Papa jelentkezik! - 2017/12 - Második rész
Papa
2017-12-31 01:02 
0
3031
| Rovat: Ahogy ígértem, itt is van a decemberi Papa Facebook írások összefoglalójának második része, ami az animékre koncentrál és mivel némelyiket én is láttam, újfent belekontárkodom pár észrevétel erejéig. - Pactolous
ELSŐ POSZT Papa jelentkezik! Ezúttal a Made in Abyss kerül terítékre és egyben egy vadiúj módszert is kipróbálok, mert gyakran úgy érzem, hogy a kis ajánlóim nem úgy jönnek ki a sütőből, mint ahogyan megfőztem őket... gondolom minden világos.  Szóval adott egy embertelen mélységű lyuk, ami a világ egyetlen még felfedezésre váró pontja. Addig ismeretlen állatokon és növényeken kívül van odalent pár önálló ökoszisztéma és megmagyarázhatatlan kincsek tömkelege. Nem csoda hát, ha egész hatalmas város és biznisz nőtt az Abyss feltárása köré. Csak az a bökkenő, hogy amikor az ember ki akar onnan jönni... hát az emelkedés szörnyűbbnél szörnyűbb átkokat tartogat. (Ez a felütés nekem nagyon szimpatikus volt már az elején is, már el is képzeltem egy Avatar: The Last Airbender-féle utazgató, kalandokkal telített, könnyen fogyasztható animét. Ezt erősítette meg bennem a kinézete is, de ne szaladjunk előre! - Pactolous) Főhősünk egy árvaházban élő lányka, aki maga is cave raidernek tanul... barlang fosztogató, kb. egy nagyon felkészült és életrevaló régész, aki alkalmanként harcolni is tud és stb. A tizenkét éves lány egy útja során nagy veszélybe kerül, amiből úgy tűnik, hogy egy robotfiú menti ki. Aztán megjelenik egy titokzatos levél, amiben a lány elveszettnek, sőt halottnak is hitt anyja, leszólítja őket a Mélységbe. A lány és a robotfiú pedig elindulnak egy útra, amiből nincs visszatérés. A jó: Tulajdonképpen minden. Az animáció remek, a karakterek azonnal az ember szívéhez nőnek, a történet majdnem tökéletesen van felépítve, a világa pedig nagyon érdekes. Azt lehet mondani, hogy nézeti magát, de durván. Érdemes minél rövidebb kihagyásokkal megnézni a részeket. (Nem gondoltam volna, hogy beránt, ahogy írtam feljebb is, a karakterek rajzolása nem jött be elsőre. A hátterek viszont gönyörűek és hát egy ilyen idegen és varázslatos hely bemutatáásához valljuk be, elengedhetetlen a szép kinézet. Aztán megszoktam mindent, hisz a szereplők szerethetők, ahogy 12 évesen csetlenek-botlanak, rácsodálkoznak dolgokra ismerkednek a testükkel - ne ijedjünk meg, semmi erotikus töltet nincs az animében, ez inkább aranyos humor, mint fanservice. Akadtak elképesztően jó ötletek is, amikről nem tudok spoiler-ek nélkül beszélni, de sokat hozzátettek ahhoz, hogy a szívembe férkőzzön a sorozat. - Pactolous) A rossz: Szinte semmi. Annyit tudnék megemlíteni, hogy a szezon elején kicsit mintha túlságosan könnyen haladnának lefelé, de szerencsére a végére kapunk bőven ízelítőt abból, hogy azért ez egy öngyilkos küldetés, a főhőseink pedig gyerekek, kvázi a pokolban. A világot is jobban be lehetett volna mutatni, de erre van még idő. Talán egy hosszabb első évad jót tett volna. (A világ sajnos tényleg nem nyílik meg nagyon előttünk, én örültem volna Attack on Titan-szerű magyarázatokra, információkra a reklámblokkok elválasztásánál, helyettük csak a Mélység térképét kaptuk meg. Remélem a folytatásban kitérnek majd bővebben erre-arra. Az viszont