Üdv itthon! (Pókember: Hazatérés)
Pactolous
2017-07-10 19:38 1
2397
| Rovat: Zene / Mozi / Könyv »
Gyerekkoromban imádtam a képregényeket! Ha elmentünk strandra, nagymamához vagy bármilyen hosszabb útra én már pakoltam is be a táskámba az indokolatlan mennyiségű Garfield, Transformers és Pókember újságokat. Ezek közül a kövér macsek iránti szeretetem a mai napig virágzik, a Tranformers maradt szép nosztalgia, Pókember pedig új erőre kapott nálam a friss, Hazatérés alcímű mozifilmmel.
Be kell, hogy valljam, a Jáksó Lászl.. izé, Tobey Maguire főszereplésével készült trilógia első része még úgy ahogy tetszett, bár leginkább csak azért, mert végre láthattam a mozivásznon Pókembert. A katasztrofális harmadik rész aztán gondoskodott róla, hogy egy életre elkerüljem Póki mozis kalandjait, így az Andrew Garfield nevével fémjelzett széria ki is maradt nálam. Aztán ugye jött az Amerika Kapitány harmadik része, amiben már feltűnt az újragondolt falmászó és bár én csak az előzetest láttam belőle (igen, van még mit bepótolnom Marvel mozik terén), már az a kevéske is elnyerte a tetszésemet. Pókember végre egy erős, nagydumás, vicces karakter, a ruhája a klasszikus érát idézi és engem megvett kilóra a sokak által kritizált változtatható szemnyílás a maszkon. Persze hazudnék, ha azt írnám, hogy nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy várjam a filmet; akadtak olyan részletek, amiktől ráncosabb lett a homlokom, mint Keith Richards arca. Nem tetszett, hogy Peter Parker ismét fiatalabb lett, Tom Holland nem tűnt számomra jó választásnak. Ha így haladunk, akkor a következő reboot-nál már egy óvodás játssza hősünket? Ahogy jöttek ki az előzetesek, úgy bizonytalanodtam el én is: szükség van nekünk arra, hogy egy gimnáziumi tinidráma legyen az új Pókember? Féltem, hogy átmegyünk egy szuperhősös Amerikai Pitébe. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott csücsült a tény, hogy végre-valahára a Sony rájött: csatlakozni kell a fő Marvel univerzumhoz! És hát eme család tagjai mostanság remekeltek, nem is kicsit. Agyam hátsó szegletében ott villogott a zöld lámpa "Csak nem rontják el!" felirattal. Nos, ha megengeditek, hogy előre szaladjak: nem is rontották el! Fontos leszögezni, hogy ez nem egy Pókember eredettörténet, nincs "nagy erő / nagy felelősség" - monológ, nincs Uncle Ben's és eleve jobb is levetkőzni az előismereteket. Ez a mozis Póki egy alternatív Póki, és ha így állunk hozzá, akkor nem fogunk furcsállani bizonyos dolgokat. Mint például azt, hogy Flash Thompson már nem egy szőke futballsztár, hanem egy guatemalai okostojás. Vagy hogy May néni már nem egy kedves, őszbe hajlott öregasszony, hanem egy szexi MILF (mondom: SZEXI!!!!!!... körülbelül a film is így adja tudtunkra, hogy ő bizony SZEXI!!!!!). A mi Peter-ünk pedig még egy kis 15 éves suhanc, akinek enyhén a fejébe szállt, hogy ő a csodálatos és közkedvelt Pókember. Kétségbeesetten próbálja Tony Stark elismerését elnyerni, de hát grandiózus misszió híján csak csip-csup ügyeket old meg. Meg is örül, amikor idegen technológiával felszerelt fegyverekkel próbálnak meg egyesek pár ATM-et kirabolni. A főgonosz szerepét Batman-re osztották, pontosabban Micheal Keaton-re, aki most egy másik birdman-t, a Keselyűt alakítja (mindenki értett mindent? Oké...). Ő az, akitől a fegyverek származnak és nekem nagyon bejött, hogy nem a világuralom megszerzése a célja, hanem a családfenntartás. Bizony, Adrian Toomes egy szerencsétlenül járt vállalkozó, akivel ráadásul Tony Stark tolt ki, a Vasember. Lám-lám, a hősök is hozhatnak olyan döntéseket, amivel akarva-akaratlanul kibabrálnak a civilekkel! Remek fordulat! Ugyanakkor a Keselyű földhözragadtsága miatt (ehh...) nem érezzük olyan fenyegetőnek jelenlétét. Engem ez mondjuk nem zavart, sokkal szimpatikusabbak számomra a kisebb