Bizarrság auf dem Quadrat (Lindemann - Skills in Pills)
Pactolous
2015-09-13 12:36 
0
3631
| Rovat: Amíg a Rammstein zenei pihenőjét tölti - immár a hatodik éve -, a rajongóknak nem kell nélkülözniük az új muzsikákat. Richard Z. Kruspe gitáros tavaly év végén jelentette meg Emigrate elnevezésű projektjének új albumát, az énekes Till Lindemann pedig hosszú munkálatok után idén hozta piacra első "szólólemezét". Az idézőjel azért kell, mert ez is inkább egy társulás; a dalírás, hangszerelés és feljátszásban segédkezet nyújtott a Pain és Hypocrisy zenekarokból ismerős Peter Tägtgren. És hogy milyen lett a lemez? Hát...
Ha valaki az anyazenekarhoz közelítő hangzást vár, legyen az a Pain vagy Rammstein, akkor nem lő nagyon mellé. Arra viszont lelkileg készüljünk fel, hogy amíg Till német nyelvű szövegelése könnyen szokható és már-már védjegyszerű, addig itt bizony mindegyik dal angolul szólal meg és ha hallottad már a Rammstein-tól a Stripped, Pussy számokat netán az Amerika vagy Du Hast angol verzióit, akkor képben lehetsz, mennyire... khmm... szokatlan Till angol kiejtése. Nincs mit szépíteni, nekem, angolosnak egyenesen fülsértő néhol, így eléggé elszontyolodtam, amikor számomra kiderült ez az információ.  A másik sokk akkor ért, amikor rájöttem, hogy a lemez szolgai módon követi a Pussy által kitaposott utat. Erősen szexuális jellegű dalszövegek, néhol kínos kifejezésekkel karöltve és direktben, mindenféle köntörfalazás, hasonlat, metafora nélkül. Jöhetnek az ellenérvek, hogy a Rammstein sem szólt másról, persze. Ugyanakkor - a neten megtalálható nyers fordítások alapján - Till ott sokkal misztikusabb, majdhogynem költőibb módon fogalmaz. Nyilván az ember sokkal szabadabban ír az anyanyelvén, és hát érződik is, hogy itt voltak akadályok (ezt egyébként Till is elismerte). Ha ezeken felül tudunk emelkedni, tehát megbocsátjuk a furcsa angolt, a néhol egyszerű szövegvilágot, ha befogadjuk Till "érdekes" humorát (ami azért olykor-olykor megcsillan), akkor egy korrekt rock albumot kapunk. De még mielőtt belemennék a végértékelésbe, jöjjenek a dalok egyenként! Skills in Pills Szóval, ha kellőképpen nyitottak vagyunk, netán híresek vagyunk a befogadóképességünkről, tág a tűréshatárunk (na, szóval értitek), akkor az első számmal túl sok problémánk nem lesz. Leszámítva az olcsó vígjátékokba/pornófilmekbe való kiejtést nem igazán tudok belekötni, mert a zenei alap jó (még ha kicsit hajaz is az anyazenekar stílusára, főképp a kórusok), a szöveg itt még tényleg vicces(kés), és helyenként Till hangja is felidézi a régi szép időket. Ladyboy Ha szigorúan csak a muzsikát figyelem, akkor csak elégedetten csettinthetek. Húz a dob, sikítanak a szintik, sír a gitár; ez a része hibátlan. Amivel én nem tudok mit kezdeni az a dalszöveg, amit Till nyilván humornak szánt. Nos, a Rammstein-ban szerintem ez jobban működött, itt valahogy nem. Pedig még el sem érkeztünk a "legérdekesebb" dalokhoz... Szóval, köszönöm, de nem érzem magaménak ennek a legényanyának a történetét (ellenpélda az anyazenekarnál: Zwitter). Fat Ne távolodjunk nagyon el a szexuális témáktól, ezúttal Till arról énekel, hogy a kövéreket szereti. "Hölgyem, legalább fingjon egyet, hogy legyen kiindulási alapom!" - ahogy a vicc is tartja, na nagyjából erről szól a nóta is. Zeneileg ismét remek, lehet rá jókat bólogatni, a többi pedig hát ízlés dolga. Itt érződik igazán, hogy angolul valahogy direktebbek a szövegek, nem cizellálja Till őket kacsintgatós hasonlatokba, és számomra épp ezért ellenszenvesek. Kíváncsi lennék, hogy ha németül szólnának a nóták, ez vajon zavarna-e? Fish On Akadnak azért egyértelműen pozitív darabok is, és ezt nem csak azért írom, hogy ne legyek fikák céltáblája. Ez a szám például már a szöveg terén is felnő a Rammstein szintjéhez; lám-lám mennyivel jobb, ha nem a baszásról énekelünk, hanem a khm... "horgászásról". Nem tudom érződik-e a különbség. Muzikálisan pedig ismét remek munkát végzett Peter Tägtgren, szóval tessék, nem