Papa jelentkezik! - 2018/09 - Második rész
Papa
2018-09-30 19:34 
0
2045
| Rovat: A szeptemberi Papa posztok összegzőjének második epizódja az elmaradhatatlan anime élményekről szól, ismételten bele-belerondítva általam (Pactolous).
ELSŐ POSZT Papa jelentkezik! Ezúttal pedig egy igazi klasszikus kerül terítékre, ami nem más, mint az Itazura na Kiss! És előre kell bocsátanom, hogy igazi kihívás elé állított ez a sorozat és gyengébb idegzetű rajongóknak érdemesebb most abbahagyni az olvasást. A történet Kotoko és Naoki szerelméről szól. Kotoko egy végtelenül ostoba lány, nem annyira esetlenül aranyos módon, hanem az életképtelenség felé tendál. A középiskolában szeret belé Naokiba, akiről annyit tud, hogy szép és okos. Ennyi általában mindenkinek elég egy életre szóló vágyódás kialakulásához. Aztán Kotokonak sikerül közelebb kerülnie élete egyetlen igaz szerelméhez és rájöhet, hogy Naoki egy fasz. Egy méretes tuskó, aki meg is kezdi a lány verbális porig alázását, minden lehetőséget megragadva. Ez a legtermészetesebb reakciót váltja ki Kotokoból... még jobban belezúg. Mert hülye.  Kotoko az a fajta nő, akit miután a férje összever és megerőszakol, azt mondja magának, hogy "Amikor nem ezt csinálja, akkor nagyon rendes ember és annyira szeretem. Csak sok a stressz a munkában! Minden jó lesz majd!" Ez nyilván baromság és az erőszaknak nem lesz vége. Sebaj, hosszas epekedés után végre összejön neki a dolog és kiderülhet, hogy Naoki még nagyobb fasz, mint eddig hittük, de persze happy end lesz, mert az ilyen történeteknek mindig az a vége... a mesékben. Azt hiszem Papa túl komolyan vette ezt az animét. Ez egy romantikus, slice-of-life sorozat, jókora adag humorral (ami nem szolid, hanem az a japánosan eltúlzott), ilyenformán szerintem hiba realitást elvárni tőle. Kotoko tényleg butácska, de ízlés dolga, szerintem bájosan, nem pedig idegesítő módon,Naoki pedig valóban tapló eleinte, de hozzá kell tenni, elég nagy jellemfejlődésen esik át. Láttam már ebben a műfajban tirpákabb férfi főszereplőt, pl. Ookami Shoujo to Kuro Ouji, szóval engem ez sem zavart. Egy ilyen sorozatba egy defektes pár felelős a humoros szituációkért, és itt ezt megkapjuk. Azt pedig csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért a nagyvilágban a nők egy jelentős százaléka igenis a bunkókhoz vonzódik, szóval... - Pactolous A jó: Az anime utolsó epizódját leszámítva, a lezárás meglehetősen jó. Azokban az epizódokban egészen kellemes érzéseket váltott ki belőlem, így azt mondhatom nem hagyott rossz szájízt maga után. Nagyon jó és valóban formabontó az is, hogy messze túlmegy a történet a középiskolás éveken. Ez remek dolog és el sem mondhatom mennyi esetben szerettem volna, ha az Itazura na Kiss-nél jelentősen jobb animék követték volna ezt az utat. Bizony, hatalmas erénye az animének, hogy nem áll meg a középiskolai ballagásnál, hanem láthatjuk Kotoko és Naoki egyetemi éveit, a felnőttéválás rögös útját is. Nekem az utolsó epizódokkal sem volt bajom, illeszkedett a sorozat hangulatába. - Pactolous A rossz: A sorozat legalább első felében egyetlen karakterhez sem kötődtem. Semmilyen szinten. Az egész alatt talán három-négy alkalommal mosolyodtam el. Szerintem súlyos dolog, hogy példaértékűnek állítják be Kotoko és Naoki kapcsolatát, amikor az ilyen jellegű egymásra találások a valóságban igazán komoly problémát jelentenek. És persze egyáltalán nem irigylésre