Almák és sorsok

Egy alma kigurul az útra. Ez egy véletlen esemény. Vegyük számba pár lehetséges következményét ennek a véletlen eseménynek. Egy: nem történik semmi. Kettő: egy arra járó hajléktalan megtalálja és egy jóízűt uzsonnázik. Három: egy kocsi áthajt rajta, mire az szétrobban és épp egy tárgyalásra igyekvő üzletember vadiúj öltönyét találja el. Csak három eshetőség a lehetséges millióból. De mi van akkor, ha mondjuk az alma után szalad egy kisgyerek, és elüti egy autó. És belehal. Vegyük számba, kit lehet ilyenkor hibáztatni. Az almát, mert elgurult. A zöldségest, mert hagyta elgurulni. A gyereket, mert utána szaladt. A szülőket, mert hagyták utána szaladni. Vagy a sofőrt, mert elütötte. Vagy a gravitációt, mert úgy működik, ahogy.
Mindenesetre valakit, valamit hibáztatni kell. Muszáj, mert máshogy nem lehet feldolgozni, kell, hogy oka legyen, kell, hogy legyen benne értelem, különben az ember beleőrül. Beleőrül abba, hogy kocsik csúsznak a Dunába, gyerekestül. Abba, hogy házak égnek ki, gyerekestül. Vagy hogy almák gurulnak ki az útra. Csak úgy.