• Kezdőlap
• Rovatok
• Letöltések
• Kapcsolat

Sokadik kapuzárás (Madonna - Rebel Heart)

Szeretek olyan előadók lemezeivel foglalkozni, amikről már régebben is írtam. Mókás élmény, amikor visszaolvasok egyet-kettőt, hogy akkor mit gondoltam, mennyit változott a véleményem, és hogy az új dobás függvényében mennyire értékelődik fel a régi. Madonna egy jó ideje már nem tud számomra igazán emlékezeteset alkotni, de azért az újabb lemezein mindig találok pár kellemes alkotást. Vajon így lesz ez a mostani, új korongján is?

Szerintem ne menjünk most abba bele, hogy az "örökifjú" popdíva milyen kétségbeesetten próbál tinédzser maradni, és hogy ez mennyire kínos már, mert megint megkapom a jolly joker, "De ő Madonna, a pop királynője, ő mennyi mindent letett az asztalra!" ellenérvet. Nem tudok ezzel mit kezdeni, nem is akarok; szerintem attól, hogy valaki a múltban zseniális előadó volt, az nem mentség arra, ha a jelenben bizony nem teszi oda magát. De ne is álljunk hozzá ilyen negatívan a Rebel Heart című albumhoz, kezdjünk tiszta lappal! Előtte azért még érdemes megjegyezni, hogy nem hiába lett Lázadó Szív a lemez címe. Madonna dacos természetén kívül ez utalhat régebbi időszakaira, ennek köszönhetően pedig akad múltidézés is rendesen. Emellett persze itt vannak azok az új, modern hangzású dalok is, amik arra hivatottak, hogy megmutassák, Madonna tényleg kortalan, ő nem törődik a szabályokkal, társadalmi elvárásokkal. Ebben segítségére volt több fiatal (vagy kevésbé fiatal) tehetség (vagy kevésbé tehetség) is, Diplo, Avicii, Kanye West, Nicki Minaj, sőt még Mike Tyson is. Ha ez a névlista impozánsnak hat számodra, szeretni fogod a lemezt, ellenben ha már most a fejedet fogod... nos, várd ki a végét! Living for Love Az első kislemez főszereplője nyitja meg a dalok sorát. Bár az alap full elektronikus szerencsére semmi felesleges torzítás nincs benne, a melódiák végig jelen vannak. Van egy kis soul/gospel mellékíze (akárcsak a Like a Prayer-nél, ilyenekre értem a múltidézést), aminek én örülök, így kicsit kiemelkedik az átlagos popszámok közül. Az utóbbi idők csalódásai után kifejezetten kellemes hallgatnivaló, bizakodásra okot adó sláger. Devil Pray Amióta Avicii átnyargalt a country-ba ültetett pop-house műfajába azóta nem követem munkásságát, de annyi azért leesett, hogy ez a szám (amihez neki is köze volt) erősen hajaz a Hey Brother-re. Ha ezt félreseperjük egy egész szellemes, néhol deep house-os elemekkel dolgozó, korrekt számot kaptunk. Itt sem tépem a hajam, lehet, hogy ez még egy tűrhető album lesz? Ghosttown Én vagyok a leginkább meglepődve, de eddig a pontig a Rebel Heart egy teljességgel kedvelhető lemez. Persze nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását, de ne rohanjunk még előre! Ez a nóta teljesen korrekt, popszám a javából, és ami nagyon tetszett benne, hogy a dallamok kapták a főszerepet, nem pedig a seggrázás. Madonna remek teljesítményt nyújt, a refrén szerethető, nagy hirtelen nem is tudnék rá rosszat mondani. A "Living for Love" videoklipje Unapologetic Bitch Ezzel a dallal nem tudtam mit kezdeni... A reggae felvezetés megtévesztő, mert ez inkább egy picsarázós bulinóta, igaz a hallgathatóbb fajtából. Annyira nem kedvelem Madonna odaszólogatós-megmondós oldalát, a hangszerelés viszont egyáltalán nem rossz. Sem megszeretni, sem megutálni nem tudtam eme műremeket. Illuminati Valami hasonló a sztori ezzel a dallal is. Kicsit trap-es beütése van, legalább annyi harmónia szorult bele, mint anno a Music-ba (tehát jóformán semennyi, de azért ne legyünk gonoszak, akadnak dallamok). Ha szigorúan csak a megszerkesztettséget figyelem egész érdekes, de nagyon nehéz rajongva imádni, ugyanakkor a múltkor mégis dúdolgattam magamban. Nem tudok dűlőre jutni, egy biztos: a Katy Perry-féle sötét ló számomra sokkal kedvesebb... Bitch I'm Madonna (feat. Nicki Minaj) És akkor most könnyű dolgom lesz, hiszen egyetlen egy dicsérő jelzőt és annak szinonimáját