egyáltalán nem negatívum, sőt, ez a felfogás repítette a sorozatot majdnem a kedvenceim közé: a Mélység veszélyes és ezek a gyerekek állandó életveszélyben vannak! Nem hiába súlykolják ezt többször is belénk, meg a szereplőkbe is, hiszen az évad vége felé ez kőkeményen meg is mutatkozik. Nagyon hatásos jelenetsor döbbent rá minket, hogy ez nem osztálykirándulás, hanem egy öngyilkos akció. Már csak ezért megéri megnézni és ha hihetünk a manga olvasóinak, lesz ez még így se! - Pactolous) A verdikt: Első évadról van szó, így a lezárás ismerete nélkül nem lehet neki többet adni. Van esély rá, hogy valódi klasszikus legyen, minden anime kedvelőnek kötelező megnézni ezt a szezont és nagyon ajánlom olyanoknak is, akik csak ismerkednek a műfajjal. Viszont sok buktató is rejtőzhetik benne, remélem nem fogunk beléjük ugrani a már készülőben lévő második évadban sem. (Amennyire ódzkodtam attól, hogy belekezdjek, annyira várom a folytatást! Kíváncsi vagyok milyen rejtélyeket és veszélyeket rejt a Mélység, milyen gonosz munkálkodik odalenn, mi a helyzet a lány anyjával és egyáltalán van-e onnan kiút? Nem is kérdés, hogy ajánlom-e, hosszú idő óta ez ismét egy olyan anime, amit alig vártam, hogy a társaim is megnézzék és beszélhessünk róla! - Pactolous)  MÁSODIK POSZT Papa jelentkezik! A Kagewani második évada ott veszi fel a vonalat, ahol az első abbahagyta és ennek megfelelően abszolút szükséges hozzá annak a szériának az ismerete. Banba-sensei, immárom kvázi szuperhősként tér vissza, hogy a Kagewani eredetének nyomát követve eljusson a végső leszámolásig... vagy mégsem, mert jön a harmadik évad.  A jó: Az anime képi megvalósítása szerintem kiváló, egyedi, már csak ezért érdemes rászánni az időt. A zenei aláfestés nagyon jól sikerült, a szörnyek pedig megfelelően rémisztőek. A hét perces epizódidőnek hála mindenkinek beleférhet ez a kis különlegesség. A rossz: Az első évad nélkül tökéletesen értelmezhetetlen, sőt, ha rég látta az ember, akkor újra is kell néznie, hogy rendben képben legyen. Esetenként egy hangyányit unalmas volt, ami ilyen rövid játékidő mellett eléggé rossz pontnak számít. Noha vége lett, mégsem lett vége, pedig szerintem itt le kellett volna zárni. A verdikt: Pontosan olyan anime, amit ugyan jónak tartok, de nem tudom kifejezetten ajánlani. A megvalósítás miatt vagy bejön valakinek, vagy nem, a lezárás hiányában pedig nem tudom egyetlen irányba sem dönteni azt a bizonyos mérleget.  HARMADIK POSZT Papa jelentkezik! Ezúttal pedig egy animével, a változatosság kedvéért. A Nana Maru San Batsu-ról lesz szó.  Adott egy könyvmoly srác, aki a középsuli első évében máris a Quiz Bowl klub vonzásába kerül és beleszeret ebbe a "sportba". A történet a hagyományos, magányos, de brutálisan okos srác, végre talál egy helyet, ahol az eszméletlen mennyiségű klasszikus és történelmi regényből szerzett tudása ér valamit. És persze még félénk is, de majd azt is leküzdi, az újdonsült barátaival. A jó: Átlagos sport-anime, szóval aki azt szereti, ettől is megkapja, amit vár. Érdekes és újszerű a téma, még nem láttam vetélkedőből készített sorozatot és ez ki is hoz mindent, amit a formátumból lehet, felkelti az ember érdeklődését a játék/sport iránt. A rossz: Átlagos sport-anime és semmi több. Egy kicsivel sem. A