jelentőségű bűnözők (ha már itt tartunk, Rengető is feltűnik a színen, viszont ő sajnos tényleg már csak hatodik alabárdos a filmben). A sztori nem nevezhető monumentálisnak, azonban így is szerethető, de mi a helyzet a szereplőkkel? Amennyire féltem, hogy árt majd a filmnek a húsz év alatti korosztály jelenléte, annyira nem gáz. Pár jelenetnél azért feszengtem, de a legtöbb alkalommal a marveles humor sikeresen feledtetett minden kellemetlenséget. Tom Holland kifejezetten jó fiatal és naiv Peter Parker-ként, csak annyira idegesítő, amennyire a szerepe szerint lennie kell. Legjobb barátja, Ned az aktuális humorforrás, de azért ő is tevékenyen segít hősünknek. Az obligát szerelmi szál viszont elég súlytalan, így a hozzá kapcsolódó konfliktus, amit beleraktak a készítők sem üt akkorát, mint lehetett volna. A WTF? faktor kimaxolója viszont Zendaya által alakított Michelle volt: egy furcsa, tapló, kívülálló lány, aki valahogy mindig mindenhol ott van és abszurd dolgokat tesz és mond. És a végén ki is derül, hogy miért tolták ennyire az arcunkba... Szóval a film humoros, kedvelhető a története, a látvány... nos, ezzel kapcsolatban felemás érzések kavarognak bennem. A Keselyű szerkója atomkirály, ez vitathatatlan tény! Pókembernek is megvannak a pillanatai, ellenben a harcjelenetek kissé kaotikusak és kevésbé karakteresek. Hiányzott a klasszikus bunyó, ahol mehetett volna a verbális és fizikai adok-kapok (bár szerencsére Pókember szája így sem áll be, ki lehetett volna ebből még többet hozni). Kifejezetten untam azokat a részeket, amik a levegőben játszódtak, az előzetesekben is látott kompos intermezzo viszont remek volt. Több kikacsintást is észre lehetett venni ezekben a képsorokban: voltak, melyek a korábbi filmekre utaltak, mások meg a képregényekre. Viszont a film után Papa megkérdezte - hozzáteszem jogosan: hová tűnt a pókösztön? Összességében lehettek volna kreatívabbak a készítők ezen a téren, de ezek csak apróságok, nem sokat vonnak le az élményből. Mindent egybevéve számomra még mindig az legfontosabb, hogy szórakoztató-e egy film avagy sem. Abba már belefáradtam, hogy állandóan mutogassak egy adaptációra, mondván hogy "már pedig ez nem így volt!", úgyhogy ezt elengedvén egyszerűen csak élveztem, amit láttam. Nagy szüksége volt már a világnak egy normális Pókember mozira és ezt most megkaptuk, még ha nem is tökéletes. Legnagyobb előnye a filmnek az, hogy indukálta bennem a folytatás iránti vágyat illetve azt, hogy bepótoljam a Marvel hiányosságokat. A részese akarok lenni ennek az univerzumnak, érteni akarok minden összefüggést. Ehhez viszont pár filmet be kell, hogy pótoljak. Semmi gond, a következő Pókember moziig biztos naprakész leszek már! Ja és még valami! Úgy látszik nem sokan tudják, hogy érdemes a stáblista alatt és után még bennmaradni a teremben, hát most szólok: csüccs vissza! Már csak azért is, mert amit a készítők beraktak a legeslegvégére az kimeríti a trollkodás fogalmát... de azért nevettünk rajta! |
Hozzászólás
2017-07-11 00:07
A credits utáni rész még mindig fáj, akkorát csapott :-)
Egyébként mindennel egyetértek. Utánaolvastam, a pókösztön szándékosan maradt ki, a készítők úgy vélték azzal már foglalkoztak eleget a korábbi filmek. Michelle pedig nem az lesz, akinek mi gondoltuk, ezt is megerősítették a készítők.
A Sony meg hiába húzott ezzel nagyot, a Venom filmnek semmihez semmi köze sem lesz, így a Marvel univerzumba még hosszú évekig biztosan nem érkezik meg. Sebaj, Pókiról is azt gondoltam, hogy sosem engedik át, aztán mégis. Arról ne is beszéljünk, hogy az X-men filmek is kezdenek megint bedőlni, Rozsomáknak meg annyi, szóóóóval... Reménykedem, oké?
(berondítok magam alá, ha az X-ek beolvadnak a Marvel filmverzumba... X-men vs Avengers... Húúú, de durva lenne)
* jelölt mezők kitöltése kötelező!