...2015, 2016...
Pactolous
2016-01-03 22:43 
2
2959
| Rovat: Talán most már mindenki kipihente a szilveszteri fáradalmakat, legyen az akár buli vagy a petárdázó fiatalok miatt. Elstartolt 2016 is, most már végérvényesen, úgyhogy jó szokásunkhoz híven az idei év első bejegyzése ismételten egy visszatekintés lesz az óévre. Szerencsére van mire visszaemlékezni!
JANUÁR Nincs abban semmi meglepő, hogy tavaly is egy krónikával indítottunk, ez már hagyomány nálunk. Az év elejét egy hármas trance albumkritika csomaggal folytattuk, amiben a Heatbeat, Super8 & Tab és Aly & Fila akkori lemezeiről írtam. Annyira szeretünk ajánlókat írni, hogy Papa is rögtönzött egyet, mégpedig a téli szezon általa legjobban várt animéiből. A változatosság jegyében ez után egy kis fárasztás következett az általam megrajzolt, főleg szóviccekre épülő képregények formájában. Megismerhettünk egy érdekes dokit, ő volt annak a bizarr írásnak a főszereplője, amit Papa hozott össze. Végezetül pedig én elmélkedtem egy sort azon, hogy szükséges-e alapvetően instrumentális számokra később éneket erőltetni.  Katt a képre nagyításért! FEBRUÁR Rövid hónap, kevés írással, ez majdnem mindig így szokott lenni. Elsőként az új Above & Beyond lemezről írtam, ami szerencsére jól sikerült, csak kellett neki egy kis érési idő. Alkalmanként nem csak elektronikus zenékről írok, előszedek én rocklemezeket is, így történt februárban is. A nagy öregek visszatértek, örültünk is az új AC/DC anyagnak, az aktuális Nickelback dobás viszont nagyon lagymatag lett, átestek a bak túlsó oldalára, reméljük hamar észhez térnek. A tavalyi év legjobb könyvéről muszáj volt értekeznem, pedig a könyvajánló nem az én csésze teám, A Marsi maga alá sodort, nem hagyhattam ki.  MÁRCIUS Papa néha a legmeglepőbb dolgokkal áll elő: pornófilm címek saját fordításban. Miért is ne? A normalitást visszaállítva ismét egy könyvajánló érkezett Barbó tollából, Az eltört teáspohár című könyvvel a főszerepben. Én is olvastam, tényleg nem rossz! Szívünk csücske Japán nem csak rajzfilmekkel áld meg bennünket, hanem remek énekesnőkkel is: ezúttal a bájos Rie fu albumát mutattam be Nektek, bár az I című korong kicsit nehezebben emészthető a hölgy korábbi munkáinál. Mindennapi életem során gyakran utazok busszal (ilyenkor jön jól egy doboz Ti... nem!), ezért is viselem nehezen, ha embertársaim hülye módon viselkednek. Ennek adtam hangot egy régebbi cikkem átdolgozásában. Tőlünk meglepő módon entellektüel hangot is megütöttünk, ugyanis voltunk sajtófotó kiállításon. Az esemény igen érdekes volt, adta magát az ötlet, hogy írnom kell róla.  ÁPRILIS Sokat vártam vele, de áprilisra csak elkészültem az Elfen Lied kritikámmal, amiben szembemenve a tömeggel én kicsit elmarasztaltam az animét, igaz, hálás is vagyok neki valahol. Utána egy egészen finom Kyau & Albert albummal kúráltam magam, ami még mindig nem az igazi, de tavaly is jó számokkal jöttek ki a fiúk, sok ok nincs a panaszra. Terápiás jellegű hónap volt ez, Papa is kipanaszkodta magát saját rovatában a The Voices című filmről, ami sajnos nagy csalódás volt számára. Barbó is kiűzte szervezetéből a mérget méghozzá egy írás formájában, ami a magyar irodalomoktatást állította pellengérre. Ez az elképesztően depis hónap pedig az én cikkemmel záródott, amiben én is kikeseregtem magam a magyar fórumozók, hozzászólók, trollkodók viselkedésével kapcsolatban. Hatalmas tisztelet a csendes kivételnek, de hát tudjuk, hogy a hangosabbakkal van a baj.  MÁJUS Egy Papa-féle anyák-napi köszöntés után szintén az ő billentyűzetéből jött egy szuperhős-film centrikus ötperces. Azóta sajnos már tudjuk, hogy a Fantasztikus Négyes minden volt, csak nem fantasztikus, a Bosszúállók 2 hozta a papírformát, Batman és Superman párharcára viszont még várnunk kell (bár nem mernénk egy nagyobb összegben fogadni, hogy jó lesz... ne legyen igazunk!). Humorrovatunk ezúttal nem csak szóviccekkel támadt, én is visszatértem egy olyan műfajhoz, amit mindig is szerettem, és pont kapóra jött az, ahogy akkor éppen éreztem magam. Büszkeségtől dagadt a keblem, amikor Dennis Sheperd legújabb albumáról megkomponált cikkemet maga a producer is elolvasta és megköszönte nekem Twitter-en keresztül az őszinte kritikát. Egyik kedvenc szintipop bandámról is írhattam végre, hiszen a Camouflage a mai napig aktív és ennek bizony én nagyon örülök.  