Őrület a köbön (Higurashi no Naku Koro ni)
Pactolous
2017-10-28 12:14 
4
4249
| Rovat: Eredetileg a Lovely Complex nevű régebbi, de frenetikusan vicces animéről írtam volna, de azon kívül, amit az előbb legépeltem, nem sok mindent tehetek hozzá (tényleg fantasztikus, tessék megnézni!). Viszont jelen írásom tárgya több szempontból is érdekes darab, nem egyszerű sorozat, teljes szívvel nem is tudom ajánlani. Akkor mégis mi a biztonsági öves lépfenéért írok róla? Remek kérdés!
A Higurashi no Naku Koro ni (vagy When Cicadas Cry illetve When They Cry, de a továbbiakban inkább csak HnNKn) ismét egy olyan anime, amit sokáig kerülgettem, csak úgy mint az Elfen Lied-et. Volt, aki ajánlotta, mint mesterművet, volt, aki fintorgott tőle, hogy nézhetetlen. Amiért én vonakodtam tőle, az a szörnyen beteg hangulat, amire én - bevallom őszintén - nem vagyok kíváncsi, se rajzfilmben, se élőszereplő változatban. Aztán csak úgy voltam vele, hogy "húzzuk ki a méregfogat!", legfeljebb meglesz az első animém, amit félúton dobok elfele. Nos, nem így lett, a sorozat mindkét évadát megnéztem, és hát ugye, most öntöm mondatokba a róla alkotott véleményem, de ne szaladjunk még ennyire előre! Sőt, álljunk meg és eméssze meg mindenki, aki a képek alapján azt hinné, ez egy gyerekmese: nem, nem és durvára nem! Tudatosult mindenkiben? Akkor most haladhatunk tovább!  Ha röviden kéne jellemeznem a HnNKn-t, azt írnám róla, hogy "tinédzserek gyilkolják (illetve kínozzák majd gyilkolják) egymást". Persze ez így eléggé sekélyes summázása az egésznek, elsőre mégis ez jön le és ez volt, ami miatt taszított, mint finnyás macskát a szárazkaja. Történetünk 1983-ban játszódik egy Hinamizawa nevű falucskában, itt történnek különböző furcsa és bizarr események. Vannak olyanok, amik mindig megtörténnek, és vannak, melyek nem. Hogy mi? Nos igen, az anime pár részes alfejezetekből ('arc'-okból) áll, amikor ezek véget érnek, a sztori úgymond reset-el egyet és egy másik szemszögből indul újra, más cselekményeket útra indítva. Épp ezért senki se szitkozódjon négy rész után, hogy milyen ultrarövid sorozatba kezdett bele, illetve ne lepődjön meg, ha az ötödikre feltámadnak halottnak vélt karakterek. Hogy ez miért is van így, arra az első évadban sokáig nem is kapunk semmiféle választ, csak utalásokat, amik felvázolnak egy lehetséges variációt.  A főszereplők, amikor boldogok és normálisak... Meg kell, hogy mondjam ez a fajta felépítés nem a kedvencem, de összességében ügyesen használták ki a készítők az ebben a formában rejlő potenciált. Az anime rengeteg kérdést felvet az elején, talán már kicsit túl sok információ is zúdul a nyakunkba, mi pedig csak várjuk, hogy beessen egy Morgan Freeman, aki elmagyaráz mindent. Az információkat úgy csipegetjük mi is össze, elejtett félmondatokból, köznapi beszélgetésekből vagy más szemszögből bemutatott jelenetekből. Belerázódik egy idő után az ember és szivacsként szív magába minden egyes kirakós darabot, amivel kiegészítheti a történetet. Sőt, a rengeteg kegyetlenség közepette ez az egyetlen remény, hogy békére lelhet a lelke...
