A játékfilm nem játék avagy az adaptációs átok
Pactolous
2017-01-12 20:52 
2
2802
| Rovat: Mikor törik meg a filmadaptációk átka? Ez a kérdés minden olyan mozi esetében előkerül, aminek alapja egy neves videojáték franchise és hozzá kell tenni, sajnos jogosan. Legutóbb az Assassin's Creed kapcsán vetették fel önjelölt filozófusok ennek problematikáját és nem azért, mert végre királyt avathattunk.
Előre szólok, ez most nem filmkritika lesz, hiszen az AC mozit még nem láttam, bár élek a gyanúperrel, hogy nem is fogom megnézni. Már az előzetesek sem tetszettek és ha a netes bírálatokat figyelmen kívül is hagyom, megbízható források is azt mondták, hogy nem egy nagy szám. Ennek kapcsán viszont elgondolkodtam, hol lehet a hiba a gépezetben? Miért nem képes Hollywood egy épkézláb adaptációt készíteni videojátékokból? Mi hiányozhat a receptből, mit kéne abból elvenni, mit kellene átgondolni, módosítani? Izgalmas kérdések, nem?  Pedig a téma felkapott, temérdek mennyiségű olyan film készült és készül jelen pillanatban is, amik a pixelek világából merít alapanyagot. Itt volt például a Warcraft film, a Hitman, a Need for Speed vagy kicsit régebbről a Max Payne, a Doom vagy a Tomb Raider-ek. Szemfülesek észrevehették, hogy az Uwe Boll rendezésű förmedvényeket jóindulatúan kihagytam, nem véletlenül. Ezek a filmek nem voltak nézhetetlenül rosszak, némelyikük talán el is nyerte egynémely rajongó tetszését, főképp a Warcraft esetében fordulnak elő széles spektrumon a vélemények. Laikusok számára pedig akár egy korrekt alkotásoknak is minősülhetnek. Túlnyomó többségben mégis azok vannak, akik szerint egyik sem ütötte meg azt a bizonyos mércét. Van, amikor az adaptációk ott buknak el, amikor a készítők nem tudják, mennyit tartsanak meg az alapokból és mennyit alakítsanak rajta, hogy az nézhető mozifilm legyen. Önző kivagyiság, nagyképű arrogancia vagy éppen művészi elgondolás miatt történhet meg így, hogy egy Assassin's Creed moziban több a modern időkben játszódó jelenet, mint a múltban. Vagy amikor a kiválasztott főszereplő egyáltalán nem hasonlít a játékbéli karakterre, pedig a Hitman rajongók egy emberként skandálják Jason Statham nevét minden egyes fórumon. Arról nem is beszélve, amikor felesleges és erőltetett új elemeket visznek bele az adott játék világába lásd Max Payne és a szárnyas angyalok.  De most tényleg, ezt komolyan gondolták? Még csak nem is kopasz... Ilyenkor persze előkerül az az érv, hogy a videojáték az egy interaktív műfaj, ezt nem lehet egy az egyben átültetni mozivászonra (trollkodó kérdés: akkor miért is népszerűek a gaming csatornák?). Ez oké, védhető álláspont, persze, senki sem kíváncsi arra, ahogy csuklyás bérgyilkosunk az épületeket mássza, ahogy pisztolyos főhősünk elsősegélycsomag után kutat vagy ahogy a hadvezér különböző épületeket húz fel és egységeket gyárt. És persze, gondolni kell az időre is, mi fér bele másfél-két órába, nyilván egy epikus RPG a maga 80-100 órájával nem. Ugyanakkor a játékok is dolgoznak filmes eszközökkel, már eljutottak arra a szintre, hogy egy-egy átvezető mozi legalább annyira izgalmas legyen, mint bármelyik másik jelenet egy rendes filmből. Miért olyan nehéz akkor a játékmenetet jellemző elemeket átgondolni, lefordítani őket a mozi nyelvére? Természetesen sok múlik még a rendezésen, a forgatókönyvön, a külsőségeken, hiszen ezek is alapvető fontosságúak. Hiába néz ki jól az AC, ha egyszer a sztori leginkább semmilyen. Domboríthat akármilyet Angelina Jolie, ha egyszerűen már arra sem emlékszünk, miről is szóltak a Tomb Raider filmek. Talán nem veszik komolyan a készítők a feladatot? A kockáknak úgyis jó lesz? Degradáló lenne nekik ez a műfaj? Pedig szerintem az első sikeres adaptáció gárdáját fényes piedesztálra emelnék a rajongók, de úgy néz ki, erre még várni kell. Apropó rajongók, talán érdemes lenne néha az ő véleményükre is odafigyelni. Lehet, hogy néha hangosak, de mondhatnak ötleteseket!  Ez persze rajongói plakát, de mekkora lenne már Nathan-nal a főszerepben? Még a keresztnevük is egyezik! Én mindenesetre már előre félek az elkövetkezendő videojátékfilmektől. Olyan általam is nagyon szeretett alkotásokat néztek ki maguknak a producerek, mint például a Dead Space, a Deus Ex, a Gears of War, az Uncharted vagy a Mass Effect. Én azt mondom, legyünk pesszimisták, akkor legfeljebb kellemes lehet a csalódás. Lehet nem egy egészséges hozzáállás ez, de eddig nem mutatott semmi olyat az álomgyár, ami bizakodásra adnak okot. Nem tudom mivel lehetne megtörni az átkot, így csak pár tanácsot puffogtatnék vele a virtuáltérbe: vegyék komolyan a filmkészítést, konzultáljanak a készítőkkel és a rajongókkal és ne gőgös lenézéssel forduljanak a játékhoz, hanem legyenek készek akár onnan egy az egyben átvenni működő elemeket! Elhiszem, hogy bonyolult, de most tényleg: ennyire az lenne? |
Hozzászólás
2017-01-14 05:59
Egy kicsit mindaz az oka, amit leírtál. A játékok akár szószerint is ötvenszer hosszabbak egy filmnél, tehát eleve sorozattal kellene feldolgozni őket. Az interaktivitás egy másik tényező. Te irányítassz, kicsit a te kalandod az egész, míg a film esetében passzív befogadó vagy, így összeütközik, amit te csináltál a játék egy adott pontján, és amit a filmben mutatnak ugyanott. Ez sztem tudatalatt is egyfajta ellenérzést válthat ki.
Aztán persze ott vannak a készítők, akik gyakran fogalmuk sincs a játékról, a saját víziójukat akarják látni, nem pedig azt, ahogy te játszottad, ahogy te érezted. Plusz, gondolják a producerek, a név majd úgyis eladja, de ez nagy tévedés.
Példának tökéletes a Deadpool film. Az egy szerelemgyerek, az hű a karakterhez és azt adja, amit a rajongók vártak. Ezzel szemben ott van Deadpool karaktere a Rozsomák filmben, amit valaki olyan készített, aki magasról szart az egész képregényre és annak rajongóira.
Ui: ja, a Postal egészen rendben volt :-)
2017-01-12 23:02
Még mindig tartom magam ahhoz, hogy Uwe Boll Postalja elég nézhető lett.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!