• Kezdőlap
• Rovatok
• Letöltések
• Kapcsolat

A hangok súgták

The Voices. Egy film, amiben a Ryan Reynolds által alakított főszereplő beszélget a kutyájával és a macskájával. Az utóbbi pedig arra készteti, hogy nőket gyilkoljon meg és tegye a fejüket a hűtőbe. Minden jel arra mutatott, hogy meglesz az évtized horror-komédiája. Átbasztak.

Nagyot csalódtam. Nagyon nagyot. Nem is igazán tudom, hogy miért. Átverve érzem magam, mert egyáltalán nem azt kaptam ettől a filmtől, amit akartam. Hibáztathatom ezért az alkotókat? Mondhatom, hogy emiatt ez egy rakás gőzölgő tehéntrágya? Nos, egyrészt, ebben a rovatban kurvára azt írok, amit akarok, szóval igen. Másrészt... hát kurvára azt írok, amit akarok, szóval kapják be, de tövig! Jerry egy kisvárosban dolgozik. Elmebeteg, de alapjában véve kedves srácnak tűnik. Legjobb barátai a macskája és a kutyája, noha a macska elég nagy seggfej. Jerry belezúg a munkahelyén a könyvelésen dolgozó Fionába. A hölgy enyhén szólva nem viszonozza az érzéseit. Egy esős estén azonban egy kocsiba kerülnek és történik egy, s más, melynek végeztével Fiona feje Jerry hűtőjében köt ki és a férfi ezentúl már vele is kedélyes beszélgetéseket folytat. Megnéztem az előzetest és belezúgtam a film alapötletébe. A macska dumája, Ryan Reynolds elképesztő alakítása (ő a szinkronja mindkét állatnak is), a történet orbitális őrülete, minden adott volt egy kiváló komédiához. Aztán belekezdtem a konkrét filmbe. És minden pontosan úgy haladt, ahogy vártam. Balra-jobbra dülöngéltem a székemben, hasadtak a rekeszizmaim, aztán a készítők előkaptak egy méretes lófaszt és elkezdték beleerőszakolni a szemgödreimbe. Mielőtt belépnénk a spoilerek világába, gyorsan elmondom, hogy ez a film NEM komédia. Egy kicsit sem. Ez egy tipikusan filmfesztiválokra íródott, mélylélektani, drámai alkotás, az őrületről, egy szegény fiú nyomorúságos életéről és a magány ellen való küzdelemről. Ha ilyen filmet akartok látni, akkor annak elmegy. Sőt, talán még jónak is mondható. DE! Ha nekem egyértelművé teszik, hogy ez egy ilyen lelkizős buziság lesz, akkor rohadtul nem nézem meg! Most pedig spoilerek. Utolsó figyelmeztetés. Jerry, úgy kb a film harmincadik perce után, miután Fionát már betette a hűtőbe, úgy dönt, hogy ez így mégsem helyes és beveszi a gyógyszereit, aminek hála először láthatjuk a lakását annak igaz valójában. Jerry ugyanis azt hiszi, hogy egy szép kis lakásban tengeti napjait, ahol a benne feldarabolt nő maradványai is szépen be vannak dobozolva. Valójában azonban egy málló tapétájú, mocskos, szaros, patkány tetemes, csuromvéres putriban tengődik és Fiona feje is inkább rohad, mint kedvesen mosolyog. Mikor Jerry ezen felül még az állatait sem hallja, megijed a magánytól és kihányja a gyógyszereket. Így minden visszatérhet a régi kerékvágásba. Humoros mi? Kellemes kép igaz? Jól esett a húsz-harminc perc önfeledt nevetés után. De ez persze még semmi, hiszen ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy művészinek hasson a dolog. Jerry feltehetőleg anyjától örökölte meg az elmebetegségét. A kedves asszony ugyanis az angyalokkal és az állatokkal beszélgetett a világ legnagyobb titkairól. Nem ártott ő a világon senkinek, noha Jerry mostohaapja tudta róluk, hogy elmebetegek. Jerry-t persze a többi gyerek is folyamatosan szekálta, ő pedig rendszeresen sírt. Boldog emlékek. Egy szép napon, a kórházból eljöttek Jerry anyukájáért. Anyuci nem akart diliházba vonulni, ezért széttört egy poharat és elkezdte szétvágni a saját torkát. Azonban nem volt elég ereje, ezért a pici Jerry-t kérte meg, hogy fejezze be. A kissrác pedig segített a szenvedő anyukáján. Jajj, de jó bazdmeg! Micsoda csodás fordulat! Jajj, de nagyon kellett ez a napomba! Mondanom sem kell, hogy onnantól kezdve, hogy meglátjuk a valóságot Jerry szemein át, már semmi sem lesz egy kicsit sem mókás. Onnantól kezdve szánalom és undor tölti meg a filmet és minden-minden szomorúsággal lesz átitatva. A lezárásról nem is beszélve, amikor Jerry a hangok hatására inkább bennég az otthonában, hogy másokat ne bánthasson. Félreértés ne essék, ha egy ilyen filmet akar látni az ember, akkor oké. De számomra semmi sem utalt rá, hogy ez lesz belőle. Már megint azon kellett átesnem, hogy valaki összehozza a filmet, ami korszakalkotó komédia lehetne, de inkább beleszarik, mert a művésziesség olyan kibaszott fontos! Mert minden filmnek magvas mondanivalót kell adni, mert máskülönben nem tudnak elélvezni. Mert valami egyszerűt és jót összehozni olyan snassz! Ez a film nem lett jó komédia, mert nem vicces. Nem lett igazi thriller, mert ahhoz kevés. Nem lett igazi horror, mert ahhoz meg aztán végképp nagyon halvány. Hogy akkor mégis micsoda? Valami. A szó legteljesebb értelmében: valami. A semminél annyival több, hogy mivel létezik, ezért már valami. Azt persze el kell ismerni, hogy Ryan Reynolds fenomenális mind Jerry szerepében, mind pedig az állatok hangjaként, így most már igazán hiszek abban, hogy kiváló Deadpool lesz a készülő filmben. Azért remélem, hogy abban már a humor és az akció fog dominálni és nem készítenek egy mélylélektani elemzést Deadpool-ról (noha, az ő karaktertörténete egyike a legdrámaibb, legkeményebb Marvel-es elősztoriknak). Mindent összevetve a The Voices egy orbitális csalódást okozott és azt is le merem fogadni, hogy ha tudom mire számítsak, még akkor sem mondanám kiválónak. Teljesen felesleges megnézni, sőt, azt is elérte, hogy most már a büdös életbe nem fogok megnézni semmit, amiről azt hiszem, hogy komédia. Ha nevetni vágyok, akkor előveszek majd egy régebbi sit-comot, vagy egy animét. De én filmkészítőknek mostantól soha nem fogom megelőlegezni, hogy tudnak valami olyat alkotni, ami "egyszerűen" vicces. És aki szerint jó ötlet ilyen meglepetéseket tenni a filmbe, azoknak azt ajánlom, hogy nézzék meg mondjuk a Függetlenség napját úgy, hogy a közepébe betesznek egy jelenetnyi hardcore melegpornót. U.i: itt a trailer, mondja nekem valaki, hogy ebből arra a lélektani őrület felfedezős, szánalmas, nyomorúságos drámára számít, ami végül a filmből lett. Mondja csak! Nyugodtan!

©2008 Pactolous -  DM system v0.4 | Powered by: Darh Media | Design by www.mitchinson.net | RSS