A Tücsök és a Hangya
Adri
2008-05-16 17:54 2
3084
| Rovat: Irodalom »
Hangya egy üveg tequilával állított be Tücsökhöz. A látogatás meglehetősen váratlanul érte Tücsköt, nem számított vendégre. Főleg nem Hangyára, noha évek óta meglehetősen jó viszonyban voltak. Hangya Tücsök szomszédjában lakott. Mindketten egyedül éltek, így gyakran előfordult, hogy magányos estéken összejöttek egy-egy pohárra. Egy barát társaságában könnyebb elviselni a magányt. Merthogy barátok voltak, mondhatni egész jó barátok. Egészen tegnapig.
Hogy mióta, arra már egyikük sem emlékezett. Talán már az iskola óta. Persze már ott is voltak köztük különbségek. Hangya szegény családból származott, szülei sokat dolgoztak, ő maga is korán munkába állt, hogy megvalósíthassa terveit. Tücsöknek sosem volt erre gondja. Biztos anyagi háttér, biztos állás. Sokat szórakozott, míg Hangya csak tanult, tanult, hogy egyszer sokra vihesse. Majd pedig dolgozott, dolgozott éhbérért, hogy élhessen. Ezalatt Tücsök lébecolt a suliban, hiszen a szülei mindig nagylelkűen támogatták az iskolát, megtehette, semmire sem volt gondja. Aztán munkába állt, csakhogy tovább lógathassa még a lábát évekig. Egyiküknek sem voltak vágyaik. Az egyik már belefásult életébe, beletörődött, hogy álmai sosem válhatnak valóra, így lemondott róluk. A másiknak mindene megvolt, nem volt szüksége semmire, így vágyakra sem. Mégis barátok lettek. Jó, nem azok az összeölelkezős, egymásnak mindent elmondós közeli barátok, de enyhítették egymás magányát. Az egyiknek pénze nem volt a családalapításra, a másiknak ugyan volt belőle bőven, de olyan zsugori volt, hogy senkire sem költött volna belőle. Mit neki család? Több marad belőle neki! Szóval jól elvoltak. Egészen tegnapig. De tegnap történt valami. Tücsök tehát meglepetten nyitott ajtót Hangyának. A megdöbbenés és a harag egyvelege, szinte szikrákat szórt a levegőben. Néma csend. Akár egy temetőben. Aztán Hangya elmosolyodik, és belép az ajtón. Tücsök megkönnyebbülten sóhajt fel. Az egész éjszakát végigbeszélgetik. Most először nem esik szó a munkáról, amit mindketten elveszítettek. Talán most először beszélgetnek és válnak el hajnalban igazi barátokként. Másnap délelőtt Tücsök Miklós, a BKV menesztett vezérigazgatója szirénák vijjogására ébred. Egy héttel később tartják Hangya Gábor, a feleslegessé vált villamosvezető temetését. Megírták a lapok. Ő nem megy el. Nem engedi a lelkiismeret vagy a szégyen. Pár hónap múlva csöngetnek Tücsök ajtaján. Az új szomszéd áll a küszöbön egy üveg tequilával. Magányos akárcsak ő. Barátok lesznek. Tücsök, pedig boldogan éldegél a kis, mintegy 60 millió forintos, végkielégítéséből, amíg meg nem hal. Megjegyzés: A 60 milliós végkielégítésről azóta a menesztett vezérigazgató lemondott (de azért így sem távozott szegényen). |
Hozzászólás
2008-05-18 16:02
Köszi Timcsi, elég régi írás már.
Tőled mikor olvashatunk többet?
2008-05-17 18:06
Nagyon jó lett!!!!
* jelölt mezők kitöltése kötelező!