Péntek 13 avagy a nem monstre hanem monster saga-értékelés

HARMADIK RÉSZ

Elérkeztünk hát a Péntek 13 sorozat harmadik epizódjához, ami telis-tele van érdekességekkel, szóval kezdjük is a nyiszatolást! Hiszitek, vagy sem, a 3D-s technológia ugyan manapság éli fénykorát a mozikban, de már jóval régebb óta létezik (tudom, hogy a többség tudta, csak kellett egy felvezető mondat). A Péntek 13 Part 3 pedig egyike ezen filmeknek! Bizony-bizony, anno 1982-ben, az emberek 3D-ben láthatták Jason és barátainak legújabb kalandját. Ami az utolsó epizódnak készült!

Az eredeti ötletet kukába kellett dobni, de azon nem változtattak, hogy eredetileg trilógiának szánták ezt az egészet és ezzel a résszel akarták lezárni. Mi történt? Nos, a rettentő negatív kritikák ellenére, a kevesebb, mint 3 millió dollárból készült film több, mint 35 milliót hozott. Igen, ez most is szép összeg, de ne felejtsük el, 82-ben járunk és így is, úgy a költségek tizenkétszeres megtérüléséről van szó. Értelemszerűen ezt nem lehetett annyiban hagyni. Hogy perspektívába helyezzük az anyagi sikerességét, meg kell említenem, hogy ez a film volt az, ami elsőként letaszította az E.T.-t a toplisták éléről. Ja, őrült idők voltak a nyolcvanas évek! Mellesleg még így is csak az év második legtöbb pénzt hozó horrorja lett, mert természetesen a Poltergeist-ot nem bírta leküzdeni.

Egy másik roppant fontos és filmtörténeti jelentőségű pillanat, hogy Jason ebben az epizódban ölti magára azt a bizonyos hokimaszkot. És miért? Lustaságból. Igen. Történt ugyanis, hogy a rendező világításpróbát írt elő, de a stábnak semmi kedve sem volt a Jason-t játszó Richard Brooker-t kisminkelni, ezért inkább úgy döntöttek, hogy dobnak rá valami álarc félét. A 3D-s effektekért felelős tanácsadó, Martin Jay Sadoff, hatalmas hokirajongó révén rendelkezett némi jégkorongos relikviákkal, így előkapott egy kapusmaszkot, amibe aztán a rendező, Steve Miner, azonnal beleszeretett. Annyira, hogy csináltattak egy saját maszkot, a többi pedig filmtörténelem.

Most pedig regéljünk kicsit az aktuális epizódról. A történet ismét csak nem az erőssége dolognak, de talán senki sem várt tőle színpadi magasságokat. Ami lényeges változás az elődeihez képest, hogy Jason ezúttal sokkal többet látható, teljes alakos valójában. Miután előkerül a hokimaszk, a sötétben ácsorgó lábakról készült felvételek száma jelentősen lecsökken. Ezzel szerintem veszített fullasztó hangulatából, de nyers brutalitásával és azzal, hogy Jason már elkezdett természetfeletti erőnlétet és tűrőképességet mutatni, megfelelően kompenzál. Más film ez, mint az elődei voltak és szerintem ez azért mindenképpen dicséretes dolog. Némiképp megváltozott Jason 'theme song'-ja is, ezúttal kevésbé "villával karistoljuk a tányért" és sokkal inkább mély tónust kapott, ami valahogy teljesen jól illeszkedett a megújult külsőhöz.

Összességében a második rész méltó folytatása, körülbelül egy szintre helyezném őket, habár a gyilkosságok kreativitása talán ebben a részben nagyobb fokú, így lehet, hogy egy hajszállal, de ezt kiáltanám ki nyertesnek (és kezdjük el a visszaszámlálást, már csak hármat kell "aludni" és jön Kane Hodder!).

NEGYEDIK RÉSZ

A negyedik epizód, mely a Végső Fejezet címet viseli, meglepő módon, a sorozat lezárásának készült, de mint a következő hat film, egy spin-off és a remake mutatja, ezt ismét nem sikerült összehozni. Bizony, ez az epizód is igencsak jól muzsikált a jegyeladások terén, azonban eddigre már nagyon komoly gondok alakultak ki a franchise és a Paramount Stúdió között. Történt ugyanis, hogy a stúdió vezetője egyre inkább úgy érezte, hogy egy ilyen borzalmas, amatőr, ostoba filmsorozat nagyon is alulmúlja a patinás Paramount imázsát, ezért leginkább semmit sem akart már vele kezdeni, de az előző rész hatalmas bevételei miatt úgy döntöttek, hogy legalább egy, most már ténylegesen lezáró epizódot még összehoznak. Ebből ered a Final Chapter elnevezés.

Szóval elkezdődött a forgatás és már a forgatókönyv megírásától kezdve tele volt problémákkal. A stúdió a lehető legkevesebb támogatást nyújtotta, az utolsó pillanatokban hozta előrébb a megjelenési dátumot és stb. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mindeközben a rendező és a stáb szinte alig-alig bírta elviselni egymást. Ez a konfliktus odáig fajult, hogy a Jason-t játszó Ted White kérte, hogy egyáltalán ne szerepeljen a neve a stáblistán, a Tommy-t játszó Corey Feldman pedig, a filmet lezáró egyik jelenetben, amikor Jason-t vagdossa, a rendezőt képzelte a macséta alá.

Mit sikerült ilyen körülmények között összehozni? Hát... egy korrekt Péntek 13 filmet. Nem igazán érzem, hogy egy szinten mozogna az előtte érkezett trilógiával. A kivégzések jól működnek és jól néznek ki, hála az első részből visszatérő Tom Savini munkásságának, azonban maga a film... kicsit semmilyen. Egy akkoriban újítónak szánt gondolatot felkarolva ezúttal nem csak egy helyes, szűzies lányka éli túl a történetet, hanem egy kisfiú, Tommy is. Ráadásul ő végez Jason-nel és a film lezáró jelenetében még egy kis utalást is kapunk arra, hogy a történtek miatt talán bekattant és majd ő lehet az új gyilkos. Ebből persze semmi sem lett, de erre majd egy következő részben kitérünk.

Jason kinézete ismét megváltozott, de most már erősen haladunk a végső elképzelés felé. Arról nem is beszélve, hogy immáron ténylegesen természetfölötti erőkkel rendelkezik, hiszen visszatér a halálból (a végső jelenetben is azért nem vágatták le a fejét, mert azért csak meg akarták hagyni egy folytatás lehetőségét... a készítők, nem a stúdió). Szóval, összességében, nem ez a kedvenc epizódom, a következő pedig még csak nem is igazán Péntek 13, de része a sorozatnak és időrendben követi is a negyedik részt, ergo nem fogom kihagyni.