sem kell leírnom ennél a dalnál, sőt, épp ellenkezőleg. Lehet azzal védekezni, hogy ez a popzene manapság (nagy részben, de azért nem), hogy Madonna a pop királynője (cöhh... hagyjuk), hogy ő még mindig bárkit lemos a színpadról (ezzel? ugyan kérem), de ami katasztrófa, az katasztrófa! Persze ez csak az én véleményem (még mielőtt kitörne a harmadik világháború...). Tudom, majdnem mindegy egyes Madonna lemeznél leírom, hogy most aztán elértük a mélypontot, de nem hittem volna, hogy még mindig lehet lejjebb ásni. De hogy szakmázzunk is: ez a dal egy electro-trap-hiphop egyveleg, Nicki Minaj művésznő közreműködésével (ehh... dal, művésznő... túl kedves vagyok). Zeneileg követi a divatos trendeket, szövegileg is a bulizós vonulat tagja, aki csak vonaglana rá egy kokainos medencés partin, annak nem is kell tovább nézelődnie. Viccnek viszont erős, komolynak meg vicc... A "Bitch, I'm Madonna" című valami videoklipje Hold Tight Rázzuk meg magunkat, egy sokkal jobb szám következik, nem csoda, hisz ebbe már a OneRepublic-os Ryan Tedder is belenyúlt. A hangszerelés a refrénnél szimpatikussá válik, a dalszöveg semmi extra, néha kínos kínrímekkel, összességében (és különösen az előző dal után) viszont kellemes felüdülés. Joan of Arc A sztárság árnyoldaláról szóló, kicsit egyszerű és infantilis nóta, ami ennek ellenére szintén a "nem rossz" kategória résztvevője. Nem is tudom, hol lehetne javítani a dalon: a dalszöveg egész jó irányba halad, de akadnak klisés szóvirágok is közötte, a hangszerelés pedig tartalmaz kifogástalan és együgyű elemeket is. Szerintem akusztikusan még nagyobbat üthetne, de ez csak egy javaslat... Iconic (feat. Chance the Rapper & Mike Tyson) Ismét tiszteletét teszi a trap music, pluszként kapunk hozzá egy bokszolót, egy rapper-t, egy egész minőségi dalszöveget, megszokott melódiákat... na ebből a mixből mi sülhet ki? Az igazság az, hogy a rap részig egész meglepő módon bejön a nóta. Tetszik a szám mondanivalója, a megszólalás sem botrányos (bár kétségkívül túl modern), úgyhogy erre is csak azt tudom mondani, hogy szívesen meghallgatnám unplugged verzióban is. Heartbreakcity Keserű, dühös, de egyben mégis belefáradt hangulatú szám, ami tematikájában az előző lemezt idézi. Hangszerelésében rendkívül kellemes meglepetés, a zongorás alap kitart a végéig, a vokalisták is remekelnek, a dobok is szépen vezetik a dalt. A kínrímeken csiszolhattak volna még, de amúgy egy ilyen Madonnát bármikor meghallgatnék, mert ezt érzem méltónak hozzá. A "Ghosttown" című szám videoklipje Body Shop Hiába a szolid keleti hangulat és a finoman kibontott akusztikus gitárok, a mai napig nem értem, mit akart Madonna ezzel a dallal közölni. Nem vagyok mérges a nótára, de nálam célt tévesztett, egyszerűen nem fogott meg. Bónusz számként elmenne, innen fel sem tűnne, ha lemaradt volna. Holy Water Erőtlen és feleslegesen hatásvadász megidézése a Vouge és Erotica korszaknak olyan zenei alappal, ami inkább paródiának menne el, mint nagylemezre való dalnak. A "siralmas" kategória második helyezettje, nem rosszabb a Nicki Minaj-os förtelemnél, nem nagy dicséret, mit ne mondjak... Inside Out Egymást váltogatják a sötétebb, elektronikus és a lágyabb, harmonikusabb elemek, és igazából ez az, ami kiemeli a dalt az átlagból. Semmilyen más különlegességgel nem rendelkezik, ahogy bemegy az egyik fülcsatornán, ki is megy a másikon. Wash All Over Me Megérkezett a záróakkord, és utolsó leheletével próbálja menteni a menthetőt, nagyjából sikeresen is. Végre ismét egy szerethető és dicsérhető dal, mindenféle sallang nélkül, végre csak a zene (és persze Madonna) szólal meg. Befejezésnek is kitűnő, de önmagában is megállja a helyét. Tekintve, hogy a lemeznek van Deluxe és Super Deluxe változata is, nem is kevés bónusz számmal, vessünk azokra is pillantást! Best Night Fülledt hangulatú, távol-keleti fúvósokat is megszólaltató szám, ami viszont közel sem annyira izgalmas, mint lehetne. Igazából ez egy tipikus