Papa jelentkezik! - 2018/02 - Második rész

Papa jelentkezik!

Ezúttal a Fuuka című slice-of-life románcról lesz szó, ami sokkal jobban járt volna, ha "egyszerű" zenés animeként látta volna meg a világot.

Egy frissen Tokióba költözött, Twitter mániás srác telefonját eltöri egy futóbolond csaj, mert azt hitte, hogy a bugyijáról csinált vele képeket. Innentől irány az örökké tartó szerelem! Útközben csinálnak egy bandát, megjelenik a srác gyerekkori szerelme, minden tönkremegy, aztán mégsem.

A jó:
A zenék szerintem fenomenálisak, le a kalappal Fuuka szinkronja és a nótaszerzők előtt.

A rossz:
A Dragon Ball hihetőbb és sokkal realisztikusabb, mint a Fuuka. Bezony. Dolgok történnek, mintha egy lista tételeit pipálnák ki, minden rendes érzelmi töltet és felvezetés nélkül. Komolyan mondom, hogy a végére épp a két főszereplő nem volt szimpatikus. Persze a műfajra jellemző minden klisé is megjelenik, amik működhetnének, ha szeretnénk a szerelmeseket.

A verdikt:
Nem volt időpocsékolás, nem nevezhetem rossznak, de az is fix, hogy kifejezetten ajánlani sem fogom senkinek. Ha már minden jobb animét látott az ember, akkor érdemes megnézni. Az ilyen animék jelentik nálam a totálisan átlagost. Utánajártam a dolgoknak és bizony az anime egy nagyon jelentős pontban eltér a mangától és szerintem ez az egyik fő oka annak, hogy olyan lett, amilyen. A manga csak rövid szinopszis alapján is sokkal jobbnak tűnik. Ha azt követték volna, 24, nem pedig 12 résszel, akkor az anime is átugorhatta volna a lécet.

Papa jelentkezik!

Ezúttal a Gabriel DropOut című animéről és a két speciális epizódjáról lesz szó!

A Menny és a Pokol az ifjú angyalokat és démonokat az emberek közé küldi, hogy amolyan cserediákként megismerhessék az ő világukat. Gabriel az egyik legtehetségesebb angyaltanonc és sokat várnak tőle... aztán az emberek között találkozik a videójátékokkal és úgy dönt, hogy tőle aztán mindenki felfordulhat, ő ugyan nem megy vissza a Mennyekbe, mert az lett az életcélja, hogy a szobájába zárkózva kockuljon. A megtestesült jóságból cinikus, lusta, trehány, iskola és mindenféle megerőltetést kerülő angyal lett.

Az animében társai a másik angyal Raphiel, aki igazából totál szadista és mások szívatása okozza neki a legnagyobb örömet; Satanichia egy démonlány, aki teljesen naiv, erős tévképzetei vannak a saját fontosságáról és mindig elveszi az ebédjét egy kóbor kutya (no és Raphiel imád vele "játszani"); valamint Vignette, aki szintén démon és maga a megtestesült jóság, udvariasság és segítőkészség.

A jó:
A Gabriel DropOut bizony kőkemény elmebetegség. Olyan alapsztorival és olyan karakterekkel, hogy attól alapból dobtam egy hátast, ám a megvalósítás tökéletes. Majd egy tucat alkalommal hangosan röhögtem és egyszer-kétszer majdnem félre is nyeltem az ebédemet. Tökéletesen eltalált humora van! A poénok ütnek, egy-egy váratlan reakciótól leugrottam a székről és... csak dicsérni tudom.

A rossz:
Hmm.... ha egyhuzamban nézi az ember, mondjuk három-négy részt, vagy többet egyszerre, akkor egy kicsit azért el tud laposodni a dolog itt-ott, de még azt sem mondanám vészesnek.

A verdikt:
Hetes lett volna, de megnéztem a két OVA-t és az felnyomta az értékelést. A Gabriel DropOut pontosan tudja, hogy mi akar lenni, végtelenül szórakoztató és ideális, ha az embernek egy kis lélek-simogató bolondozásra van szüksége. Teljes vállszélességgel ajánlom mindenkinek!

Papa jelentkezik!

Ezúttal a Gamers!-ről lesz szó, ám előtte egy gyors kitérő.