Említettem, hogy a sztorinak vannak állandó elemei, lássunk egy párat azon pontok közül, amik minden egyes 'arc'-ban fellelhetők és fontos részét is képezik a történetnek! A kulcsesemény a hinamizawa-i Watanagashi fesztivál, aminek napján már öt éve minden egyes alkalommal egy valaki meghal, egy másik pedig eltűnik és/vagy meghal. Vagy baleset során, vagy öngyilkosság gyanújának fennállásával vagy pedig gyilkosság által. A lakók ezt a falut védelmező Oyashiro-sama átkának tartják, ami lesújt minden árulóra. Az első ilyen eset akkor történt, amikor a falu két szembenálló félre oszlott egy gát felépítésével kapcsolatban; a dolgok odáig fajultak, hogy a gátépítők vezetőjét feldarabolva találták meg. Ez az úgynevezett gátháború csak az egyik olyan incidens, ami egy sötét leplet sző a falura, annak is elsősorban a vezető családjaira, hiszen az áldozatok így vagy úgy de hozzákapcsolhatók a gát ügyhöz. Amikor az anime játszódik egy újságíró és egy nővér lesz az áldozata ennek a furcsa jubileumnak, majd nem sokkal később pedig még valaki, kiléte legyen titok, az ő halála pedig oda vezet, hogy... khmm... jól esne leírni, de nem teszem meg! Oyashiro-sama így óvná a falut? Vagy nem is egy isten, hanem emberkéz által történnek meg ezek az események? Vagy valami még ördögibb munkálkodik a háttérben? És azt megtudjuk végre, hogy ki Cartman apja? Szóval ezek a felettébb kínos dolgok (és még egyebek) kisebb-nagyobb eltéréssel mindig megtörténnek, de ha esetleg túl kevés lenne az abszurd esemény, az egyes 'arc'-okban külön történetek játszódnak le a főszereplők körében, amelyek során - ne köntörfalazzunk - kivetkőznek addigi önmagukból és teljesen őrült, szocio- és pszichopata tömeggyilkosokká válnak. Nem vicc, az elején a társaságra még akár a "kedvelhető" jelző is használható; az ismert klisék ezt megnehezítik, de a szokásos japán humor működik, még ha elsőre fura is ez a párosítás. Élvezik az iskolai életet, nevetgélnek, szórakoznak, animés túlzásokkal reagálnak a hülyeségekre. Amikor viszont eltorzult fejjel és démoni vihogással koncolják fel egymást, nos, akkor annyira nem ölelném keblemre egyiket sem. Ez tényleg... khmm... zavaró tényező (disturbing, ahogy a művelt angol mondaná), de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a horror hangulatot abszolút megalapozza és ad egyfajta egyedi ízt az animének, még ha ettől sokan ki is dobják a taccsot. Hogy ezek a pálfordulások miért következnek be és miért rotálódik a démoni szerep, valamint mi köze ennek a gátháborúhoz, arról csak a második évad ad magyarázatot.  ... és amikor őrült pszichopaták. A HnNKn első szezonja tehát emiatt nehezen nézhető, akit pedig megviselnek az erős, brutális jelenetek, akár még rajzolva is, az ne is kezdjen bele, ne is keressen rá sehol sem! Komolyan beszélek! Literes mennyiségű vértől, egy kevéske belezéstől, némi kínzástól (amelyből az egyik különösen kegyetlen) és sok-sok őrült pillanattól kíméli meg magát, aki erre az utazásra nem vált jegyet. Ellenben, ha egy picit birizgálja a fantáziádat, hogy mégis mi állhat az egész hátterében... nos, várjál egy kicsikét! Az első évadot én is azért bírtam ki, mert kíváncsi voltam, mi lesz az a nagy harmónia, amibe az egész belefut. Mivel magyarázzák meg a hinamizawa-i rejtélyt, a bekattanást, a különböző és állandóan előforduló események láncolatát? Mi lesz majd ebből? - visszhangzottak fejemben az elkeseredett kérdő mondatok. Sokak szerint szinte minden kérdésre választ ad a Higurashi no Naku Koro ni Kai című folytatás és tulajdonképpen ez így is van. No de milyenek azok a válaszok?
Némelyik egészen eredeti, némelyik ugyanakkor elképesztően blőd és úgy összességében nem álltam fel elégedetten a sorozat befejezése után. A helyzet az, hogy a második évad sokat vesztett a horrorisztikus hangulatból és inkább a rejtély megoldására feküdtek rá a készítők. Nem kell aggódni, akadtak azért itt is merész pillanatok rendesen, de mivel már sejthető, hová futhat ki az egész, sokkal reménytelibb az atmoszféra. Ez ígéretesnek hangzik, de végeredményben egy túlbonyolított összeesküvés elméletekkel, politikai machinációkkal és nem kevés, irritáló, diáknyomozói momentummal töltötték fel az üres helyeket. A végére már azt is kifejezetten untam, hogy olyan visszaemlékezéseket és eredettörténeteket is meg kell néznem, amire nem is vagyok kíváncsi. Arról nem is beszélve, hogy mekkora ordenáré ostobaságokkal találkozhatunk a legeslegvégén "akció" és "tanulság" címszó alatt. Nem akarok semmit sem lelőni, de ott azért elég nagyot csalódtam az egészben. Az is megérne egy külön tanulmányt, hogy a visszafogott (muhahaha!) torture porn után mennyire kielégítő a nagy leleplezés.
