Identitászavar (Dakota - The Nine Skies)
Pactolous
2018-01-09 19:45 
0
2213
| Rovat: Ha egy művész másik név alatt jelentet meg szellemi terméket, azt feltételezi az ember, hogy az egy másik stílust, hangvételt, minőséget képvisel. Az írók is ezért viselnek álnevet; az irántuk rajongó olvasó így nem érzi magát becsapva, és a szerző is kipróbálhatja magát egy új műfajban. Markus Schulz esetében úgy érzem összekeveredtek a szerepek, mintha nem tudná nyomon követni melyik neve alatt milyen dalokat írjon... pedig csak kettőről van szó.
Az úriember Dakota nevű alias-a úgy igazán 2009-ben robbant be a Sin City és a Koolhaus számokkal, meg is jelent a Thoughts Become Things című lemez, majd 2011-ben folytatódott a széria a Sinners és a Saints szerzeményekkel és a frappánsan elnevezett Thoughts Become Things II albummal. Úgy alakult ki, hogy míg a Markus Schulz név alatt megjelent dalok könnyedebbek, szélesebb közönségnek szántak, addig a Dakota számok monoton, progresszív majdnem technós lüktetésű, kevés dallammal ellátott, elvont nóták. Élesen elkülönül a két világ, nincs is ezzel baj, bár korábban azt írtam, hogy annak örülnék, ha fuzionálnának és abból megszületne egy "ultimate Markus Schulz" (túl sok Dragon Ball-t nézek...). Viccet félretéve, régebben tényleg így gondoltam, de látom erre már nem sok esély van. Főleg most, hogy megjelent az új Dakota produkció, a The Nine Skies, amiről egyáltalán nem lehet eldönteni, mi is akart lenni...  Jó szokásommal ellentétben most nem vesézném ki a dalokat egyesével, mert túl sok jellemezhető ugyanazzal a pár jelzővel. Inkább felosztanám őket kategóriákra, és úgy próbálom megindokolni, miért is ment félre ez a lemez. De akár válaszolhatok most is erre röviden: úgy tűnik Markus Schulz nem emlékszik, mi is a Dakota név lényege és most ebbe a névszekrénybe bepakolt mindent, amivel az utóbbi időben elszöszmötölt a stúdióban. Nem értem például mit keres egy énekes dal itt, ami horribile dictu egy feldolgozás! A tavalyról ismerős Running Up That Hill már megért pár átértelmezést, azoknak tükrében sajnos Markus-é elég harmatosan teljesít. Van itt még két másik cover, a The Way It Is a 80-as éveket idézi meg, a Café Del Mar meg azokat az éveket, amikor először próbál ki az emberfia zeneszerkesztő programokat. Érthetetlen, ettől az embertől meg főleg. A "Running Up That Hill" című dal videoklipje Aztán ott vannak azok a nóták, amik érezhetően egy Markus Schulz albumról maradtak le. A Searching mondjuk még így is zsenge, de a Kismet már egészen kellemes, a The Ninth Sky pedig olyan hangulatot hoz, ami már nagyon hiányzott. Csak éppen nem ezen a korongon. Amik viszont idepasszolnak, nos, közöttük is van nem kevés gyenge darab. A Bravo on the Go csak egy idegesítő harmadolással próbál kitűnni, a The Master simán unalmas, a Carbonado lehetett volna több is, a Future Shock pedig más tollával ékeskedik (DHS - House of God). A The Spirit of the Warrior pedig akkora enigma, hogy még most is egy nagy kérdőjel virít a fejem felett: nagyzenekari, szimfonikus trance - ez még Markus-tól sem megszokott, miért pont ide kellett akkor felrakni? Ízelítő a "Mota-Mota" című dalból Azért nem teljesen veszett ügy az album! Iszonytató rövidsége ellenére a Follow Me pontosan azt hozza, amit egy 2017-es Dakota számtól elvárok, a Who Are You fura dallamával és érdekes hangszerelésével egészen merész, újító, kísérletezgető. Az Eve's Doorway is csak annyiban sáros, hogy erősen hajaz a Cosmic Gate dalokra, meg talán lehetne húzósabb. A tavalyról ismerős dalok pedig hozzák a formájukat, nem véletlenül lettek kislemezre pakolva. A Mota-Mota mufurc, gonosz, elvont, még én is csak a Talla 2XLC remixben szerettem meg igazán, az In Search of Something Better pedig ügyesen eltalálta a dallamosság és a monotonitás közötti kényes és egészséges egyensúlyt. Ráadásul ezek mind hűek is maradtak a Dakota koncepcióhoz, talán még ki is szélesítették egy kicsit. Ízelítő az "In Search of Something Better" dalból Csak azért nem nagyobb a csalódásom, mert a Dakota produkció, egy-két számtól eltekintve sosem tartozott a szívem csücskébe, de azért kíváncsi voltam, hogy ennyi év után mit hoz össze Markus. Az én ízlésem is módosult azóta, több mindent befogadok, épp ezért örültem volna egy jól sikerült lemeznek. A The Nine Skies viszont sajnos nem az; ez egy identitászavarral küszködő, elkapkodott, kevés izgalmas pillanatot nyújtó album és ez még annak tükrében is fájdalmas, hogy mellékághoz hívatottan nem szánták kereskedelmi sikernek, toplistás helyfoglalónak. A fentebb is említett fúziónak nem ez lenne a helyes útja. 01. The Nine Skies Intro 02. Bravo on the Go 03. Follow Me 04. Mota-Mota 05. Who Are You 06. Searching 07. Running Up That Hill 08. Eve’s Doorway 09. Edonismo 10. Kismet 11. The Way It Is 12. Cafe Del Mar 13. The Master 14. Carbonado 15. In Search of Something Better 16. Future Shock 17. The Spirit of the Warrior 18. The Ninth Sky  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!