MINDENKI NÉZZE A HAPPY!-T! MOST! Az egyik legjobb sorozat, amit valaha láttam, minden percét imádtam és a főszereplőt játszó Christopher Meloni minden Emmy-díjat megérdemel. Mindet. A rendezőnek járót is! Nézzétek a Happy!-t! 8 tökéletes rész! Nem tudom eléggé ajánlani. (az első rész alapján szerintem is nézős, nagyon beteg! - Pactolous)

Most pedig jöjjön a Gamers! Ez az anime egy kocka srácról szól, akit a suli legmenőbb csaja, aki titokban nagy gamer, meghív a Gamer Klubba, de a srác lepattintja és innentől kezdve az egésznek semmi köze sem a játékokhoz, sem a klubhoz. A félreértések romantikus vígjátékává változik... sajnos.

A jó:
Vannak benne pontok, amikor a humor annyira fenomenális, hogy olyat ritkán látok. Olyan váratlan és tökéletes reakciók vannak benne, amiket tanítani kellene. Egyszerűen bámulatosan elmebetegek!

A rossz:
Ettől eltekintve teljesen nézhetetlen. Az oké, hogy speciel egy hárem animében a főhős okos, mint egy fatuskó, de itt minden karakter egy döglött hintaló szintjén mozog. Félreértés követ félreértést, amit megkoronáznak egy félreértéssel és tesznek még mellé egy félreértést és kb. csak ennyiről szól a történet (akkor biztosan van "véletlenül egymásra estünk és pont akkor nyitott be valaki" szituáció is benne... mert az MINDIG van! - Pactolous) És ezek olyan félreértések, amiket egy szellemileg ÉS érzelmileg visszamaradott ember is meg tudna oldani. A Gamers karakterei nem.

A verdikt:
Ez egy nagyon személyes vélemény, a szokottnál is személyesebb, mert lehet, hogy valakinek pont ez a fajta valóságtól teljesen elrugaszkodott, fizikai fájdalmat okozó buta félreértések fognak igazán bejönni. Nekem nem. Sajnos számomra csak elrontottak egy egyébként meglepően jó elemekkel és okosan eltalált humorral rendelkező animét. Az első két részt ajánlom megnézésre. Ha az bejön, akkor gondoljatok hozzá még 234040 ezer félreértést és ha az is jól hangzik, akkor nézzétek meg.

Papa jelentkezik!

Nem, nincsenek problémáim. Igen, két napja fejeztem be egy sorozatot és most megint. Le lehet szállni a gyógyszereimről. Khmm... Az Inuyashiki-ről lesz szó (ez az a sorozat, amit én előbb láttam, mint Papa, így szóltam neki, ugyan nézze már meg, hogy jól kibeszélhessük, így most az én véleményemet is megismerhetitek - Pactolous)

Ichiro Inuyashiki, egy öregúr, valamint Hiro Shishigami, egy tini srác, épp ugyanabban a parkban tartózkodnak, amikor egy rejtélyes valami becsapódik a földbe és mindkettőjükkel végez. A titokzatos űrhajó utasai úgy döntenek, hogy ez nem frankó, így újjáépítik őket, de sajnos csak a legmodernebb gyilkológépeik elérhetőek, így Inuyashiki és Shishigami is megállíthatatlan terminátorokként térnek vissza az életbe. Utóbbiból pszichopata gyilkos, előbbiből pedig hős lesz. Kettejük küzdelme elkerülhetetlen, az anime 11 része során pedig megismerjük mindkettőjüket, a családjukat és az indokaikat mindarra, amit tesznek.

Az alapsztori az elképesztően bárgyú és már-már túlságosan is drámai között ingadozik, ami viszont mégis egy élvezhető koktéllá áll össze. Mert tegyük a szívünkre a kezünket: idegenek véletlenül megölnek két földit és "hupsz bocs!" alapon Terminátorokká alakítják őket? Blődség. A másik pedig, hogy szegény Inuyashiki-re nagyon rájár a rúd, már az első részben szembesülünk vele, hogy egy kis senki, akit még a családja is csak elvisel, ráadásul még halálos beteg is. Viszont épp ezért drukkoltam neki, mikor már szupererőre tett szert! No meg azért, hogy kapja már el a pszichopata srácot! - Pactolous

A jó:
Ez kérem egy nagyon jól kitalált történet, amit szépen kidolgoztak az elejétől a végéig. Tény, hogy a lezárás egy része kicsit "isteni kéz" hatású, kilóg kicsit az anime valóságából, de kárpótol érte mindaz, ami odáig történik. A főszereplő karakterek kiválóak, érdekes, sok esetben új fényben mutat be már ismerős helyzeteket. A zenei aláfestést nagyon szerettem, különösképpen az openinget, ami noha képi világában kicsit kusza, de hangzásban és dalszövegben csillagos tizenkét és feles.

