Patkányok a sugárúton (Paddy and the Rats - Lonely Hearts
Pactolous
2015-10-30 14:02 
0
3642
| Rovat: Ne ijedj meg a drága Olvasó, nem szabadultak rágcsálók a fővárosra, tartanak a macskakőtől! Címünk a Miskolcról származó ír kocsmapunk-ot játszó Paddy and the Rats új nagylemezére utal, a Lonely Hearts' Boulevard című korongra, amelyik szeptember 7-én lépett megvehető státuszba. Pár évvel ezelőtt Conquistador mutatta be nekem a bandát, utána jött pár koncert, amire ellátogattunk, és hát igencsak megkedveltem őket. Eddig nem írtam róluk, most itt a kiváló alkalom!
Paddy és bandája már három albumot tudhat maga mögött, itthon és ami még örömtelibb, külföldön is szereti őket a közönség, épp ezért gondolhatták úgy, hogy a következő nagylemezen megengedhetnek maguknak minimális mennyiségű újítást. A drasztikus változások előképét hessegessük el, az új anyag kellőképpen paddy-s, apróbb finomhangolásokról, hangzásbéli próbálkozásokról van csak szó. Tekintve, hogy a videó megosztókon már ezekre is vehemensen reagált egy érzékeny réteg, jobb is, hogy nem lett kísérletezőbb az album. Én viszont úgy gondolom, hogy akik fogékonyak a másfajta hangulatokra, azoknak finom csemege lehet a lemez.  Keep the Devil Down in the Hole Minden, ami miatt megszerettük a bandát, az szerencsére most is jelen van. A ritmus pergős, a klasszikus punk hangszerek mellett ott van a bendzsó, a skótduda, a tangóharmonika, és a vidám melódiákhoz keserédes mégis szellemes szöveg párosul. Paddy-ék ezzel a dallal nyugtatják meg a rajongókat, hogy minden rendben, nem vesztek el, maradt hely a régi feeling-nek is. Lonely Hearts' Boulevard Egyszerre szomorkás és felemelő nóta, pattogós ütemekkel, szép refrénnel. Itt már érzékelhető, hogy kicsit másfajta tónust ütöttek meg a srácok, de szerintem ez is jól áll nekik. My Sharona Kacér dallamvezetésű nóta amiben szintén kevesebb az ír elem, viszont a banda ügyesen leplezi ezt. Nekem például nem is hiányoztak, és nem is csinálok titkot belőle, hogy ez az egyik kedvencem az új lemezről, örültem is neki, mikor megtudtam, hogy klip és készülget hozzá. Ízelítő a "My Sharona" című dalból Rogue Ismét egy feszesebb tempójú, kalózos témájú, szerethető szám, amit kicsit túl rövidre trimmeltek a stúdióban. Mondjuk az is igaz, hogy ebben a dalban ennyi volt, többet aligha lehetett volna belőle kihozni. That's My Nature Azt hiszem ezt hallottam elsőként az új lemezről és igen meglepődtem a zongora használatán, bár nem is értem miért, hisz korábban is használták már, mégis, ennyire talán nem volt az előtérbe helyezve. Mindenesetre épp ezért is kevésbé 'irish', de legalább annyira Paddy-s, mint az eddigiek. Lehet óbégatni, énekelni, ugrálni rá, más nekem nem is számít. A dalhoz forgattak egy meglehetősen vicces videót is, amiben a banda tagjai mókáznak, bolondoznak. Nem túl bonyolult, de legalább lerí róluk, hogy pozitív módon elmebetegek. Sleeping with the Winter Paddy-ék eddigi lassú számaihoz képest is eléggé... megszokott hangszerelésű nóta; néhol Byealex kedvesét idézi, néhol pedig - a bevallottan inspirációt nyújtó - Passenger-t. Andalító, énekelhető, indie beütésű szám, amit azért feldob a középen jelentkező hegedűszóló. Kevésbé befogadó rajongók szerintem valahol itt fintorogtak egy kiadósat először... Drunker Than You A lazulás után térjünk vissza a kocsmák világába! Igen, ezúttal senkinek nem lehet oka panaszra, ez bizony egy hamisítatlan Paddy nóta, ebben aztán tényleg minden benne van, amit a srácokban