Komótos életkedv (Lana Del Rey - Lust for Life)
Pactolous
2017-11-23 19:03 
0
3326
| Rovat: Ember legyen a talpán, aki a rengeteg kedvenc előadója között probléma nélkül eligazodik! Én például majdnem lecsúsztam Lana Del Rey új albumáról, ami nyáron jelent meg, de szerencsére még befért ebbe az évbe. Vajon a Lust for Life megérdemli a figyelmet?
Lana lemezeinek minősége enyhén hullámzó: hol ütnek, mint a pezsgős whisky, hol pedig lagymatagak, mint az alkoholmentes sör. A legelső Lana Del Ray (sic!) című még a nagy sikerek előtt készült, nem is veszítünk sokat, ha kihagyjuk, de az utána következő Born to Die szerintem egy alapmű a popzene történetében. Az őt követő Ultraviolence tartogatott szép pillanatokat, de jócskán elmaradt elődjétől, míg a 2015-ös Honeymoon ismét megvillantotta Lana zenei világának zseniális momentumait. Figyelem, IQ teszt következik! Ha a sormintát megfigyeljük, vajon most milyen albumra számíthatunk a Lust for Life képében?  Ha legörgettél a pontszámhoz, akkor már tudod, hogy bár most ettől nem díszítettem fel a Lana oltáromat, orbitális tévedésről most sincs szó. A kialakuló minta azért kicsit kirajzolódott, nem olyan erős fényű lemez ez az énekesnő diszkográfiájában, a Honeymoon-nál gyengébben érzem. A keserű poén az, hogy egyes dalok attól szürkék, hogy semmi újdonságot nem hoznak, mások meg attól, hogy túl sok új elemmel gazdagodtak. Nem mindenhol sikerült megtalálni a stílushoz tartozó elemek, a remekbeszabott dallamok és a kísérletező szándék kényes egyensúlyát. És akkor utóbbival még jóságos is voltam, mert rapsztárok bevonása számomra minden, csak nem kísérletezés... Ugyanakkor akadnak elképesztően hangulatos pillanatok is, de... de visszafogom magam egyelőre, hisz itt vannak a nóták, amik csak arra várnak, hogy beszéljek róluk! Love Általában keserű arckifejezéssel üdvözlöm azokat a számokat, amik az unalomig ismert, slágerekben előszeretettel használt négy akkordra épülnek (tudjátok, az "ez valahonnan ismerős" érzés kiváltói). Sajnos itt is ez a helyzet, de némileg oldja a bosszúságomat a finom hangulat, ami Lana zenéjének sajátja. És hát kihozták az alapból, amit ki lehetett, hiszen egyből a fülbe fészkelődik; még jobban örültem volna, ha dallamügyileg bátrabb a csapat. Lust for Life (feat. The Weeknd) Bár alapvetően a duett ötlete nálam üdvözlendő, The Weeknd magas hangja valahogy nálam nem talált célba. Tény, jól kiegészíti magát a két ének, és másnak lehet elnyeri a tetszését, de én jobban örültem volna, ha Lana csak egyedül dalolászna. Szövegileg amúgy lehetne jobb, de a melódiák legalább egész kellemesek. Album címadó dalnak viszont túl sok a baj vele. 13 Beaches Alakul a lemez íve, itt végre már a melódiák is ülnek, Lana is jobban kiereszti a hangját (és nincsen idegesítő hangú második egyén a mikrofonnál), a dobszekció is príma. Nem hengert maga alá, de határozottan jobb, mint a bevezetés. Cherry Azt hinné az ember, hogy egyetlen gitár kíséri majd Lanát, de aztán bejön egy olyan morgó basszus, hogy örömömben a kormányt tapsikoltam (tudniillik, vezetés közben hallgatom az újdonságokat). Remek dallamvezetés, kiváló hangulat, leszámítva a Tourette-szindrómát idéző alkalmi káromkodásokat (minek?) mindennel meg vagyok elégedve! A "Love" című dal videoklipje White Mustang Most jöjjön pont az ellenkezője: sivatagi szélként süvít a fantáziatlanság ebben a dalban. Sem zeneileg, sem szövegileg nem nyújt maradandót, igazából azt sem értem, miként ment át a rostán. Jellegtelen, üres, még bónusz dalként is gyenge dobás. Summer Bummer (feat. ASAP Rocky and Playboi Carti) Hogy is mondjam... ez borzalmas! Lana és hip-hop? Egy olyan kombináció, amit nem akartam soha elképzelni, nem is voltam rá kíváncsi mégis megkaptam. Nagyon nem az én világom, hiába próbálták Lana hangzására venni a figurát, a végeredmény így is taszító. Azt meg különösen nem értem, hogy volt gyomruk hozzá kislemezként megjelentetni... Groupie Love (feat. ASAP Rocky) A rap sajnos innen sem maradhatott ki, de szerencsére minimális a jelenléte, nem annyira tolakodó, mint az előzőben. A hangulat is sokkal jobb, a melódiák lebegősek, teltek, szépen