberek, az a 8 sikeres év fülsüketítően kiabálja, hogy „De működött!”. Az egyik legjobb (ha nem a legjobb) kívzműsor volt, az egyik legjobb (ha nem a legjobb) „Kvízprofesszorral”. Aki úgy érzi, hogy elárulták, nézzen Széfet Balázssal. Csak ne háborodjon fel azon, hogy a széfekben hamis pénz van.