A belső(ségek) után lássuk mit hoz a külső! A rajzolás nem valami szép, de ezt betudtam annak, hogy már több, mint tíz éves az anime, illetve egyfajta stilizált karakterábrázolással dolgoztak a grafikusok, bár az animáció még ezzel az önáltatással együtt is problémás helyenként (egy bizonyos jelenetnél például nem tudtam, röhögjek, féljek vagy sírjak). Ez valamennyit fejlődött a második évadra, de az elmondható, hogy nem a realisztikus miliő megteremtése volt a fő szempont, hanem a gyerekes és elborult kinézet közötti kontraszt. A zenéket többnyire szerettem: az első szezon opening-je szerintem zseniális, olyan szinten kiráz tőle a hideg, hogy mindig meg kellett hallgatnom, ellenben az ending-gel, ami fülsértően japános és nyelvtanilag helytelen angolt használ, így inkább eltekertem. A második évad OP/ED párosa kellemes, de padlót azért nem fogtam tőlük. A szinkronszínészek átlagolva korrekt teljesítményt nyújtottak: egyesek idegesítettek, másoknál elégedetten csettintettem. A különböző elborulásokat audiovizuálisan (a fentebb is említett kivételtől eltekintve) kifogástalanul oldották meg; a frász kerülgetett egy-egy nevetéstől vagy eltorzult arctól. Az anime zseniális, első OP dala Most, hogy írtam tulajdonképpen mindenfélét a sorozatról, valamiféle végszónak kéne érkezni, és fogalmam sincs, hogy mit írjak. Nem tartom kidobott időnek, amit a HnNKn kapott tőlem, mindenképp egy színfoltja a mindenkori anime felhozatalnak és az is lehet, hogy más mesterműnek tartja majd. Nem sokon múlott, hogy én is így vélekedjek, de kétségkívül nagy hatással volt rám. Egyes jelenetek örökre belevésődtek az elmémbe, sokszor olyan helyzeteket engedtek meg maguknak az írók, hogy nem akartam hinni a szememnek! Ellenben a kíméletlen erőszakot és érzelmi terrort, főleg a befejezést ismervén, pár helyen utólag már öncélúnak éreztem és az is bánt, hogy nem kaptam valami nagyobb durranást a végére konklúzióként, egy agymegszexualizáló csavart, bármit, ami ennél egy fokkal, de legalább kettővel jobb. Érzésem szerint az eredeti sztori kiötlője túl nagy fába vágta a fejszéjét és a sok szál összeboronálásával már nem tudott egy kielégítő végkifejletet kanyarintani a hinamizawa-i rejtélyeknek. Tipikusan a "szarka meg a farka" szituáció. Ettől függetlenül én mégis arra buzdítanék drága Olvasó, ha írásom valamelyik része felkeltette az érdeklődésedet (és nem lombozott le a többi), akkor nézd meg! És ha ez megtörtént, vitatkozzunk utána róla. Mert ez egy olyan anime, amiről szeretnék hosszasan, pro és kontra érveket egymáshoz ütköztetve diskurálni!  UI: Apropó, most akkor írjak azért a Lovely Complex-ről vagy ne? |
Hozzászólás
2017-10-29 01:29
úúú, az nagyon az volt
2017-10-28 20:28
Abba bele sem gondoltam, hogy az 'arc' felosztás miatt oldódik a nyomasztó hangulat... és igazad van!
Amúgy most én pont azt az 5 részes OVA folytatást nézem, amiben pl. volt egy frenetikus medencés epizód... akkora baromság volt, hogy az már művészet!
2017-10-28 14:08
(Lovely complex is jó cucc, csak Risa néha már kicsit túl hisztis.
2017-10-28 14:05
Már rég láttam, de nagyon bejött, főleg az első évad, azon belül is az első és a Shion arc. Az első azért, mert tényleg sok kérdés merült fel, nagy a rejtély, és egyszerűen nem érteni mégis mi folyik itt, csak találgatások vannak. Shioné meg azért, mert ő a kedvencem
A második évad tényleg gyengébb, és valóban vannak fura magyarázatok, de legalább megmagyarázza a dolgokat. Bár lehet pont ezért is éreztem gyengébbnek, mert már nem volt több misztikum.
A brutalitásáról meg hát.. lehet tényleg kicsit túltolták helyenként, de nekem nincs az ilyennel amúgy se gondom, csak hát tényleg elég öncélú volt.
Azok a rejtélyes zenék viszont nagyon jók, igazán megadják az egésznek a hangulatát.
Az arcokra tagoltság szerintem abból a szempontból is jó volt, hogy így nem volt végig nyomasztó az egész. Azok az önfeledten szórakozós pillanatok üde színfoltjai a történetnek, és a kontraszt miatt az ezt követő események sokkal nagyobbat is ütnek.
Összességében szerintem egy nagyon is élvezhető darab, már aki vevő az ilyenre.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!