emelkedik; tényleg csak azért a fekete szekcióért kár. A "Lust for Life" című szám klipje In My Feelings Egy újabb szürke dal, ami úgy megy át egyik fülünkön be majd a másikon ki, hogy annyi nyomot sem hagy, mint egy cserbenhagyásos gázolás. A hangszerelés ismét nélkülöz bármiféle stílust, a dalszöveget sem tudtam magamévá tenni. Lana, kapd már össze magad! Coachella - Woodstock in My Mind Ezzel sem tudok sajnos mit kezdeni. A hangszerelés jellegtelen, távolságtartó, a hangulat semmilyen, pedig néhol elhitette velem, hogy ebből lehet még valami. Hová tűntek az első lemez lehengerlő dalai? God Bless America - And All the Beautiful Women in It Na végre! Tényleg olyan nehéz lenne ezt a szintet hozni? Pedig ismerős panelekből építkezik a dal, az akkordok sem újak, az összhatás mégis rendben van, sőt! A melódiák ülnek, a hangszerelés telt, az énekdallamok megjegyezhetők és van egy kellemes hangulata az egésznek. Még, még, még! When the World Was at War We Kept Dancing Lebegős hangulatú, hipnotizáló dallamvilágú szám, ami szerencsére ismét a mérleg pozitív serpenyőjébe került. Bár nagyjából ugyanaz a melódia ismétlődik, sikeresen pulzál, váltakozik, ahogy Lana éneke is. Talán a lemez végére megtalálja magát? Beautiful People Beautiful Problems (feat. Stevie Nicks) Nos igen, kéretik mellőzni a rapper legényeket és ha már mindenképp kell egy 'feat.' a dalba, akkor olyan embert hívjunk meg, aki igazi tehetség. Mint például Stevie Nicks a Fleetwood Mac-ből. Az ő hangját különösen szeretem, érdekes párosítás Lanával együtt, de szerencsére ez a klasszikus, élő hangszereken alapuló dal tökéletes választás volt nekik. Tomorrow Never Came (feat. Sean Ono Lennon) Nem mindennapi duettek váltják egymást kérem szépen, még a dalba is belefoglalta Lana, hogy kész őrület, kivel énekel. Aki az úriember nevéből nem tud következtetni apucira és anyucira, az akár már most ki is kapcsolhatja az internetet. Hihetetlen, Sean hangja elképesztően hajaz az apjáéra, de természetesen nem csak ezért kap piros pontot. Egy nagyon szép, andalító hangulatú, gitárközpontú zene, ami ismét magas nívót képvisel. Heroin Énekesnőnk egyedül maradt és a dalcím sokat sejtet, igen, ez is egy lebegős, lassított nóta, de szerencsére a dallamok is hangulatosak. Talán egy kicsit elnyújtott, lehetett volna rövidebb is, de ez mind nem érdekes, ha végre tetszik az, amit hallok. A "White Mustang" című dal videoklipje Change Csak egy zongora és Lana, semmi mást nem hallani ebben a dalban. És tudjátok mit? Nem is szükséges! A dalszöveg, az ének sodrása, annak melódiái annyira tetszetősek, hogy nem is hiányzik a többi hangszer. Get Free Végre, az utolsó számnál leírhatom, ami már a kezemre állt egy ideje, de nem mertem túl korán elsütni (khmm... rossz az, aki rosszra gondol): az album összeszedte magát a végére! Szépívű melódiák, semmi felesleges káromkodás, ötletes vokálok és még a tempó is összeszedettebb, nincs az a végtelenül fáradt vontatottság. Az meg már csak hab a sörön, hogy még lezárásnak is tökéletes! Nehéz dolgom volt, mert körülbelül harmadik alkalommal barátkoztam meg teljesen a lemezzel és ezért egy picit haragszom is Lanára. 16 szám szerintem sok egy lemezre, ha kivették volna, amiket nem is tartok sokra, akkor én is elégedettebb lennék (ehh... nyilván). Ha nem lett volna a Stevie Nicks és a Sean Ono Lennon duett attól is félnék, hogy Lana rossz irányba halad, de remélem hamar elfelejti a hip-hop-ot, mint beolvasztandó stílust. Még mindig hiányolom a gyorsabb vagy legalább változatosabb dalokat (a Get Free például egy ilyen, de jöhetne nyugodtan egy Off to the Races vagy West Coast jellegű, tempósabb, nem feltétlenül pergősebb nóta) és szeretném, ha gazdagabb hangszereléssel dolgoznának, annyi jóféle hangszer létezik a földön, használják már ki a lehetőséget! Minden sirámomat félretéve a Lust for Life azért egy bőven vállalható album, ami bár nem került be a legjobb Lana lemezek közé, nem is került veszélybe a Born to Die elsősége, de ha szereted az énekesnő különleges atmoszférájú muzsikáját, akkor ne hagyd ki!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!