Bár véget ért, de nézd milyen szép volt az éjjel

Pactolous

2016-06-27 18:51 Hozzászólás

Cimkék: vélemény, sport, magyar, foci, futball, eb, európa_bajnokság, válogatott, eredmény

Egy valamit előre leszögeznék: nem szeretem a focit. Gyerekkoromban sem szerettem, kamaszként sem, felnőttként sem. A most legépelendő sorok egy olyan ember billentyűzetéből származnak, akit hidegen hagy a futball. Ezt tessék majd figyelembe venni, amikor értelmezitek mondandómat. Nem kell aggódni, nem károgás következik!

Tegnap a magyar válogatott kikapott a belgáktól, így számunkra sajnos már véget ért az EB, visszaváltunk ötösből négyesbe és kívülállóként szurkolunk tovább egy választott csapatnak. Idáig viszont rengetegen elhagyták eddigi kedvencüket és az ország majdhogynem egy emberként drukkolt a hazai gárdának, amire bizony már több évtizede nem volt példa. Arra sem, hogy a magyarokért szorítsunk, és arra sem, hogy így összefogjunk.

Persze nem borult Magyarország teljes 93 ezer négyzetkilométere trikolórba, a nagy nemzeti egység megszületésére még várni kell, de ennek ígéretét eddig a magyar válogatottnak sikerült a legközelebb hoznia. Be kell, hogy valljam becsületesen, először én is a szkeptikusok közé tartoztam. Nem merészkedtem el odáig, hogy úton, útfélen azt harsogjam, hogy "úgyis kikapunk!", de hát ültem már török börtönben (és láttam már fűben nyulat), a magyar csodák általában nem tartanak három napig sem.

Aztán valami történt. A fiúk nyertek Ausztria ellen, ráadásul európai színvonalon játszottak. Ez egészen szokatlan volt számomra, de hát anno a Manchester United-et is elvertük, aztán a visszavágón szépen össze is csomagoltak bennünket. Majd jött az Izland elleni döntetlen, amivel szintén mi jártunk jól és hát a portugálok ellen is helyt álltunk. Három gólt kaptunk, igaz, de mi is lőttünk ugyanannyit! Egy gólban gazdag mérkőzést játszottunk, és még Cristiano Ronaldo-t is kikészítettük. Kell-e ennél nagyobb pimaszság?

A világ észrevett bennünket, sőt, elnyertük mások szimpátiáját. Elértük azt, hogy tényezők legyünk, akikkel számolni kell. És szerintem ez az igazán nagy dolog. Van ennek persze egy árnyaltabb oldala is, mert mi magyarok vagy nagyon örülünk valaminek vagy nagyon nem. Az egész Internet tele volt az EB magyar vonatkozású híreivel, mémjeivel, vicceivel és úgy látom sokak átvedlettek erre a pár hétre vehemens fociszakértővé és hazafivá. Nincs ezzel különösebb bajom, de úgy éreztem, olykor átestek a ló túloldalára. A másik tábor volt a károgók csapata, a "csakazértsem a magyaroknak szurkolok" emberkék. Őket rögtön meg is bélyegezték hazaárulónak, ami egyrészt talán érthető, másrészt gyerekes túlzás. Szóval az érzelmek a spektrum két legszélén mozogtak. Ez szerintem kifejezetten ártalmas hozzáállás, de nem hiszem, hogy én hozok majd változást ebbe a helyzetbe.

Mindenesetre akik tehetnek az ügy érdekében, azok most a szakemberek és a játékosok. Igen, jók voltunk, igen, büszkék vagyunk rátok. De ne álljatok itt meg! Lehettek szomorúak, csalódottak, de örüljetek is, ugyanakkor ne bízzátok el magatokat! Megmutattátok, hogy több van bennetek, mint amit hittünk rólatok, lepjetek meg még egyszer minket! Majd még egyszer! És még egyszer! Legyetek boldogok, de ne elégedjetek meg ennyivel! Érjétek el azt, hogy a 2016-os EB legyen a magyar labdarúgás újjászületésének első mérföldköve! Megszereztétek az emberek bizalmát, de ne pazaroljátok hát el!