Hullaszállító repülőrém (Lordi - Scare Force One)
Pactolous
2014-12-08 22:50 
1
3231
| Rovat: A finn szörnyek visszatértek! Sokkal hatásosabb lenne ez a közhelyes felkiáltás, ha évek teltek volna el a mostani és a legutóbbi Lordi lemez megjelenése között, de az esztendők számát akár egy ujjunkon is megszámolhatjuk. Örülünk a lelkesedésnek, és hogy a tavalyi tagcserék nem ejtettek csorbát kedvenc szörnyeink hírnevén, de vajon egészséges dolog alig egy év elteltével új albummal jelentkezni? Vajon a Scare Force One hosszan fenn marad a levegőben vagy kényszerleszállás lesz a vége?
Egy biztos: első hallgatáskor a katarzis nálam elmaradt. Alig tudtam megnevezni egy vagy két dalt, ami igazán mély nyomott hagyott bennem, pedig ha visszagondolok az előző lemezekre, pont az ellenkezője volt a jellemző. Kicsit hiányoltam a Babez for Breakfast és a To Beast or not to Beast albumok telt, mély hangzását, ez persze annak köszönhető, hogy most nem az amerikai producer, Michael Wagener, hanem egy hazai veterán, a finn Mikko Karmila bábáskodott az új anyag felett. A megszólalás ezúttal tisztább, pontosabb, ez sem rossz, egyáltalán nem erről van szó. Mr. Lordi saját bevallása szerint is másabb, sokkal inkább kísérletezőbb ez az album, mint az eddigiek, de persze a szokásos elemek megmaradtak. Vegyük sorra a dalokat, és lássuk, hogy ez tényleg így van-e!  SCG7: Arm Your Doors and Cross Check Visszatért az intro a szokásos első helyre, ami ezúttal sajnos kicsit fantáziatlanra sikeredett. Hozzászokhattunk az eddigi Lordi lemezeknek hála, hogy a bevezetés mindig valami frappáns, ötletes, gyilkos fekete humorral átitatott rövid szösszenet, ami ügyesen átvezet minket a második nótába. Az átvezetés megtörtént, de egy ördögi kóruson kívül semmi mást nem kapunk. Kár érte! Scare Force One Szerencsére a folytatás sokkal jobb; a dupla lábdobok zakatolnak, a gitárok ügyes dallamokat játszanak és végre visszatért a klasszikus Lordi-vokál a háttérbe! A dalszöveg horrorisztikus képeket fest le elénk, Mr. Lordi ismét elemében van. Maga a dalt amúgy kicsit szokni kell, de most már nyugodtan leírhatom, hogy tetszik. How to Slice a Whore Agresszívabb, zúzósabb szám, amit biztosan koncertekre szántak. Épp ezért a refrén már-már óvodás szintű, leszámítva azt, hogy a kiscsoportban nem énekelnek arról, hogyan is kell egy ribancot felaprítani... legalábbis remélem! Annyira nem tudtam megkedvelni, pedig szeretem ezt az oldalát is a csapatnak, de valami hiányzik még nekem. Hell Sent in the Clowns Aki irtózik a bohócoktól, az lehetőleg ne próbálja meg a dal hallgatásakor maga elé képzelni őket, mert bajok lesznek. A cirkuszokat idéző szintik már így is eléggé "creepy" hangulatot adnak a számnak, amiből igaz kicsit visszavesz a furcsa refrén és szerkezeti felosztás, de tulajdonképpen ez is bőven a szokható kategóriába tartozik. A "Scare Force One" című dal videoklipje House of Ghosts Klasszikus Lordi fíling, és az első olyan szám, amit elsőre, teljes szívemből meg tudtam dicsérni! Mi kellett ehhez? Ügyes hangszerelés, remek ötletek (suttogások: "Itt vagyok mögötted!"), szellemes (hehe) szövegek és nagyszerű dallamok. Itt minden összejött, ezt már szeretem! Monster is My Name Újabb kötözködős nóta, ami folytatja a "I am Bigger Than You" és a "I'm the Best" vonulatot. A triumvirátus első két tagját egy picit jobban szeretem, de azért ennek a dalnak sem kell szégyenkeznie. A refrén kifejezetten dallamos lett, amit második alkalommal már önfeledten dúdolgattam magamban. Több zúzás azért nem ártott volna. Cadaver Lover Mondtam már párszor, de imádom Mr. Lordi dalszövegeit, főleg azokat, amelyek egy történetet mesélnek el: ezek egyfajta dalba