Ezt jól kimatekozták! (Protoculture - Music is More Than Mathematics)

Természetes evolúciónak is el lehetne könyvelni ezt az életpályát, hiszen mind a filmzene, mind a psy-trance sokat hat a mai napig Protoculture hangzására. Még ha le is lassult a tempó, a basszusok, az apró dallamtöredékek, a sodró lendület és a kiállásoknál beköszönő magasztosabb, teltebb melódiák megmaradtak. Mindezekkel együtt, ha nem is különösebben eredeti, de mindenképp felismerhető hangulatot adnak a fiatalember dalainak. Én először hallgatok tőle egy albumnyi dalcsokrot tőle, lássuk, mit is kaptunk!

Across an Ocean of Stars (Intro)

Ahogy azt illik általában: egy intróval kezd az album, méghozzá egy szépségessel. Kicsit Solarstone-os beütésű, ami sosem rossz ajánlólevél, nem is haragszom érte.

Vertigo (feat. Ilana)

Protoculture megmutatja mire is számíthatunk tőle az elkövetkezendő egy órában: hatásos, nem túlságosan cizellált dallamok, elmélyült hangszerelés, kellemes hangulat. A felvezetés utáni első, teljes értékű szám egyelőre csak alulról súrolja a kiváló kategóriát, így be kell érnie egy „sima” jóval.

Talisman

Tavalyról ismerős szám, amit még Markus Schulz is pörgetett a 2013-as mixlemezén, teljesen megérdemelten. A spanyolviasz feltalálásáról most sincs szó, de azt az egyszerűséget, amit prezentál a nóta, szépen teszi. Fülbemászó, andalító: alakul a molekula!

Rush of Life (with Johnny Yono feat. Lynn Olsen)

Most már az ének is megjegyezhetőbb; lassan, de biztosan emelkedünk felfelé, igaz, a melódia túl sok izgalmas percet nem tartogat számunkra. Ez tipikusan az a kategória, amiből egy ütős remix még többet is kihozhat.

I Found Love

Nem vádolható ez a szám sem rokokós cizelláltsággal; a csipetnyi 80-as évek fűszerezés feldobja (ennek mondjuk Eric Prydz a mestere), de különösebben nem ragadja meg az embert. Ettől függetlenül túl sok gond sincsen vele.


Ízelítő az albumból
Knife Games (Throwing Daggers) (with Christian Burns)

Aki volt olyan elvetemült, hogy meghallgatta Christian Burns albumát, annak már ismerős lehet ez a tétel. Megmondom őszintén, én már kezdem unni Christian-t, beállt a „túlhasznált” énekesek sorába, ezáltal nem tud igazán különlegeset nyújtani. Pont ez a helyzet itt is: semmi extra, sajnos Protoculture részéről sem.

Axiom (with Max Graham)

Max is becsatlakozott egy nóta erejéig a buliba, ami nem is meglepő, anno ők ketten elég sokat dolgoztak együtt, hangzásviláguk is hasonló. Kicsit nagyobb durranást vártam tőlük, de most hajlandó vagyok efölött szemet hunyni, ugyanis a megszólalás és a hangulat minden hallgatás után egyre jobban bejön. Szeretem, amikor egy dal egyben van, ténylegesen, nem darabos, nem lóg ki sehol a lóláb vagy oda nem illő hang, hanem egyszerűen csak „folyik” az egész. Ezt pedig értékelem.

Laguna

Újabb tavalyi versenyző, ami egy másik mixlemezen, Armin Van Buuren 2013-as ASOT-ján szerepelt. Ott is tetszetős volt, itt is az, köszönhető a pazar dallamnak, és a kellemes kísérő hangoknak.

Super Collider

Ismerősnek ható melódiával dolgozik ez a szám, egy nagyon hangyányit érinti az Andrew Rayel-hez hasonló epikus trance világát is (szerencsére tényleg csak egy kicsit). Tetszik, hogy először nem indul be igazán a dallam, hanem egy picit lecsapja Protoculture; ebből egy Daniel Kandi remixnek azért igencsak örülnék…

Northern Lights (with Shane Halcon & Jennifer Rene)

Vissza az énekes dalokhoz egy régi kedvencünkkel, Jennifer Rene-vel! Ez lehetett a mottó, és jól tették, hogy megfogadták. A refrén kellemes, dúdolgatós, mondjuk a vezérdallam nem túl nagy eresztés. Ide bizony kellett az ének, hogy feldobja!

Challenger

Végre bejöttek az egy fokkal keményebb alapok, melléjük pedig az élesebb váltások, buliba való dallamok! Ugrálós nóta a javából, arénákba vele!

Annapurna

Egyre nehezebben találom meg a különböző kifejezéseket, de érdekes módon nem azért, mert kifogytam a dicsérő jelzőkből. Egyszerűen arról van szó, hogy ez ismételten egy olyan dal, amivel tényleg nincsen semmi baj, de túl sok érdekességet nem is tartalmaz. Illeszkedik a többi sorába, még azt is megkockáztatom, hogy tetszik, de nem tudok érdemben semmi többet írni róla.

Burning Bridges (feat. Tricia McTeague)

2013-ból kukucskál át ez a szám, nem is csoda, hiszen kiváló nóta. Sajnos nem kapott olyan kitüntető figyelmet tavaly, pedig megérdemelné: az ének ismét remek, alájuk pedig príma melódiákat pakoltak. Így a lemez vége felé kifejezetten felüdülés igazán erősebb számokat hallgatni.


Ízelítő a "Burning Bridges" című számból
Music is More Than Mathematics

Elérkeztünk végre a címadó etűdhöz, ami idén, mint album felvezető trekk mutatkozott be. Hatásos vocoder hangok magyarázzák nekünk, hogy a zene több, mint matematika, a dallamok pedig be is bizonyítják nekünk. Érezni a lelket benne (plusz szépen ráillik DJ Eco Borealis című száma, de ez most mellékes), megérdemelten viseli ennek a dalnak a nevét az egész lemez.

Life Signs (Outro)

Aki igazán szereti az album formátumot, levezető számot is ír sajátjára. Protoculture ezt megtette, méghozzá egy zongoradús, énektöredékekkel felvértezett darabbal. Szép és tökéletes lezárása a lemeznek.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy különösebben kiemelkedőnek nem nevezném az albumot, ugyanakkor pontosan azt hozza, amit én elvártam a fiatalembertől. Vannak kevésbé erős pillanatai, és vannak kiváló megvillanások is. Igazából olyan a hangulata, mintha első lemez lenne, pedig ugye erről szó sincs, de ebben a stílusban mégis és így minden gyerekbetegség megbocsátható. Remélem a második dobás több változatosságot is tartalmaz majd, mondjuk egy kis visszakacsintást a múltba, és nem pedig house-os elkorcsosulást. Addig is ez a lemez bátran ajánlható a trance muzsikát kedvelőknek!