Papa jelentkezik! - 2017/01
Papa
2017-01-31 16:55 
0
3581
| Rovat: A Papa jelentkezik! egy Facebook-exkluzív rovat, ami azért jött létre, mert a szerző már lusta volt az admin felületre belép... izé, mármint azért, mert így több ízben, röviden írhat bizonyos témákról, legfőképp animékről. Idén úgy gondoltuk, hogy ezek a szösszenetek itt is megjelennek, összesítve, tehát a Pofakönyvesek előbb olvashatják el őket, de azok sem maradnak ki belőle, akik nem regisztráltak oda. Jó szórakozást! - Pactolous
Első poszt Kezdjük is az évet rögtön egy duplázással! A Hibike! Euphonium második évada talán még az elsőnél is jobb, ami azért nagy szó! Akinek tetszett az első, az máris kezdje el nézni ezt is, aki nem látta az előző évadot az meg rögtön lásson neki! Akinek pedig az első évad sem tetszett... azok valószínűleg már nem olvassák ezeket a sorokat. Az animáció, a zenék, a szinkron ismét valami fenomenálisan tökéletes lett és noha sem robbanások, sem világpusztulás nincs benne, mégis messze megéri a lehető legjobb felbontásban megnézni.  Azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy nagyon-nagyon drámaira sikeredett és bizony egy-egy helyen úgy éreztem, ez nem is a történetből adódik, hanem csak a puszta szívbemarkolás kedvéért lett így alakítva. Ezért hát nem mondhatom, hogy könnyed délutáni kis semmiség. De, minden jó, ha a vége jó, az pedig... jó! Kiderül az is, hogy miért ez a címe a sorozatnak, véget ér egy újabb tanév, kinyílik a lehetőség egy újabb évad előtt stb, stb. A Hibike nálam megkapja a "kötelező" jelzőt, mindkét évadával! Egy ilyen komolyabb hangvételű anime után szükségem volt valami totál elborult, felelőtlen blődségre és a Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo! képében meg is kaptam, amire vágytam! De még hogy megkaptam! A mindössze 10 részes első évad olyan habkönnyű, beteg és elborult, amilyenre csak vágytam! A főhős egy szerencsétlen, borzasztóan megszégyenítő, ostoba és abszolút Darwin-díjas halál után, egy másik világban köt ki. Egy fantasy világban, ahol az a célja, hogy legyőzze a gonosz erőit! Ismerős ugye? Az. DE!  Hősünknek semmilyen képessége sincs, totál átlagos, teljesen le van égve, egy istállóban alszik és fizikai segédmunkásként kezd kalandos életébe az új világban. Már majdnem azt hinné, hogy jobbra fordulnak a dolgok, amikor társakra tesz szert, ám... nem. Adott egy istennő, aki nem sokat ér, de legalább állandóan tartozásba veri magát a kocsmákban. Egy varázslólány, aki a legerősebb varázslatokat birtokolja... csak a szintje nem elég hozzá, így naponta csak egyszer zúdíthat pusztulást a gonoszokra, aztán arra a napra kidől. És persze ott a lovag hölgy, akinek a támadásai sosem találnak célba, de cserébe eszméletlen, hardcore mazochista és ennek megfelelően minél erősebb ellenségekkel akar megküzdeni, akik majd jól megszégyenítik, börtönbe vetik és keményen megkínozzák... szexuálisan. Igazi szupercsapat tehát, akiknek kalandos élete ebben a 10 részben kezdődik el. Abszolút agyatlan, humoros, könnyed, kiváló paródiája a manapság kicsit túlzásba vitt fantasy animéknek. Csakis ajánlani tudom mindenkinek, aki önfeledt percekre vágyik! Második poszt Ismét duplázunk, mert... lusta voltam akkor írni, amikor az első tételt befejeztem, pedig igazán megérdemelte volna... 91 Days: Ízig-vérig kőkemény gengszterdráma! Fordulatos, brutális, gyönyörű és engem teljesen a képernyő elé szegezett. Abszolút olyan anime, amit érdemes megmutatni azoknak, akik szerint rajzfilm = mese = gyerekeknek szól. A történet az amerikai szesztilalom idejében játszódik, a főszereplő pedig a családjának gyilkosain készül kegyetlen bosszút állni. Én pedig nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire érdemes kideríteni sikerül-e ez neki és ha igen, akkor hogyan.  