Zene borozós estékre (Above & Beyond - Acoustic II)
Pactolous
2016-07-18 00:04 
0
2718
| Rovat: 2014-ben az Above & Beyond legénysége valami egészen elképesztő és merész ötlettel állt elő: akusztikus koncertturnéra indulnak el. A csapat már több, mint egy évtizede meghatározó szereplője a trance stílusnak, úgyhogy a keverőpultokat és a klubtermeket otthagyni a klasszikus hangszerek és a színházak miatt, nos, nem egy megszokott vagy éppen ésszerű lépés. Benne volt a pakliban a bukás, hogy a dalok nem bírják el a visszafogott hangszerelést, hogy a zenekar szétesik, hogy ez végül senkit sem fog érdekelni. Nem így lett. És most itt a második rész.
A koncertek után kiadott Acoustic album nekem is elnyerte a tetszésemet, mondjuk én bíztam benne, hogy az Above & Beyond amúgy is tehetséges társasága elbír a feladattal. A végeredmény egy nagyon finom válogatáslemez lett, kiváló énekesekkel, csodaszép vonóskarral és helyenként kifejezetten meglepő megszólalással megtámogatva. A trió ezúttal már biztosra ment, lényegében csak elővették azokat a számokat, amiket az előző turné alkalmával nem dolgoztak át. Ez esetben viszont úgy érzem, több nem is kell és bár már tudtam, hogy mire számítsak, sikerült ismét több ízben széles vigyort varázsolniuk az orcámra.  Kezdjük például a lemezindító Hello című számmal, ami eredetiben egy ízig-vérig elektronikus, karcos, szögletes darab. A csapatások és veretések itt most elmaradtak, a kiállás dallamával dolgoznak az énekesek, leheletfinoman felidézve a címet: zseniális húzás! Emellett pedig füstös jazzbárokat felelevenítő, film noir beütésű átirat, amiért külön jár a csillámporos katicatetkó, igaz, ilyenek szerepeltek az előző lemezen is, ennek viszont bármikor örülünk. A We're All We Need épp csak annyi alakításon esett át, hogy a verzék és a refrének kontrasztba kerüljenek. Egyszerre baljós és felemelő, a vonóskar pedig közben, mellékesen a lelkünkbe hatol. Az On My Way to Heaven már alapállásban is erősen építkezett a hegedűkre, a dal itt azonban még hatásosabb és kifejezőbb lett. A Save Me is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen a szokatlan harmóniaváltások csak kedveznek az akusztikus változatnak. Az album egyik csúcspontja az All Over the World, amiben már apróbb ritmikai módosítások is elfértek, olyanok, amitől szánk tejbetök módra kezd el mosolygásba állni. Alex Vargas pedig kiemelkedő teljesítményt nyújt ebben a dalban (is), ez nem vitás. Az "All Over the World" című szám akusztikus verziója Egy régi klasszikus is előkerült méghozzá a No One on Earth személyében és most engedtessék meg néminemű, idézőjeles panaszkodás. Bizony itt már érződik, hogy az Above & Beyond dalszerzői képessége az utóbbi években csúcsosodott igazán ki. Félreértés ne essék, ez a szám egy klasszikus, egy trance himnusz, egy dupla vonallal aláhúzott kihagyhatatlan tétel a műfaj történelméből, azonban ebben az akusztikus változatban kevésbé meggyőző, valahogy nem taglóz le annyira. Ez persze lehet egyéni ízlés kérdése is, én azonban egy változatosabb és az eredeti értékekhez képest méltóbb feldolgozást vártam. A Black Room Boy viszont, ami az én egyik titkos kedvencem, ismét príma lett. Az originál sötétebb hangulatát kiválóan transzformálták át, az összhatás ezúttal is filmszerű, és a duett részét is megtartották szerencsére. A Peace of Mind az album másik vakító tündöklése a lemeznek, főképp azért, mert szerkezetileg is belenyúltak. Komótosan emelkedik a csúcspont felé, nemtörődöm módon mellőzve a refrént, hogy aztán azt használja lenyugvásként és újbóli visszatérésként. Bizsergető érzés, számomra a legkedvesebb újraértelmezés az egész korongon. Mindenkinek kötelező meghallgatni! Nem viccelek, kötelező! A "Peace of Mind" akusztikus verziója A Sticky Fingers, hasonlóan a Hello-hoz, egy szolidan durvulós nóta eredetiben, ahol csak a kiállás jelent pillanatnyi szünetet. Ez a kettősség kiváló alap lenne egy akusztikus hangszereléshez, a csapat viszont a visszafogottabb megszólalást választotta és csak a James Bond-os, enyhén sablonos dallamoknál borul fel a bili. Én ezt azért sajnálom, mert a nóta, a maga vissza-visszatérő szövegének ("Get your sticky fingers out of my head!") puhításával elveszti lényegét és a kétségbeesett, már-már őrületes kántálás visszaminősül másnapos mormogássá. Ezért bizony nagy kár! Az Alchemy szerencsére magmaradt annak ami, és ide nem is kellett túl sok változtatás, az eredeti dallam kiteljesítése pont elegendő. A "Black Room Boy" akusztikus változata Egy érdekes párosítás következik az utolsó negyedben, a Counting Down the Days és a Liquid Love összeolvasztása. Előbbinél így, ebben a formában még inkább előjön a Wicked Game beütése, de mondjuk ezt már megszokhattuk. A Liquid Love a zaklatottabb részeknél tör elő, ez egy egész ötletes megoldás. A Blue Sky Action felemelő hangulata sem tűnt el és nem is próbálkoztak mást behozni, ez a dal erről szól, nem pedig a 40-es évekről. A lemezt pedig ismét egy olyan nóta zárja, ami korábban nem szerepelt egyik Above & Beyond korongon sem és külön öröm, hogy ebben az a Justine Suissa énekel, aki többek között az OceanLab produkcióban is danolászik. Lehetséges, hogy ez egy előszele lenne egy új OceanLab albumnak? Ó, adja az a blue sky, hogy úgy legyen! Márpedig könnyen lehet, mert a Club Mix-et már ezen a néven jegyzik. Az Another Chance mindenesetre egy szép levezetés, remek vonósokkal és fúvósokkal. Így is ízletes, de én leginkább arra vagyok kíváncsi, miképp fog ez majd megszólalni eredeti verzióban. Ismerve ezeket az arcokat, biztos ütősen! Az "Another Chance" című dal akusztikus változata Az Acoustic II egy kiváló folytatása az előzőnek, ami egyedül csak a meglepetés erejét hagyta el. Egy-két verzió talán nem annyira erős, én azért odaválogattam volna mást a helyükre (Halló! Little Something???), de ne legyünk telhetetlenek, biztos lesz majd hármas sorszámú válogatás is, felférnek azok majd oda. A belekóstolás erősen ajánlott minden ínyenc zenehallgatónak, főleg azoknak, akik bírják a nyugodtabb hangulatokat, akik szeretik átadni magukat a zenének. Esti kiülős, borozgatós, szivarozgatós programokra ideális anyag, de akár gyertyafényes vacsorákra is betehető. Akik pedig bírják az Above & Beyond csapatát, netán tetszett az előző ilyen alkotásuk, azoknak nem is kérdés, hogy időt kell neki szorítani. Szép munka fiúk, ismét megemelem a cilinderem!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!