Ez az anime elég sokszor meglepett. Volt amikor undorodva lepődtem meg, és volt amikor sokkolt, amit láttam. Szerintem ez jó, képes volt egy rajzfilm kizökkenteni a komfortzónámból, ez merész húzás volt a készítőktől. Három jelenet maradt meg bennem, de nagyon, viszont spoiler-ek nélkül nem beszélhetek róla, maradjunk annyiban, hogy mindegyik elég bizarr. A befejezés szerintem is elsietett, pontosabban elég kényelmes megoldás volt így lezárni a sztorit. Viszont nem is zavart annyira. Az OP pedig tényleg remek, gyorsan be is linkelem ide, a szövegem alá! - Pactolous

A rossz:
Hát ebben bizony van torture porn, úgy rendesen. Sok esetben szerintem túltolták a dolgot. Értem és szükségesnek is tartottam egy részét a borzalmaknak, csak itt-ott rövidebbre fogtam volna egy-két jelenetet (főleg, mert nagyon hihetően szenvedtek benne). Az animáció, főleg a hőseink csatája során, majdnem teljesen szétesik, a hátterek körülbelül csak minimális szinten nevezhetőek nézhetőnek és bizony van egy egyedi stílusa is, amit egy picit talán szokni kell.

A "torture porn" részével csak azért vitatkoznék, mert már láttam a Higurashi no... sorozatot, és már kiégtem. Így én nem éreztem annyira vészesnek ezeket a pillanatokat, de ahogy fentebb is írtam, hatottak rám eléggé. Arra készüljünk fel, hogy igen, véres, de szerintem nem nézhetetlenül brutális. Számomra kicsit furának tűntek a szinkronhangok, én nem szoktam hozzá, hogy ilyen szenvtelen legyen egy japán hang. Aztán Papa említette, hogy nagyjából így beszélnek a hátköznapokban is, úgyhogy kiegyeztünk abban, hogy ez akkor nem furcsa, hanem reális :) Amivel viszont sajnos egyet kell értenem, az a harci részeknél előkerülő számítógépes animáció minősége. A 3D-s figurákkal még nem is lenne baj, de ilyenkor a mimika teljesen meghülyül, az arcok érzéketlenné és furává válnak és bizony, a hátterek is a 90-es évekbeli Pókember rajzfilmsorozatot idézték ilyenkor. A fegyverzetek túlburjánzott ábrázolásához kellett, de szerintem jobban is megoldhatták volna. Még egy apró kukacoskodás: apró logikai bakik előfordultak a sztoriban, amik igazából nem vészesek, de egyeseket talán zavarhat. - Pactolous

A verdikt:
Húúúúúúúúúúúúú... legyen 8/10. Meggyőzhető vagyok a kilencre is, hetesnél mindenképp erősebb. Nagyon jól megírt, kész sorozat. Érdekes, izgalmas, egyedi, abszolút mértékben kötelező darab mindenkinek, aki nem riad vissza egy nagy vérfürdőtől... aki már látta, az tudja, hogy... mindegy.

Nem lett nálam klasszikus, de mindenképp meg kell nézni egyszer. Néhol egyedi, máshol klisés, van, amikor suta, és van, amikor üt. Ha szereted a fordulatos, brutális animéket, akkor vedd előre a listádon!

Papa jelentkezik!

A Full Metal Alchemist kapott egy live-action filmet, amit megnéztem és szerintem... egy kisebb rakás szerencsétlenség. A színészi alakítások a csapnivaló és az elfogadható közötti skálán mozognak, akció alig-alig van benne, a karakterek kifejlesztésére nincs idő, így a dráma nem működik, a lezárás pedig pocsék.

A legnagyobb baj mégis az, hogy nyilvánvalóan több részesre tervezték, ezért nem tudom felfogni, hogy miért kellett ilyen irtózatosan rosszul átírni az alapanyagot. A történések olyan fordulatokat vesznek, amik homlokegyenest belevizelnek az eredetibe és önmagukban sincs túl sok értelmük.

Összességében a rajongóknak egyáltalán nem ajánlom, aki pedig csak érdeklődik iránta... hát nekik sem, mert mint sima film, abszolút nem jó. Ez alatt a két óra alatt meg lehet nézni egy tucat epizódod a Full Metal Alchemist: Brotherhood-ból, ami garantáltan jobb szórakozást biztosít és még az érdeklődésünket is fel fogja tudni kelteni.

Végezetül pedig a kis bejelentés. Egy 75 részes sorozatba kezdtem bele, szóval könnyen lehet, hogy ez a FB-os rovatocska egész márciusra felszívódik. Örülünk? Nem örülünk? Tök mindegy, a lényegen nem változtat.