Az elejétől a végéig feszes, átgondolt történet, jó karakterek, elképesztően tökéletes opening és máshol is fülbemászó zenei álafestés. A lezárás egy nagyon pici helyet ad a fantáziának, de tény, hogy teljes egészet alkot ez az anime. Alderamin on the Sky (Nejimaki Seirei Senki: Tenkyou no Alderamin, ha valaki szereti a nyelvtörőket): Háborús anime, nagyon pici misztikummal, mindenkinél okosabb főhőssel és meglepően realisztikus harcábrázolással. Talán két délután alatt néztem végig, mert egyszerűen csak sodort magával és minden percét szerettem. Drámai, valóságszagú, igazán remek kis anime. DE! Meglehetősen sehogy sincs vége, csak amolyan "Most jön a java" lezárást adtak neki és fogalmam sincs, hogy lesz-e második évad, vagy, hogy mikor fog megérkezni.  Éppen emiatt azt kell mondjam, hogy egyelőre érdemes félretenni az Alderamin on the Sky-t. Teljes mértékben szerettem és nagyon jónak tartom, de egy kicsit túlságosan a levegőben van, hogy lesz-e valaha lezárása, s az ilyen dolgokat általában nem szoktam ajánlani. Harmadik poszt A WB Animation ismét eljött, ismét láttam és ismét csak győzött! A Justice League Dark teljesen padlóra küldött! A mai napig nem értem, hogy miért nem a WBA vezetői, írói, rendezői dolgoznak az élőszereplős filmeken, hiszen teljesen egyértelmű, hogy ők nem csak a karakterekkel vannak tisztában, de képesek azokat olyan módon használni, ami a rajongóknak abszolút hízelgő, az új "vásárlóknak" pedig lebilincselő.  A JLD röviden és tömören arról szól, hogy olyan mágikus fenyegetés tör a világra, amit a Liga kissé kevésbé természetfeletti tagjai nem képesek kezelni, ezért némi külső behatással megsegítve, Batman felkeresi John Constantine-t. Igen. Az a Batman és igen, azt a Constantine-t. Akarva-akaratlanul csapatot verbuválnak maguk köré és elindulnak lenyomni a gonoszt. Alapvetően klasszikus "csapatépítő" film, viszont azt tökéletesen hozza. A film pedig nem csak címében sötét, hanem bizony tónusában is. A WBA nem sokszor vállalja be, hogy "R" besorolású filmet készítsen, most azonban bőven tettek érte, hogy ezt a kategóriát megérdemeljék. Az első öt perc kapásból annyira horrorisztikus és borzalmas, hogy azonnal vagy a képernyő elé szegezi az embert, vagy rögtön abbahagyja az egészet. Ez nem gyerekmese tehát, nem fogják vissza magukat és noha a konkrét mészárlásokat nem mutatják, de a készítők merészségének hála sokkal életszerűbb az egész konfliktus, valódibbnak érezzük a gonosz legyőzősét, mint sok más esetben. A karakterek teljesen jól működnek, de szerintem Constantine és Batman vitték a prímet. Külön köszönet a WBA-nak, hogy John hangjának azt a Matt Ryan-t kérték fel, aki a mindössze egy évadot megélt, de kiváló Constantine sorozatban formálta meg a karaktert. Zseniális ötlet és remélem, hogy ha máshol nem is, de az animációs filmek terén továbbviszik a karaktert, mégpedig az ő hangjával. A "Justice League Dark" előzetese O'Mara nekem még mindig kicsit fura, mint Batman, pedig rengetegszer hallottam már. Jó, sőt, kiválóan hozza, amit kell, de basszus, nagyon hiányzik Conroy. Nem csoda, kb. vele nőtt ki Batman az animációs dimenzióban és lássuk be, eszméletlen jó munkát is végzett vele. Ha pedig már a Bőregérember szóba került, nehéz elképzelni, de Batman a filmben a comic relief. Igen. És tudjátok mi a durva? Rohadtul működik! Ő a racionális, végletekig logikus ember, aki a mágia világában kötött ki. Rajta keresztül kerül a közönség is a varázslat bámulatába. És működik. Ezt leírom mégegyszer: Batman a comic relief és működik. Ráadásul úgy, hogy nem törik meg a karaktert. Ez bizony Batman, úgy reagál, ahogy Batman és ettől lesz vicces. Hihetetlen teljesítmény! Csak ezzel a harci ténnyel bizonyították a készítők, hogy az összes élőszereplős film készítőinél jobban értik Batman karakterét. Le. A. Kalappal! Az animáció, a hátterek sivárságát leszámítva, továbbra is bámulatos, a zenei aláfestés itt-ott kicsit furcsa, de nem rossz. A lezárás az adott történetet elvarrja, ám hagy helyet egy folytatásnak is, ami nagyon remélem, hogy el fog készülni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni tehát, hogy mennyire ajánlom a Justice League Dark-ot! Ahogy egyébként a többi mostanság kiadott JL mozit is, mert bámulatosak! |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!