JÚNIUS Megérkezett a nyár így végre lehetővé vált a szobám felújítása, ami viszont óhatatlanul előcsalt olyan emlékeket, amik annyira nem is hiányoztak. Valószínűleg Madonna sem szeret emlékezni, mert akkor rájönne, hogy már nem annyira fiatal. Sokadik kapuzárása viszont nem sikerült annyira borzalmasra, mint amennyire féltem tőle, de a Rebel Heart még így is hagy maga után kívánnivalót. A nagy melegben Papának kipattant egy ötlet a fejéből, és hirtelen elindított egy új rovatot, amiben a ködös Albion nyelvére tanítaná meg a honlapra látogató emberkéket. Kifejezetten jó ötletnek tartom, a baj csak az, hogy amióta ő is dolgozó ember, kevés ideje van ezzel foglalkozni, így csak két részt élt meg a dolog. Az elsőt júniusban írta meg...  JÚLIUS ... a másodikat júliusban. Kár lenne itt abbahagyni, nem? Sajnos 2015 nem Ayumi Hamasaki éve volt, pontosabban fogalmazva nem ebben az évben szerelmesedtem bele újra a zenéjébe. Az A ONE unalmas lemez lett, de türelmes vagyok, várok tovább a nagy visszatérésre. Apropó visszatérés: bár még nem tölthető le sehonnan, YouTube-on elérhető már amióta elkészült. Igen, az új dalomról van szó, aminek Notice Me a címe és nagyon büszke vagyok rá, engedtessék meg nekem! Szerettem volna még egy számmal elkészülni tavaly, de nem jött össze, talán idén nem ütközök akadályokba és szolgálhatok pár meglepetéssel. AUGUSZTUS A nyár számomra mindig intenzív időszak, kevés időm marad nekem is írásra (mert állandóan csak a buli, a piálás, a hupákolás...). Papa elrángatott moziba az Ant-Man-re, ha már A Galaxis Őrzői tetszett 2014-ben és nem kellett csalódnom a Hangya kalandjaiban sem. Azóta még egyszer megnéztem, egyáltalán nem értékeltem túl: remek mozi! Sikerült egy új kedvencet is találnom az animék között, a Nagi no Asukara egy igazán bájos és gyönyörűen megrajzolt történet.  SZEPTEMBER Kevésbé bájos Stephen King fiának, Joe Hill-nek a sztorija, amit a NOS4A2 című könyvében írt meg. Véres és bizarr karácsonyi történet, ugyanakkor egy remek horror regény, Barbó is megmondta. Ezen a vonalon továbbhaladva én a Rammstein énekesének, Till Lindemann-nak albumát hallgattam meg, és bizony nem volt egyszerű szavakba önteni, mit is gondolok a Skills in Pills című albumról. Roman Messer első szerzői lemezéről már sokkal könnyebb volt írnom, annak ellenére, hogy közepesnél nem sikerült jobbra.  OKTÓBER Szép hónap volt az október, hiszen kedvenc énekesemnek megjelent végre az új albuma! Ákos Még Egyszer címen megint egy príma lemezt szállított le. Nem felejtettem el a szóvicceket sem, de ezúttal nem rajzok, hanem képszerkesztések formájában hoztam el őket, amiket egy Facebook-os szóvicc csoport ihletett. Novemberben Paddy and the Rats koncertre voltam hivatalos, ekkor jöttem rá, hogy a magyar srácokról még egyszer sem írtam. Nosza, a Lonely Hearts' Boulevard korong aktualitást is adott ennek.  NOVEMBER Barbó egyetemistává vált tavaly, aminek egyik pozitív hozománya, hogy olyan előadásokon is részt vehet, amiken mi nem. Vigh Bori digitális nomádságról szóló beszámolója felkeltette szerzőnk figyelmét és kanyarintott belőle egy remek cikket. Én egyrészt maradtam a kaptafánál és Beat Service albumáról, a Focus-ról írtam, másrészt ismét visszanyúltam a humor műfajhoz egy képzelt riport erejéig. Állítólag borzasztó lett. Majdnem borzasztó lett viszont ténylegesen Armin Van Buuren Embrace című új lemeze, ami sajnos elnyerte nálam a "2015 legnagyobb csalódása" kétes dicsőségű titulust. Nagy kár érte!  DECEMBER Sajnos nem találtam túl sok dicsérő jelzőt a Hurts új dobására sem, a Surrender letért arról az útról, ami miatt én megszerettem ezt a zenekart. Legalább Joe Satriani gitármester hozta a formáját, a Shockwave Supernova kellemes hallgatnivaló lett. Az év utolsó bejegyzésének célja pedig ismét a fárasztás volt a kis rajzolmányaim által. 2015 is aktív év volt, remélem nem leszünk lustábban ebben az évben sem. Kicsit aggasztó, hogy Papa jó fél éve nem írt magára a honlapra, "csak" a Facebook oldalunkra írogat rövidebb szösszeneteket, majd jól meg is győzöm, hogy olyanokat akár ide is szánhat! Hallod? Látod? Olvasod? Érezd magad megfenyegetve, különben fizucsökkentés lesz! Köszönjük szépen, hogy ha elolvastok minket, ha néha-néha idelátogattok, ha megosztjátok írásainkat! Ha nem lennétek Ti, az Olvasók, valószínűleg én akkor is működtetném az oldalt, de így azért - lássuk be - több értelme van! Maradjatok velünk 2016-ban is! Köszönjük még egyszer! |
Hozzászólás
2016-01-04 13:17
Milyen gyorsan telik az idő! Nagyon. És nem beszólni, mert tudom hol laksz! Megtalállak!
Az idei évre nem ígérek semmit, így kisebb lesz a csalódás
2016-01-03 23:03
Rám mindenképp számíthattok ebben az évben is, igyekszem változatos témákkal előállni
* jelölt mezők kitöltése kötelező!