méltóak. Szerintem Naoki karaktere nem érdemli meg a végére elért szintet. Javarészt végig annyi az egész lénye, hogy okos, baromira jóképű és egy segg. A mellékszereplőkre sem igazán szeretnék időt pazarolni, nem hiszem, hogy érdemes. Ez megint olyan, hogy valakinek vagy bejön ez vagy nem. A sorozat humora baszolút bejött, élveztem a részeket, nem hiszem, hogy példaértékűnek állították volna be a főszereplőket, hiszen az egész egy vígjáték. Nem kell komolyan venni. Viszont, hogy ne csak dicsérjem, néha az időugrások túl nagyok voltak, a középiskolát hamar lerendezik, ezért lehet az, hogy egyes mellékszereplőkre nem jutott elég idő így volt, akikhez én sem kötődtem, még a nevüket sem jegyeztem meg. - Pactolous A verdikt: 5/10. Az mindenképp az átlag fölé emeli, hogy milyen hosszan végigviszi a történetet és tény, a lezárást teljesen jónak találtam, azonban ezt totál ellensúlyozza a rossz érzés, amit a sorozat jó része keltett bennem. Értem miért klasszikus, nem is vitatnám ezt a státuszt, azonban nekem nem jött be. Ez az ötös most nem is azt jelzi, hogy átlagos, sokkal inkább azt, hogy kiegyenlítettek az általa okozott pozitív és negatív érzelmeim. Nem kerül a kedvenceim közé, nem is igazán ajánlom, de ha van valakinek ideje, vessen rá egy pillantást, mert én mindig hajlandó vagyok elfogadni, hogy csak velem van probléma, hogy én látom rosszul a dolgokat. Most az egyszer nem a Papa-féle pontszámot helyezem az ismertető végére, hanem egy átlagoltat, a kettőnk véleményéből. Szerintem ez egy kifejezetten kellemes sorozat, én legalábbis nagyon élveztem és ment is a kedvencek közé. Ettől függetlenül aláírom, hogy nem mindenkinek jöhet be. Van ez így na! - Pactolous  MÁSODIK POSZT
Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Seisen Cerberus: Ryuukoku no Fatalités-ről lesz szó. Ömm.. nem is megyek bele a történetbe, mert nem érdemes.  A jó: Néhány mellékszereplő esetenként vicces. Ritkán, de előfordul. A rossz: A harcok az esetek többségében még csak animálva sincsenek. Nevetséges az egész, pedig ennek az animének épp ez lehetett volna a csúcspontja. A főhős elviselhetetlen személyiséggel rendelkezik. A visszatérő poén, hogy nagyon gyenge, de mégis mindenkinek nekimegy, a mellét verdesve, aztán egy pöccintéssel elintézik. Újra és újra és újra és újra és újra és újra és újra... élvezzük már? A történet totálisan sablonos, jellegtelen és még ki sincs igazán dolgozva. A lezárás lúdfing, de inkább nem is sorolom tovább. A verdikt: Plusz pont, mert noha borzalmas, legalább van vége. Az elején három-négy részig még érdekes is volt. Külön pofon, hogy lehetett volna ez nem nagyon is jó, de ebben az állapotban kifejezetten rossznak nevezném. Messze alulmúlja az átlagot és semmit sem tudnék mondani, ami miatt érdemes foglalkozni vele.  HARMADIK POSZT Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Kokkoku-ról lesz szó, ami legalább olyan fura és üdítő, mint a neve. Amikor a Yukawa család legifjabb tagját elrabolják és váltságdíjat követelnek érte, kiderül, hogy a nagyapa egy titokzatos kőnek a tulajdonosa, amit arra lehet használni, hogy az ember belépjen egy másik világba, a Statis-ba, ahol egyáltalán nem telik az idő. A család meglepetésére azonban a túszejtők is képesek mozogni ebben a világban és megkezdődik az élet-halál hajsza, amelynek során csak a Yukawa család tagjaiban felébredő erők jelenthetik az egyetlen esélyt a túlélésre.  