Nyugvópont (Conjure One - Holoscenic)
Pactolous
2016-01-23 22:39 
0
3353
| Rovat: Mondhatnám, hogy kevés olyan dal létezik a világon, amibe - jobb kifejezés híján - szerelmes vagyok és amit életem végéig imádni fogok, de azért akad egy pár. Ezek közül is az egyikért egy bizonyos Conjure One felelős, aki szerencsére a mai napig aktív, bár jó, ha 5 évente hallat magáról. De legalább akkor bizony nagyot és szépet villant!
Rhys Fulber, kanadai producer áll a Conjure One alias mögött. Aki jártas ezekben a berkekben, annak elég, ha csak megemlítem a Delerium formáció nevét... bizony, bizony, az úriember annak is a tagja. Tőlük pedig a Silence már-már kézenfekvő, de több olyan slágerük is akad, amik után minden ínyenc zenehallgató megnyalja a húsz ujját... igen, a lábujjakat is! Conjure One-ként pedig a bevezetőben is emlegetett szívszerelmemet, a Center of the Sun-t hozta össze Rhys, ami egyszerűen zseniális, a világ egyik legjobb zenéje! Kész. Pont. Vita nincs!  Alapvetően a Conjure One a deleriumi hagyományokat és zenei világot folytatja. Kicsit ambient, kicsit chillout, néhol távol-keleti dallamokat is megidéz, előszeretettel vegyíti a klasszikus, élő hangszereket a szintetikus, elektronikus hangzással. A bpm nem emelkedik őrületes magasságokba, így tulajdonképpen minden korosztálynak ajánlható, de hogy megkönnyítsem az ismerkedést, íme pár remek nóta: Tears from the Moon, Manic Star, Extraordinary Ways, Forever Lost, Like Ice - ezekbe mindenképp érdemes füllel belekukkantani. Ha ez megtörtént (vagy ha nem... nos, akkor is), akkor be is tehetjük a lejátszóba a legfrissebb dobást, a tavaly megjelent Holoscenic-et. Az Armada logó ne riasszon el senkit, Arminék kiadója nem gyakorolt akkora nyomást Rhys-re, hogy a zenéjén ez negatív módon meglátszódjon. Kill the Fear (feat. Hannah Ray) Sejtelmesen indulunk el, de aztán egy bemutatkozás után elstartol a nóta. Persze nem őrületes tempóban, mondom, Conjure One-ról van szó, de így is elektronikusabb, mint amire én emlékeztem tőle. Az ének és a hozzátartozó dallamok zseniálisak; én is előítéletes voltam, féltem is kicsit, de minden kétségem elillant már az első dal hallatán, és ennek örülök! Miscreant Elvontabb alkotás, ami inkább az alapos és lassú építkezés mintapéldánya. Ahogy haladunk előre egyre mélyebb, magasztosabb és teltebb lesz a dal. Szeretem az ilyeneket, bár a melódia lehetett volna egy fokkal egyedibb. Under the Gun (feat. Leigh Nash) Klasszikus Conjure One hangulatot visszahozó szám, ami nem nagy csoda, hisz már 2013-ban hallhattunk felőle (a Rank 1 készített is hozzá egy felettébb idegesítő remixet). A vonósok, az akusztikus gitárok, a dobszekció, az ének mind azt az érzést hozzák vissza, amit a régebbi albumoktól is megszokhattunk. Emellett pedig még jó is, nofene! Az "Under the Gun" című szám videoklipje All That You Leave Behind Kicsit talán idegesítőnek hathat a vissza-visszatérő csipogás, de amint megérkezik a kiteljesedő szintetizátordallam, már el is feledkezünk róla. Komótosan halad előre, de bírom az ilyen számokat is. Only Sky (feat. Christian Burns) Nem hiszem, hogy jó választás volt Christian Burns énekest bevonni a munkálatokba, hangja kezd már-már túlhasználttá válni és szerintem nem is illik ebbe a világba. Végeredményben maga a dal sem lett túl érdekes, pedig a hangszerelés nem rossz, a dallamok sem, de akár le is maradhatott volna. Serac Elvontabb, nehezen értelmezhető és befogadható darab. Kedvelned kell ezt a hangulatot, hogy élvezhetővé váljon. Massive Attack-feeling, így talán akkor könnyebb behatárolni, mire is gondolok: kevés dallam, inkább egyfajta hangszerelési bravúr az egész, de kevés variálással. Still Holding On (feat. Aruna) Ismét egy 2013-ból előkerült darab, amiben a trance közösség számára ismerős Aruna énekel. Készült is belőle anno pár jó remix, az eredeti verzió természetesen Conjure One stílusában íródott. Pöppet elektronikusabb beütésű, de azért a vonósok itt is szerepet kapnak. A refrén szimpatikus, a hangulat rendben van: egy korrekt slágerrel állunk szemben, ami nálam ha nem is kerül fel a legjobbak közé, de a kiválóak között bérelt helye van. Ízelítő a "Kill the Fear" című számból Ghost (feat. Kristy Thirsk) Alig ment le 1 perc a dalból máris újból tábort vertek a libabőrökért felelős mirigyek a hátamon. Ez az a hangulat, amire vágyom, számomra ez a hamisítatlan Conjure One megszólalás! Tagadhatatlanul az album egyik fénypontja! The Garden Főképp zongorára épülő darab, visszafogott feeling-gel. A végére egy halvány árnyalattal teltebbé válik, de nem sokkal, így a hatás elmarad. Kellemes, de ennél többre is képes az úriember! Brave for Me (feat. Jeza) Bár valahonnan ismerős dallamokat kölcsönöz (vagy csak nagyon emlékeztet valamire), összhatásában ismét egy csodálatos szépségű dal került az utolsóelőtti pozícióba. Egyes fogásokat tanítani lehetne, annyira bizsergetően jó! Oceanic (feat. Mimi Page) Andalítóan lebegős záróakkord, szavak nélküli énekléssel, strandhangulattal. Szeretetreméltó darab egy szeretetreméltó lemezről. Ízelítő a "Ghost" című számból Pár halványabb darabtól eltekintve egy kifejezetten korrekt, néhol pedig elképesztően hangulatos lemez lett a Holoscenic. Nem mondom, hogy Rhys legnagyobb dobása, de egyszerűen annyira bírom a zenei stílusát, hogy képtelen vagyok a haragtartásra. Szerencsére nagyon nincs is miért. Én azt mondom, hallgass bármilyen zenét, tégy vele egy próbát. Szerintem te is találsz majd olyan kedvencet, amit nem akarsz majd egy jó ideig elengedni. Ki tudja, talán lehet, hogy pont erről az albumról!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!