Escape-telenség (The Thrillseekers - Escape)
Pactolous
2017-01-09 18:52 
0
3781
| Rovat: Vannak visszatérő előadók, akikről már írtam eme honlap keretein belül és vannak olyanok, akikről már régóta szerettem volna, de még nem adtak alkalmat rá. Steven Helstrip, azaz The Thrillseekers az utóbbi kategória résztvevője és részemről hatalmas várakozás előzte meg első nagylemezét, kiváltképp azért, mert őkelme már a kilencvenes évek vége óta aktív alapköve a trance stílusnak.
Steven saját bevallása szerint is vagy tíz évig dédelgette egy album ötletét és tavaly végre elérkezettnek látta az időt, hogy a tökéletességig csiszolt dalokból szülessen egy rendes lenyomat. Egy trance rajongó számára ez azért is örömteli hír, mert őt nem fertőzte meg a kommersz slágerek által elért könnyű sikerek íze, lévén ő megmaradt annál, amit a leginkább szeret és amihez a leginkább ért: a dallamokkal teli, érzelemdús trance-nél. Felfokozott kíváncsisággal vártam én is, mit hoz tető alá az úriember és annyi biztos, az Escape elől nem fogunk elmenekülni! Ugyanakkor az is igaz, hogy nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Most akkor hogy is van ez?  In These Arms Bár egy rendes dal hosszával rendelkezik, felfogható intróként is, ami ügyesen felvezeti az albumot. Itt vannak a Steven-től megszokott, megunhatatlan, örökérvényű szintetizátorhangok, a mesés vonósok: zseniális chillout hangulat a köbön! A melódia kevés talán, de az szépen kiteljesedik. Meghozza az ember étvágyát a folytatáshoz! Stay (Here with Me) (with Shannon Hurley) A mesteri dallamvezetés legjobb iskolapéldáját hallhatjuk ebben a számban. Mondjuk egy zsigerekig hatoló vonós szólammal engem mindig megvehetnek kilóra, de az az érzésem Steven ennyivel nem elégedett meg. Nem is nagyon szeretném továbbragozni: ez a dal bekerült azok közé, amiket megmutatok embereknek, ha furán néznek rám, mi is az a trance és mi a jó benne? Without You (with Gina Dootson) A chill és a trance után egy tört ütemű, de mégis inkább lágy nóta következik, ami szintén nyugizós légkört szállít nekünk. Kicsit talán nosztalgikus is, ez sem egy rossz pont. Az ének kellemes, a dallamok is, úgyhogy eddig nincs hiba. Ízelítő a "Stay (Here with Me)" című számból Amber (pres. Hydra) A Hydra Steven egyik alias-a, 2003-ban adott ki egy hatalmas trance himnuszt ilyen álnéven (Affinity), amikor még volt értelme. Most, főleg amikor elé is biggyeszti, hogy ez tulajdonképpen ő, nem sok értelmét látom ennek a megkülönböztetésnek, de mindegy is. Ez a szám már bemutatkozott tavaly (de fura ez még így leírva) , és bevallom, nekem kellett egy kis idő, de most már nagyon szeretem. Hozza azt a fílinget, amit a régi zenék, mellőz minden mai sallangot épp ezért talán nehezebben is emészthető, de ez így van jól. How Will I Know (with Stine Grove) Akárcsak az egy sima egy fordított, úgy követik egymást a lassabb és gyorsabb nóták. Ezúttal egy felemelő, zongorákon alapuló, Stine Grove gyönyörű énekével megtámogatott, szépséges szám pihentet minket. Nem hatásvadász módon kelti fel a figyelmet, hanem alattomos, de szerethető módon. For All That You Are Örvendetes dolog, ha egy lemez változatos, ugyanakkor szerintem koncepciós hiba, ha egy úgymond trance lemezen kisebbségben vannak a klasszikus, tempós nóták. Ez a szám például egy sima átvezető, vagy akár egy záróakkord is lehetne, hiszen ugyanaz a melódia építkezik fel majd nyugszik le, de ez így önmagában, itt az album közepén kevés. Értem mi volt a cél, de érzésem szerint nyugodtan ki lehetett volna ezt bontani még jobban. Ízelítő az "Amber" című dalból Anywhere With You (with Stine Grove) Steven nagyon büszke lehet erre a dalra, ha