Az Irodalom visszavág, avagy nyűglődés - szórakozás: 1:0
Barbó
2015-04-20 15:55 
5
3025
| Rovat: Középiskolai tanulmányaim vége felé közeledve egyre többször gondolkozom el azon, vajon kik és mi alapján állítják össze az iskolások tantervét és az érettségi feladatokat. Miért pont a legvontatottabb, legnehezebb kötelező olvasmányokat nyomják a diákok kezébe? Épphogy megtanult szerencsétlen olvasni, vegyük el tőle a kedvét, nemde? Miért helyezik ilyen magasra a lécet a végső vizsgán, amelytől mindenki továbbtanulása függ?
A bonyodalmak már az általános iskolában elkezdődnek. A tankönyvekben olyan szövegeket olvastatnak el a gyerekekkel, amelyek egy B-kategóriás horrorfilmben is elmennének. "Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög. Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erősen felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A legszebb zöldellő tájakat főtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arcúaknak ábrázolta, vagy úgy, mintha tótágast állnának; az arcok úgy eltorzultak, hogy senki rájuk nem ismerhetett; akinek egy szeplőcske aranylott az arcán, az bizonyosan ragyás képűnek látta magát a tükörben. - Ugyan tréfás holmi! - dörzsölte a kezét az ördög. Ha istenes, jámbor gondolatokba merült ember tekintett a tükörbe, vigyorgó, torz pofának mutatta a tükör - örülhetett a gonosz ördög! Bűvészinasai - mert bűvésziskolája is volt az ördögnek! - csodát emlegettek, azt mondták, végre híven megláthatja mindenki, milyenek az emberek. Elvitték a tükröt a világ minden tájára, s végül már nem volt ország, nem volt ember, akinek torzképét vissza ne verte volna a gonosz tükör. Akkor az égbe akartak felrepülni a tükörrel. Hanem egyszer csak kicsúszott a kezükből, s lezuhant a földre, ahol millió meg billió cserépre törött szét. Ebből pedig még az eddiginél is nagyobb baj kerekedett. Mert a tükör némelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsénél; ezek a parányi szilánkok szétrepültek az egész világon, s akinek ilyen kis szilánk a szemébe került, az mindennek a fonákját látta, mert a tükör minden csepp darabjának ugyanolyan gonosz ereje volt, mint az egész tükörnek. Másoknak a szívébe fúródott egy kis tükörcserép, s az volt a legrettenetesebb, mert a szív jéggé fagyott tőle." Nem számítok aggastyánnak ebben a "szakmában", de én még olyanokon gyakoroltam az olvasást, mint a Csodálatos radírgumi, vagy La Fontaine - A tücsök és a hangya című történetén. De pillanatnyi fennakadásomon túl tudok lendülni, azonban ez csak a kezdet. Szinte minden iskolában ugyanazokat a standard regényeket választják ki: Vuk, Lassie, Pál utcai fiúk, Tüskevár, Egri csillagok... Félreértés elkerülése végett, nem az írókat vagy műveiket minősítem, nem vagyok szakértő. Egyszerűen csak nem jó az időzítés. Nekem mindegyik kínszenvedés volt annak idején. Akkor elhatároztam, hogy "Nna, én aztán nem fogok olvasni soha az életben!!" Szerencsére kaptam egy-két ifjúsági regényt, aminek hatására egyre több alkotással próbálkoztam és már sok ezer oldalt tudhatok magam mögött. Kérdem én, miért ne lehetne szórakoztató irodalommal kezdeni? Miért bűn az, ha elsőként egy több száz lapból álló, vontatottabb, nehezen emészthető könyv helyett egy könnyed, mindennapi életről szóló Rosszcsont Petit vennénk elő? Lehet, hogy picit bárgyú és egyszerű, de sokkal több tanulságot tartalmaznak, mint azt bárki gondolná.  A lejtőn azonban nincs megállás! A középiskola első osztályaiban a diákoknak olyanokkal kell felvennie a harcot, mint az Iliász és az Odüsszeia. Értem én, hogy az alapműveltség részei és a tantervben az időrendiség a döntő, de mégis, ki nem kaparta anno a falat tőlük? A cselekmény szerethető, de elsikkad, mire odajutunk, hogy felfogjuk, mit is olvastunk. Csábító, hogy készült belőlük filmes adaptáció és ma már bármelyik könyvesboltban vagy hipermarketben megvásárolhatóak, illetve ingyenesen letölthetőek a Kötelező olvasmányok röviden című sorozat darabjai. Ez mind szép és jó, de ez megint csak azt eredményezi, hogy 10 pont a Gryffendél-nek... vagy mi... Az érettségi előtt pedig végre sikerül szembesülnöm azzal, mennyi kivételesen jó mű sorakozik a nagybetűs Élet könyvespolcán. Bármelyik korosztály jól szórakozna és megtalálná a dolog szépségét, ha hamarabb megismerné Nógrádi Gábor és Rejtő Jenő zseniális humorát, vagy Örkény egyperces novelláit.  