szeretünk. Kedves is támadt egy jófajta feleshez, de még hátra van a cikk fele... A "That's My Nature" videoklipje" Captain of My Soul Ha ki kéne jelölnöm azt a dalt, ami a leginkább elnyerte a tetszésemet gondolkodás nélkül erre voksolnék. Szinte minden tekintetben telitalálat; a hangszerelés, a tempó, a dallamok egyaránt mind ülnek. Külön tetszik a refrénben hallható melódiaváltás, illetve a közép tájékon elhelyezkedő szólórész. Blue Eyes Laza, kellemes, tapsoltatós nóta, ismét olyan, amit tábortüzek mellett énekelnek a fiatalok. Visszafogottsága miatt nem lesz a pogózók kedvence, engem is inkább a hangulata fogott meg. Rock This City Most vagyok bajban, ugyanis ez is egy klasszikusnak mondható, az eredeti recept alapján készült Paddy szám, olyan, amit már megszokhattunk tőlük. Mégsem talált be nálam, kicsit sablonosnak tűnik, írtak ennél már jobbat a srácok. Time is in My Hands Első hallásra csak az tűnt fel, hogy mennyire titokzatosan kezdődik, ismét egy új szín az együttes palettáján. Másodjára viszont már a dal gyűrt maga alá. Az éles váltások adnak egy kis feszültséget neki, a refrén fergeteges, ismét csak dicsérni tudom a harmóniaváltásokat. A hegedű és a harmonika pedig remekül hozza a párhuzamos szólót. Csak azt sajnálom, hogy viszonylag kevés dalszöveget írtak hozzá (a verze ismétlődik). Without You (I Don't Wanna Dance) Habkönnyű, visszafogott, nyári estékre való nóta: bor kitöltve, gitárok és csajok az ölben, a grill készülget, a szomszédok sehol. Talán kicsit túlságosan is nyugis, ugyanakkor tagadhatatlanul fülbemászó és igényes hangzású. Nem kell megkongatni a Nickelback vészharangokat, szerintem a fiúk nem nyargalnak át végleg Nyálföldre, egyszerűen néha kell ilyen hangulat is. A "Without You (I Don't Wanna Dance)" című szám videoklipje Junkyard Girl Jöjjünk vissza a pallóról, nincs még vége azért a világnak. Ha egyáltalán nem bírod a puhább számokat, akkor itt van tessék egy pergősebb, alkohollal és szexszel átitatott bulidal. Talán lehetne pattogósabb, feszesebb is, de a lemez vége felé közeledve ügyesen felpezsdíti vérünket így is. What We Are Szeretem mikor lezárásként egy méltó darabbal készülnek a zenekarok, egy olyan dallal, ami kellőképp lassú és/vagy himnikus, hogy a lemezt egységbe zárja és letegye a mondatvégi írásjelet. Itt szerintem sikerült; ez egy igazán billegős, "öngyújtót-az-égbetartó", de mégsem szerelmes ballada, hanem inkább önreflektáló, biztató, pozitív kicsengésű szám. Ennek a helye itt volt. A patkányok új albuma nem hoz azok számára csalódást, akiknek füle nyitottabb a változásokra. Tény, hogy a lemez nem szól annyira keményen, mint az előzőek, kevesebb is az igazán punk-os, veretős nóta, de több hiányosságot aligha találhatunk rajta. Fontosnak tartom, hogy értékeljük, ha egy előadóművész vagy zenekar kimozdul a komfortzónájából, de úgy, hogy azzal mégis hű maradjon a gyökereihez. Ha most Paddy és bandája egy mulatós lemezzel jött volna ki, természetesen - jogosan - nem úszták volna meg a savat. Így viszont csak is dicsérni tudom a bátorságukat, és mindenkit arra kérek, hogy ne legyen alapból elutasító. Hallgassuk meg, akár többször is! És mivel az album igen barátságos áron került a boltokba, mindenképp támogassuk azzal a zenekart - tetszés esetén -, hogy megvesszük a lemezt! Első alkalmas ismerkedőknek viszont nem feltétlenül ezt ajánlanám kezdésnek, ismerkedjetek csak meg a régebbiekkel először, úgy az igazi!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!