Fókuszban a túlélés! (Andy Weir: A Marsi)
Pactolous
2015-02-22 14:04 
0
2813
| Rovat: Te mit tennél, ha egy olyan helyen ragadnál, ahol nincsen más élő ember rajtad kívül? Ahonnan tudod, hogy nincs kiút, a leghalványabb reményed a megmenekülésre is csak évek múlva teljesülhet be, de az sem biztos, hogy addig életben maradsz. Egy nagyon-nagyon távoli helyre gondoljál, mondjuk egy Földön kívülire, például a Marsra! Mihez kezdenél, ha ott ragadnál?
Mark Watney, A Marsi című könyv főhőse egy ízes káromkodással indítja el külföldi (külmarsi?) életét, és hát ezért ne ítéljük el, valószínűleg nekünk is ez lett volna az első reakciónk. Mark gépészmérnök-botanikus az Ares 3 marsi expedíció csapatában, aki egy homokviharral megtámogatott véletlen baleset folytán ragadt a vörös bolygón. Társai nem tehettek mást, ott hagyták, legfőképp azért, mert - jogosan - halottnak vélték, de ha ez így lenne, akkor egy meglehetősen rövid könyvről írnék most. Mark viszont túlélte az incidenst, és minden leleményességét, tudását és élni akarását latba kell vetnie, hogy kihúzhassa a következő marsraszállásig. Már ha egyáltalán sikerül neki... Elég ennyi tudni a sztoriról, a többi legyen meglepetés, és az lesz, higgyétek el! Nem vagyok keménymagos sci-fi rajongó, de ez a könyv levett a lábamról. Mielőtt még bárki fénysebességgel vetné rá magát a kötetre, annyit nem árt tudni, hogy az író, Andy Weir a lehető legrealisztikusabb módon írja le a bolygón lejátszódó folyamatokat. Vagy ha mégsem, hát nézzétek el nekem, nem vagyok egy NASA szakember, ezt nem tudom 100%-os bizonyossággal állítani, de annak tűnik. Ez leginkább Mark naplóbejegyzéseiben jelenik meg, aki ily módon örökíti meg ténykedéseit: elképesztő részletességgel számol be marsi napjairól, szereléseiről, ötleteléseiről. Ha azok a mérnöki, fizikai, kémiai, űrbéli procedúrák, amiket Andy Mark-on keresztül leírt, megfelelnek a valóságnak, vagy legalábbis közelítenek hozzá (hiszen a Marsra még mindig nem szállt ember), akkor meg kell emelnem kalapomat ezelőtt a lenyűgöző háttérmunka előtt.  Ez a precizitás ugyanakkor hátrány is lehet, azok az olvasók, akik nem bírják majd megemészteni a kemény tudományos spekulációkat, csak Mark humorában bízhatnak, de abban nagyon! Jómagam egy-egy ilyen "20 idegen kifejezés egy 25 szavas mondatban" résznél már csak a névelőkre és írásjelekre figyeltem oda, de a főhős egy-egy szarkasztikus megjegyzése rögtön visszarántotta a szememet a rendes sebességre. Itt kell leszögeznem, hogy Mark egy elmebeteg fickó, de az a fajta, akit imádni lehet! A viccei zseniálisak, szerintem már az első pillanattól kezdve szerethető karakter, és igazán szurkoltam érte, hogy a könyv végére maradjon életben. Kell is, ugyanis Mark sokszor kerül majd olyan helyzetbe, amikor a túlélés csak egy kecsegtető vágyálomnak tűnik. A könyv ügyesen játszik ezen történések ritmikájával, így fenntartva a feszültséget és letehetetlenné téve magát a művet. Ami még nagyon tetszett, hogy nem csak Mark szemszögéből látjuk az eseményeket, az Ares 3 legénysége és a NASA szakértői is kiveszik a részüket, méghozzá remek módon. Persze azt már a regény szemére vethető, hogy talán túlságosan is idealizált helyzetet mutat be; kicsit sziruposnak tűnhet, hogy egy emberért képesek ennyi pénzt, energiát felemészteni és életet kockára tenni, de ez nem vészes, az élvezhetőségből nem von le sokat. Különben is, amennyire megtépázza a NASA megítélését egy-egy haláleset (Challenger, Columbia), még talán érthető is, hogy miért ez a nagy összefogás Mark-ért (PR szempontok, ugyebár, nem árt a hírnévnek az, ha néhanapján sikerül megmenteni egy asztronautát ...). Emellett még a végét éreztem kicsit elkapkodottnak, de ott már annyira izgultam hősünkért, hogy azt is hajlandó lettem volna elnézni, hogyha kis repülő pónik mentik meg a biztos haláltól és szivárványon csúszdázva szállítják le a Földre. Angol nyelvű ajánló a könyvhöz Érdekes, hogy bár egyes fejezetek tagolásai kifejezetten filmszerűek, nehezen tudom elképzelni ezt a történetet mozivásznon, Ridley Scott mégis bevállalta (Matt Damon főszereplésével... igen, tudom, haladjunk tovább!). Nem fűzök hozzá sok reményt, ellenben a könyv abszolút ajánlós, szerintem még a sci-fi iránt kevésbé fogékonyak is tehetnek egy próbát vele. Sok a tudományos rizsa, de bőven van még mellette humor, feszültség, MacGyver-es tervezgetés és akkor még a remek párbeszédekről nem is ejtettem szót. A Marsi visszaadta a hitemet abban, hogy érdemes nekem is tudományos-fantasztikus irodalom kínálatába belekukkantanom, és áldom azt a napot, amikor pénzt adtam érte! |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!