A jó: Minden. A történet érdekes, a karakterek kiválóak. A megállított világ bámulatosan fest, ahogy bármit eldobnak és az megáll a levegőben. Furcsa, érdekes, eszméletlenül jól működő dolog. Hála az égnek a hülyébb karakterek nem sokáig bírják, a gonoszok intelligensek, érdekesek és egészen egyedi céljuk van. A történet olyan sodró lendületű, hogy tulajdonképpen nem is egy sorozatról, hanem egy 12 részre bontott filmről beszélhetünk. Tessék arra készülni, hogy berántja az embert és nehéz lesz abbahagyni egy-egy rész után. A lezárás pedig lehet, hogy sokaknak nem fog bejönni, de én szerintem valami leírhatatlan módon zseniális és fülig ért a szám tőle! A rossz: Hmm.... talán annyi, hogy mivel nagyon feszesen az adott történetre koncentrál ezért egy kicsit in medias res-nek érződik, de hamarosan minden kérdés megválaszolásra kerül benne. A verdikt: Engem a Kokkoku teljes mértékben megragadott és egy percre sem engedett el. Hihetetlenül érdekes, sok abszolút szakít a klisékkel, időnként egy picit vicces, kellően drámai és az akció is nagyon rendben van. Ráadásul egy kerek egész történet, szóval én csak ajánlani tudom mindenkinek!  NEGYEDIK POSZT Papa jelentkezik! Ezúttal visszatérünk az animék világába. Mondanom sem kell, hogy ha ennyi ideig tart egy új sorozattal jelentkeznem az sokat mond az adott cím minőségéről. Nem akarom lelőni a poént, nézzük a Jikan no Shihaisha-t. Vagy inkább ne. Vannak démonszerű valamik, amik az emberek idejét eszik és ettől lesznek egyre erősebbek. Van egy Chronos nevű titkos szervezet, akik ellenük harcolnak. És van egy apa-fiú páros, akik szintén így tesznek. Az apa idejének egy részét ugyanis megzabálta egy ilyen démon és a csávónak most amnéziája van. Nem bírom ennél többre rávenni magam. Ezt az animét sajnos én is láttam. Az alapfelállás elsőre talán még érdekesnek is hathat, de ne legyenek illúzióink, ez a sorozat úgy rossz, ahogy van. - Pactolous  A jó: Semmi, amit említésre méltónak találnék. Itt nincs vita. Sem a humor, sem a kinézet, sem a zenék, semmi sem fogott meg benne. Egy szereplőn tudtam csak mosolyogni, aki mindenkinek a tragikus háttértöténetén elbőgte magát, legyen az ellenfél vagy barát, de amúgy meg csak azt tudom a pozitívumok közé emelni, hogy nem 24 részes, így a szenvedés rövid ideig tartott... El kéne már gondolkodnom azon, hogy ha valami nagyon rossz, félbe kéne hagyni, de sajnos még nem megy ez nekem. - Pactolous A rossz: Úgy kifejezetten semmi. Pontosítok: minden. Érthetetlen, hogy a szinkronhangok között nem egy sztárt fedeztem fel, az ügynökségeik nem válogatnak a szerepek közül? Bosszantó, hogy akár lehetett volna ez egy átlagos, vagy urambocsá' jó anime is, de olyan szépen átsétált a léc alatt, hogy az már művészet. - Pactolous A verdikt: Fájdalmasan, borzasztóan átlagos. Se íze, se bűze, semmit sem akar, de nem is látványosan rossz. A végső jelenetek szerintem kicsit nevetségesek voltak, a lezárás pedig... nem létezik, mert nincs vége. Az átlagos cliffhanger. Minden, minden ízében átlagos, abból a fajtából, amit nem tudok ajánlani. Ha valaki nagyon ráér, akkor akár meg is nézheti. Csak minek? Szerencsére nem sok minden maradt meg belőle és hát mivel nem vártam sokat tőle, nem is idegesített fel gyengesége. Szerintem kerülje el mindenki, a rá fordított időt tartalmasabban is el lehet tölteni. - Pactolous  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!