csak szidom én a lemezt! Ízelítő a "Fish On" című dalból Children of the Sun Meglepően szolid dal, amit persze nem a megszólalásra értek, mert az most is súlyos; úgy az album egészéről elmondható, hogy elég koszosan szól és ezzel semmi gond. Úgy gondolom, hogy ez a szám akár még sláger is lehetne, mert semmiféle szexuális töltet nincs benne, teljesen vállalható minden tekintetben és még énekelhető is. Ha a polgárpukkasztás már elérte a célját, érdemes erre is odafigyelni! Home Sweet Home Folytatódik a meglepetések sorozata: felejtsük el a fiúlányokat, meg a duci szexet! Íme egy lassú, szívbemarkoló ballada, ami a rákról szól. Tillnek most gyönyörű szóvirágokat alkotott, ráadásul angolul. Azt hiszem ezekre a dalokra nagy szükségünk volt! Cowboy Félre mély gondolatok, érkezzék egy sokkal egyszerűbb és fogyaszthatóbb sztorijú buliszám. A Cowboy minden olyan elemmel rendelkezik, amivel egy dal koncertkedvenccé válhat: ügyes tempó, zúzós gitárok, remek szintik, kevés szöveg. Utóbbiak már-már annyira együgyűek, hogy már haragudni sem tudok rájuk, ha poénnak fogjuk fel - mert, hogy annak szánták -, akkor ti sem fogtok. Golden Shower Na már most... hogy fogalmazzam meg ezt finoman? Ez a nóta nem az aranyesőről szól, és a Bódi Gusztiékat se keverjük ide! Feltételezem, hogy gyerkőcök úgysem látogatják az oldalt (néha azt is, hogy felnőttek sem...), úgyhogy kimondom: pisiszex. Először a fejemre csaptam, hogy "Te jó ég!", aztán karba tett kézzel nevettem, miközben a fejemet tagadólag ingattam. Most valahol ott tartok, hogy értékelem benne a... khmm... erősen morbid humort. Amúgy meg talán ez a lemez leginkább Rammstein-t idéző száma, a megszólalás teljesen őket idézi. Yukon Egy amerikai kenuzás ihlette meg Till-t ennek a dalnak a megírására, úgyhogy ezúttal is nélkülöznünk kell a szexualitást (jajj, de kár). Persze a Yukon folyóhoz, mint nőhöz beszél Till, de a hasonlítás szép-szomorkás, ismét egy felemelő pillanat a lemezen. Mindehhez egy váltakozó hangszerelés társult, klasszikusokat idéző zongorákkal, vonósokkal és lendületes refrénekkel. Praise Abort Az első szám, ami kijött a lemezről és még kapott hozzá egy meglehetősen bizarr klipet is. A 'bizarr' jelzőt a szó legszorosabb értelmében vegyük, a mai napig nem értem, mit is láttam. Maga a nóta, nos, megosztó; még a többi mellől is kitűnik. A szöveg egy nagy, morbid vicc, talán még erős is annak, az elején a hangszerelés mellbevágó (nem feltétlenül jó értelemben), a refrén viszont szerintem jópofa. Megint az lesz a döntő, amiről az elején is írtam: ha nem fogadod be Till sajátos humorát és nem vagy kellőképp nyitott zeneileg, sosem fogod még csak egy kicsikét sem kedvelni ezt a számot. A "Praise Abort" videoklipje That's My Heart Azt el is felejtettem mondani, hogy ez már a bónusz szám, szóval a lemez a Praise Abort-tal ér véget eredetileg... érdekes elgondolás, de hát én már semmi nem lepődöm meg. Zárásnak szerintem jobb ez a dal, ami a deluxe változaton található meg. Egy lassú, gótikus szerelmes szám, aminek célzott személye egy jégszívű hölgyemény. Semmi felesleges bonyolítás, csak egy kis női kórus a refrénben. Tetszetős, és ha senki sem haragszik meg, én ezt tekintem a lemez lezárásának. Az a nagy büdös helyzet, hogy így kb. a negyedik, ötödik meghallgatás után elszállt minden haragom a lemez iránt. Nem azért, mert belefáradtam, hanem azért, mert megszoktam. Tudomásul vettem, hogy Till egy szokatlan lemezt akar összehozni, és ez sikerült is neki. Egy bizarr parádé az egész; egy véresszájú bohóc egy hatalmas műfasszal a kezében, amint kajánul vigyorogva int feléd és hív. Ha szereted a Rammstein-t, még akkor sem garantálom, hogy a Skills in Pills bejön majd Neked. Nem tudom sem ajánlani, sem tiltani. Nézd meg a Praise Abort klipjét, ha annak valamely pontja egy kicsikét is mosolyra késztet, akkor hallgasd meg az albumot! Ellenkező esetben csak saját felelősségre ismerkedj vele! Én szóltam!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!