Az én ízlésem mindig is más volt, mint ami a nagy átlagé, sok embernél kicsapja a biztosítékot már az általam imádott remekművek tartalma is, így még egyszer mondom, nem ítélkezem, csak azt mondom, az egyensúlyra kéne törekedni. A másik, globális problémakör, amit már több ember szájából hallottam, a verselemzés. Ugye, ugye, egyből beugrott a jollyjoker mondat, ami lelki füleinkben örökké él: (a "Már az ókori görögök is.." után, szabadon) "A költő itt arra gondol, hogy ...". Egy 19. századi anekdota szerint Arany János erre egyszer azt felelte: "Gondolta a fene!"  Kicsi korom óta olvasok verseket, sok szavalóversenyen vettem részt, rengetegszer böngésztem Petőfi, Ady, majd később József Attila és Radnóti köteteit. A gond itt is hasonló, mint a fentiek esetében, az, hogy a diákokra erőltetett elemzések kiölik a költészet iránt érezhető szeretetet. Miért ne értelmezhetné mindenki úgy, ahogy kedve tartja vagy ahogy éppen az adott lelkiállapota megkívánja? A nebulók több, mint fele nem mer nekiállni egy vizsga során egy ismeretlen vers elemzésének, mert attól tart, hogy nem felel meg a hivatalos javítókulcs szempontjainak. Látszólag nem olyan nagy dolgok ezek, de akkor ne csodálkozzunk, hogy szinte senki nem vesz az iskolai tanulmányok után a kezébe egy-egy szépirodalmi alkotást. Végül, de nem utolsó sorban, a számomra is legnagyobb félelmet keltő érettségi vizsga. Véleményem szerint az egyik legfrusztrálóbb a magyar feladatsor. Hiába a temérdek gyakorlás, a tanulás, még a legokosabb diák sincs teljes biztonságban. Nem tudom, kik ülnek azokban a székekben, akik ezért felelősek, de valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy nem minden iskola kiemelkedően jó oktatásban részesíti a tanulókat, illetve, hogy nem mindenki születetett irodalmár. A szövegértés után a 3 feladatból egyet ki kell választani és mindössze 180 perc alatt, segédanyag nélkül 500-1500 szavas esszét kell írni belőle. Ezzel még meg is barátkoznék, de a művek, illetve legtöbbször maguk a szerzők is teljesen ismeretlenek. Na, így már nehezebb, de ami a legbosszantóbb, hogy ez lehet csak egy idézet, egy négysoros vers is. Most komolyan, könyörgöm... Az érvelésben olyan témák bukkanhatnak fel, amelyeket egy 18-20 éves ember képtelen megírni. Például József Attila pszichoanalízisébe, a disszidálás és a hazaszeretet kapcsolatába nem mennék bele, mert ezek mégis szubjektív dolgok, sok témát nem szabad feszegetni, ahogy jobb esetben egy vizsgán a vallásba és a politikába se bonyolódunk bele, hiszen az érzések és a gondolatok könnyen kizökkentenek az objektív szférából és csúnya vége lehet. Összegzésképp tehát az én álláspontom, hogy a diákok tudatába nem beleerőltetni kéne a magyar, illetve egyetemes irodalom szépségeit, gyöngyszemeit, hanem más oldalról megközelítve megmutatni, hogy igenis, van értelme ezzel foglalkozni és megtanulni. Nem mondom, hogy névanyag legyen Stephen King, Agatha Christie vagy J.K. Rowling, de ha már annyi értékes alkotás van, akármilyen stílust is szeretünk, ebben a rohanó világban szükség van arra, hogy az emberek 80-90%-a leüljön egy fárasztó nap után és olvasson, akár 10, akár 80 éves. Köszönöm a figyelmet, búcsúzóul egy Márai Sándor-idézet: "A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik. Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz, legyen enyém feltétlenül - mint ahogy a szeretőt akarják - a könyv is, a gondolat földi porhüvelye."  |
Hozzászólás
2015-04-26 21:21
Ó, én azt hiszem pont 2004-ben tettem le a nagyesk... érettségit, szóval az nincs benne a listában, ezért már nem is tudom mi a fenéről írtam
2015-04-26 15:31
http://bit.ly/1A2mrnZ
A régebbi érettségi feladatok táblázatba szedve. Van köztük elég beteg téma ..