öntött, rövid, morbid csattanóval ellátott horrorsztorik. Csalódnom most sem kellett, mert egy beteges nekrofil szerelmi tragédiájával nem sok zene foglalkozik, és hát remélem egyértelmű, hogy a mese mellé egy príma számot is rittyentettek a szörnyek! Amen’s Lament to Ra II Átvezető, majdnem egy szál gitáros trekk a zenekar gitáros múmiájától, Amen-től. Ahogy a számjelzés is utal rá, ez a második rész, az első a Babez for Breakfast lemezen szerepelt. Sokat nem lehet írni róla: titokzatos, atmoszférikus, önmagában nem sokat ad, a lemezt hallgatva viszont teljesíti célját. Nailed by the Hammer of Frankenstein Az első szám, ami megjelent az albumról,és amihez egy dalszöveg videó is készült. Kevés szöveg, őrült tempó, vicces variálások és egy kis tévedés (Frankenstein persze megint a szörny). Ezt is többszöri hallgatásra tudtam csak megszeretni, pedig a refrénnel itt sincs semmi baj. Nem annyira mellbevágós, de bírható nóta. A "Nailed by the Hammer of Frankenstein" című dal lyric videója The United Rocking Dead Kicsit a Pyromite és a Kalmageddon dalokat idézi a számot felvezető basszustéma, de ez gyorsan át is vált egy lassabb, monumentálisabb hangulatba. A vontatottság ellenére tényleg elég magasztos szám, kiváltképp a refrénnél. Szimpatikus darab. She’s a Demon Milyen lehet egy démon vőlegényének lenni? Ezt énekli meg nekünk Mr. Lordi, egy anyához írott levél formájában. Zseniális húzás! A dal többi része is rendben van, és meglepő, hogy igen hosszú, majdnem 6 perces a szám, viszont unalmassá nem válik, elég sok variálással dobták fel a szokásos receptet. Hella’s Kitchen Még egy utolsó átvezetés, ezúttal az előző lemezen még új szintisként szereplő Hellától. Itt már érződik, hogy megmelegedett alatta a zongoraszék, ez a kis cucc tőle ügyes és kellőképp félelmetes (nem "stroke-ot kapok" szintű, olyan halloween-i félelmetesre gondoljunk). Van valami nyugtalanító abban, ha egy véres játékbaba dudorászik a füledbe... Sir, Mr Presideath Sir Itt a zárószám, amit kellőképp bulizósra vettek. A dalszöveg ismét frenetikus, és még egy kis szarkazmust is ki lehet belőle olvasni. És mivel egy elnökről szól a szám, még egy kis amcsi stílusú, menetelős katonai éneklést is beletettek: imádtam! Levezetésként pedig egy jelenetet kapunk, amiben egy repülőgép pilótája szól az utasokhoz. Nem lövöm le a poént, angolul tudók jókat mulatnak majd rajta (értem, hogy dramaturgiailag ez ide illett, de valami ilyesmit vártam volna az album elejére is). Visszaolvasva az előző Lordi dobás értékelését, már ott is megjegyeztem, hogy nem elsőre vett le a lábáról a lemez, több időt kellett neki hagyni. Ezt az állítást most úgy módosítanám, hogy maradtam a lábamon többszöri hallgatás után is. A Scare Force One egy remek rock album, méltó a zenekar hírnevéhez, mégis egy kicsit a kapkodás jeleit vélem felfedezni, szerintem túl kevés időt fordítottak rá. Egyik dalra sem tudom azt mondani, hogy fergeteges, zseniális, kihagyhatatlan (na jó, a House of Ghosts azért közelít hozzá), ugyanakkor azt sem, hogy "hát ez kérem úgy pocsék, ahogy van!" Annyi az egész, hogy én egy démonkörömnyit (Tényleg? Ezt nem húzod alá Word, de a fantáziatlant igen?) többet vártam tőlük, mert már hozzászoktam a kiválóhoz. Most "csak" jót kaptunk. Sose érjen nagyobb csalódás!  |
Hozzászólás
2014-12-09 09:52
Teljes mértékben egyetértek és csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem az album összességében remekül hozott egyfajta halloween-i hangulatot. Kísérteties, fura, itt-ott hátborzongató
A Hell Sent in the Clowns nálam mondjuk elsőre abszolút kedvenc lett. Annyira elmebeteg egy akkora fun módon, hogy imádtam
* jelölt mezők kitöltése kötelező!