bónusz dal: érdekes adalék, de semmi több. Veni Vidi Vici (feat. Nas) Minimalista hip-hop, ami nálam nem annyira nyerő párosítás. Ettől eltekintve a dalszöveg frappánsan próbál összefűzni több Madonna dalcímet több-kevesebb sikerrel. Számomra az egyetlen felemelő rész a refrén, amit tényleg eltaláltak, ennek köszönheti, hogy nem léptetem automatikusan át, ha legközelebb elém kerül. S.E.X. Angoltudás ide vagy oda, aki a címből nem találja ki, mi lehet a központi témája a dalnak, annak komoly problémái lehetnek az életben. Ennél többet pedig nem is nyújt a nóta: ritkás hangzásvilág, némi vonós szekcióval megspékelve, sablonos nyögések mindenhonnan, csak, hogy jó kínos legyen, ha megszólal a listánkban. Az Erotica album után 23 évvel valahogy ez már erőltetett. Messiah Minő meglepetés! Az elektronikus alapú dobokon és egy-két kósza szekvencián kívül ez a szám csak zongorát és vonósokat vonultat fel. Persze ez még kevés lenne a boldoguláshoz, de sikerült megfelelő dallamokat írni hozzájuk, Madonna is jól teljesít, úgyhogy nekem már csak egy kérdésem lenne: miért nem lehet ezeket a dalokat a nagylemezre felpakolni? Rebel Heart Ilyet se hallottam még! Az album címadó dala nem kerül fel a lemezre, csak a Deluxe Edition bónusz számai közé. Ez még hagyján, de az egyik (ha nem a) legjobb számról van szó! Fel sem fogható, hogy egy ekkora, kilométerekről csillogó gyöngyszem - slágeres, kellemes, értelmes! - nem szerepel az eredeti nagylemez repertoárjában. Pontosabban érthető, anyagi szempontból, végtére is kell, hogy legyen valami csábító erő a Deluxe változat megvásárlásához. Mindenesetre ez akkor is durva... Bitch, I'm Madonna, ugyan kérlek! Ez! Ez! Igazi örömzene! Ízelítő a "Rebel Heart című számból Beautiful Scars A Super Deluxe változat - mert már ilyen is van, kész röhej - is tartalmaz 4 másik számot és 2 remixet, a sort ez nyitja, ami egyfajta popos, house-os, szolid nóta. Semmi extra, nem haragszunk rá, de nem is jegyezzük meg. Engem mondjuk hihetetlen mód idegesített a hallható javítgatás Madonna hangjában; nem a szokásos auto-tune, de érezhetően belenyúltak. Borrowed Time Szerethető hangzással megáldott nóta olyan mondanivalóval, amivel könnyű azonosulni, mégsem lép túl a szokásos kliséken, naiv frázisokon. Az irányzék mindenesetre jó irányba lett belőve, de ennél voltak ütősebbek is az igazi albumon. Addicted Gitár és elektronika központú szám, ami számomra a 2000-es évek Music/American Life hangulatát hozta vissza, és ez egy piros pont nálam. Nem is érte, ha megy ez, akkor minek erőltetni a másik vonulatot, de hát sok dolgot nem értek az életben. Graffiti Heart Egyszer hallgatós, erős elektronikus alapokon álló nóta, ami nekem nem nyerte el annyira tetszésemet, de nem tudnám megindokolni miért is. Nem talált be, másnak talán több szerencséje lesz. Ez lenne tehát a Rebel Heart. Nagyon nem haragszok rá, mert már beletörődtem, hogy ne várjak túl sokat, attól a pár fülrákot okozó mellékvágány kivételével pedig nincs komolyabb baj vele. Ez valahogy minden újkori Madonna albumnál így van nálam, de most valahogy erősebbnek érzem az alapanyagot. Inkább azért érzek egyfajta levertséget, mert pár nóta megmutatja, Madonna tudna még szerethető alkotni, de a pénz sokkal nagyobb úr. Szomorú, bár sajnos törvényszerű, hogy ezek a szempontok felülírnak mindent és így nem születhetnek olyan minőségű darabok, mint anno a Frozen. Persze, más világban élünk, mások az elvárások, az igények, szerintem már nem is lehet évtizedes szavatosságú dalokat összehozni, de azért mégis keserves az egész helyzet. Mindenesetre a Rebel Heart, ha nem is váltja le nálam a kedvenc lemezeimet, nem végzi a lomtárban. Az a bizonyos két szám elég rossz szájízt hagyott maga után, ha a jövőben ezeket mellőzné a művésznő és méltósággal viseltetne a saját kora és a zenéje iránt, akkor bizony nagyon elégedett lennék.

©2008 Pactolous -  DM system v0.4 | Powered by: Darh Media | Design by www.mitchinson.net | RSS