visszanyúlt érte 2013-ba. Persze nincs min csodálkozni, gyönyörű szám és itt most másik verzióban is szól. Viszont ez már sorban a harmadik lassú szám, ami viszont baj. Gyönyörű, imádnivaló nóta, ebben a változatban is, tényleg, nem őt szidom. Még az is rendben van, hogy ez egy nagylemez, hol máshol kísérletezzen az ember, ha nem itt? Mégis, valahogy úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki bicikli helyett gördeszkát kapott Karácsonyra: örömöt okoz mindkettő, de mégis mást vártam. I Gotta Let You Know (with Katherine Amy) Végre előkerülnek a lábdobok, a hangulat is átvált a könnyedebb síkra. Számomra ez is egy kicsit a múltat idézi fel, a korai tyDi számok ugrottak be róla. Nem a lebegés és az andalítás a cél, ez egy bulisabb szám, de természetesen megmaradunk a progresszív trance határain belül. Love Me for a Day (with Shannon Hurley) Itt van a másik, reflektorként ragyogó világosság a lemezről. Első hallásra szerelem volt, itt mutatkozik meg Steven zsenialitása. A hangszerelés letisztult, a dallamok ülnek, a rájuk kúszó ének pedig feltépi a szívünkbe vezető út vaskapuját. Semmi csapatás, semmi dübörgés, csak az egyszerű, de nagyszerű gyönyör. Kedvcsináló előzetes az albumból, alatta a "Love Me for a Day" című dal szól Halcyon 2016 Felkerült egy feldolgozás is az albumra, és Chicane egyik klasszikusára esett a választás. Személy szerint nem kedvelem az ilyen jellegű húzásokat egy olyan műfajban, ahol él és virul a remix fogalma; azért itt ez nem ugyanaz, mint mondjuk egy rockbandánál. De ez csak az én véleményem, én is túllendültem rajta, tegyen mindenki így, ugyanis ezt leszámítva Steven korrektül a saját képére formálta a dalt. Escape (2016 Album Mix) A leghosszabb tétel a lemezről, hát persze, hogy a címadó dalhoz van szerencsénk! Szerencsére megfelel a szerepének. Hosszú bevezetéssel úszik be, és tényleges ütemet nem is hallunk majd csak az 5. perc környékén. Bár ez is egy chillout nóta, ezúttal nincs okom a panaszra. Eleve bírom, ha egy egyszerű dallamsort képesek végigismételtetni az unalom legkisebb jele nélkül, a zongoráknak viszont még jobban örültem, ahogy a végén a szintiszólónak is. Minden ízében kiváló darab! Where are You Now (with Stine Grove) És máris eljött a célvonal, az album vége. Ahogy az várható volt, egy ilyen jelentős helyen sem gyorsulunk be, és ezért picit kár. Persze ez is egy szép szám (ó, azok a vonósok!), méltó lezárás, bárki más megnyalná mind a 10 ujját, sőt, az összes lábujját is egy ilyen számért. Az a bizonyos "de" kifejtése viszont legyen inkább a befejezés része... .. szóval! Én nagyon vártam már ezt az albumot! Steven egy nagyszerű ember, tehetséges dalszerző, a zenéhez való hozzáállása is példaértékű. Épp ezért fáj egy kicsit az Escape. Félreértés ne essék, ez egy kiváló album és ezt a minőséget várnám el minden trance előadótól! De szerintem a hangsúly eltolódott, mégpedig a lassabb számok irányába. Ezt egy kicsit nehezményezem, én egy ízig-vérig trance albumot vártam, ami persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy szerepeljenek rajta nyugodtabb szerzemények. Az Escape viszont majdnem fordítva hozza ezt: sok-sok chillout, némi trance. Emiatt van egy hangyányi hiányérzetem és most kivételesen nem is várok remixekre. Különösen azért bosszantó ez, mert elvileg sokáig érlelődött Steven stúdiójában az anyag. Tíz év készültség után legyen ez akármennyire is remekbeszabott alkotás, kicsit kevés. Mindezt leszámítva - hiszen lehet, hogy ez csak az én bajom - kihagyhatatlan lemez az Escape és csak remélni tudom, hogy idővel más producerek is hozzák majd ezt a színvonalat!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!