fő női karakter szinkronja égbekiáltóan borzalmas, teljesen élettelen, nulla produkció. A szemüvegek igazgatása... tudom, ez ilyen anime toposz, de amikor fél percenként megigazítja valaki a szemüvegét... hát majdnem dobtam az egész sorozatot miatta. A verdikt: Kőkemény átlag, sem több, sem kevesebb. Az alaphelyzet érdekes, de a karakterek és a megvalósítás tökéletesen átlagos szinten marad. Lett volna benne potenciál, de úgy éreztem nem igazán foglalkozott vele senki. Tankönyvbe illő átlag. NEGYEDIK POSZT Papa jelentkezik! Ezúttal pedig a Sword Art Online: Ordinal Scale című moziról lesz szó, amit végre sikerült megnézni nekem is.  A VR játékoknak kezd leáldozni, mivel egy AR készülék sokkal biztonságosabb, egyszerűbb és hasznosabb szolgáltatásokkal jelentkezik, többek között egy Ordinal Scale nevű játékkal. Hatalmas az érdeklődés, sok SAO túlélő is elkezd vele játszani, de Kirito-nak nem igazán jön be a dolog, nem is foglalkozik vele igazán. Azonban amikor egykori SAO boss-ok jelennek meg az Ordinal Scale-ben és a túlélők közül sokan az OS játszása közben veszítik el emlékeiket, Kirito-nak ismét kardot kell ragadnia, hogy megmentsen mindenkit. (Nekem az SAO volt az az anime, ami véglegesen berántott ebbe a műfajba, így elfogult vagyok vele kapcsolatban, meg sem próbálom objektíven értékelni. Nem kedvelem túlságosan az anime mozikat, mert nem egyszerű két órába belesűríteni mondjuk egy évadnyi történést, itt sem sikerült tökéletesen, de ez még a bőven élvezhető kategória. Kellemesen bizsergető érzés volt látni megint ezeket a szereplőket, a harcokat, hallani a zenéket. Még a sztori enyhén klisés elemeit is megbocsátottam, pedig ez a memóriaveszteség dolog minden, csak nem eredeti. - Pactolous) A jó: Sword Art Online. Kirito és Asuna. Nem kell mást mondanom, de legyen. Az animáció fenomenális, a zenei aláfestés észbontóan tökéletes, a sztori remek, nem csak spin-off mozi, hanem valódi folytatás. Asuna és Kirito kapcsolata is fejlődik és hát na, szerelmes vagyok a szerelmükbe. (Az SAO kritizálói előszeretettel hivatkoznak Kirito über táposságára, amit nem is értek, mert a) pont ebben a moziban először nem is az, b) könyörgöm, ő a főszereplő! Én is éreztem, hogy a végén túl hamar lett megint number one, de amikor az SAO főtémájára megindult az egyesített harc, nem érdekelt semmilyen plot hole meg következetlenség. Fel lehet és fel is kell ezeket hozni, de összességében én élveztem, amit láttam és nem hagytam magam felhúzni semmin, de amúgy nem is nagyon adott okot rá a film. - Pactolous) A rossz: Nincs mit ide írnom, ez bizony úgy tökéletes, ahogy van. (Én azért tökéletesnek nem nevezném, de az tény, hogy hamar eltelt az a két óra, amíg néztem. Könnyes és könnyed nosztalgia, az SAO kedvelőinek biztos elnyeri a tetszését, az utálóinak meg nem, de úgyis megnézik majd, csak, hogy verhessék a mellüket, mekkora mártírok. Én viszont jobban örülnék már egy sorozat folytatásnak, ahol nincs ekkora kapkodás! - Pactolous) A verdikt: Meglepő? Talán. Azonban figyelembe kell vennem, hogy azok számára, akik nem ismerik az előző évadokat, ez a film nem jelent semmit, így nem lehet hibátlan 10/10-es. Viszont rajongók számára kötelező és teszentég folytassák már!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!