2015-04-20 21:01
Örülök, hogy embereimre találtam a cikkel és van, aki egyetért velem
Igen, a bemagolt verseket én sem tudom visszamondani, rengeteg betanult dolog csusszan ki az emlékezetemből.
Kedves Papa, Veled is egyetértek, az sem lenne járható út, hogy teljes szabadságot kapjanak a diákok. Én talán azt látnám a legjobb megoldásnak, (ha már irodalom, Horatius-t idézve: Aurea mediocritas) ha az arany középutat keresnénk meg. Igenis, fontos, hogy megismerjünk szerzőket, műveket, akár nehezebbeket is, de az érettségin és egyéb vizsgákon egyszerű témakörök alapján kellene a tudást felhasználni.
Lásd: Érvelés a barátságról, a szerelemről, a hazaszeretetről, a bűn és bűnhődésről
Erről pár mű felidézésével simán lehet írni egy fogalmazást.
De, egy szónak is száz a vége, nem mi ülünk az oktatási hivatalban sajna, engem pedig személy szerint elszomorít a helyzet, mert tudom, ha nem akad egy-két meghatározó regény a kezembe, soha nem kezdek el olvasni és nekem még volt lehetőségem anyám régi könyveit leemelni, de majd a következő generációnak nem lesz ..
2015-04-20 17:55
Mindekettőtökkel maximálisan egyetértek. Amikor felelés címszó alatt a saját véleményemet mondtam a versről elemzés gyanánt (mivel szokás szerint nem készültem
Mindez ellenére szeretek olvasni, pl tudományos, rejtélyes, pszichológiai dolgokról, de ide sorolhatóak a japán visual és light novelek is. Számomra érdekes témákból szívesen olvasok órákon keresztül úgy hogy észre se veszem mennyi az idő. Ezzel szemben az irodalom órák 45 perce unalom miatt szintén óráknak tűntek.
2015-04-20 16:35
Nagyon szépen összefoglaltad az irodalom oktatásával kapcsolatos gondolataimat
A problémák forrása, szerintem és legyünk jóhiszeműek, ne fogjuk rá senkire az, hogy az embereknek szüksége van egyetemes mércékre, az életben mindenben.
A verselemzés bemagolása faszság, gondolkodás ellenes és biztos elősegíti a versek iránti gyűlölet kialakulását, főleg olyanoknál, akik képesek saját gondolatokra. Azonban, ha mindenkinek hagyjuk, hogy leírja mit gondol az adott versről az érettségi során, akkor azt ki fogja pontozni? Ki fogja egyesével megítélni, hogy az egyedi vélemények közül mi az, ami ötöst és mi az, ami bukást érdemel? Ez nem sajnos nem lenne kivitelezhető.
Meglátásom szerint az oktatás problémája, hogy nem az oktatásról szól, hanem az eredményekről. Az senkit nem érdekel, hogy megérti-e a nebuló a dolgokat, amíg a tanultak nagy részét vissza tudja mondani. Ez kifejezetten a humán tárgyakra vonatkozik, mert műszaki, matematikai vonalon tényeket, számokat kell kezelni, azoknak nincs érzelem, vagy egyéni megértés.
A kötelező olvasmányok problémája pedig igencsak prózai, ezeket a műveket szoktuk meg. Ezekből nem lesz baj. Ezekre nehéz rámondani, hogy azért kötelező, mert XY-nak a rokona, ivócimborája az író, hiszen a legtöbb köt.olv. szerzője már rég halott.
Az irodalom pedig, összességében, szerintem egy teljes mértékben értékelhetetlen dolog, iskolai szempontból. Az irodalom, a regények, a versek, a novellák, azoknak a megértése az általuk kiváltott érzelmek átélése, szerintem nem olyasmi, amiből érettségizni kellene. Nem olyasmi, amit osztályozni kellene. Ne a jegyekről szóljon az irodalomóra, hanem a művekről, az érdeklődés felkeltéséről, a szórakoztató művelődés iránti kezdő lépések megteremtéséről.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!