Battle Royale /van rosszabb az iskolánál/

Takami Kósun első műve 1999-ben jelent meg és hatalmas botrány követte, több országban nem engedélyezték, hogy megjelenjen, ugyanakkor ahol erre volt lehetőség, ott hatalmas sikere lett. Története röviden összefoglalható (már ha nem szeretnék spoiler-ezni). Egy diktatórikus országban, Nagy Kelet-Ázsiai Köztársaságban a kormány egy Battle Royale nevű programot hirdet. Lényege, hogy középiskolás osztályokat raknak ki különböző lakatlan szigetekre és élet-halál harcra kényszerítik őket. Ehhez mindössze csak pár üveg vizet, egy kenyeret, térképet és fegyvert biztosítanak. A felhozatal elég széles skálán mozog, a gépfegyvertől, a sarlón át, egészen az étkezéshez használt villáig, szinte minden megtalálható. Arra nincs semmilyen szabály, hogyan végzel egykori osztálytársaddal/társaiddal. Csak egy ember maradhat életben, a győztes. (Csak szerintem kéne ezt az eljárást alkalmaznunk a Való Világ új szériájánál?)

Azonban nem mehetünk el említés nélkül amellett, hogy ebből a tényleg lebilincselő könyvből készült manga és film is. A lehető legrosszabb kifejezéssel fogok élni, "volt szerencsém" a filmváltozathoz.... Alaphangon nagyon nyugodt, türelmes ember vagyok, de komolyan a (ha stílusos akarok lenni) harakiri gondolatával kacérkodtam, már az első 15 perc után. A végénél pedig már összesen 20 kard állt ki a hasamból. Mindjárt teszek egy kísérletet és megpróbálom összehasonlítani őket.

Mindkét esetben ugyanonnan indulunk, látunk magunk előtt egy életvidám, cserfes osztályt egy buszon utazni. A mit sem sejtő 42 diák életük egyik legjobb osztálykirándulására készül, megismerhetjük valamennyiüket a főszereplő, Nanahara Súja szemszögéből. Mint minden közösségben vannak szimpatikus és kevésbé angyali természetű tanulók is (a film elején számomra érthetetlen jelenetek is vannak, de ez még elhanyagolható, melyik film szokott hű lenni az eredeti történethez). Később hirtelen az osztály minden tagja elálmosodik és lassan mély álomba zuhannak. Mire magukhoz térnek, már egy egyszerű osztályteremben ülnek egy robbanó nyakörvvel a nyakukban. Az ablakok gondosan el vannak barikádozva. Na, valahol itt válik eléggé külön a könyv és a film. Eredetileg egy számukra idegen ember lett az új "osztályfőnökük", Szakamocsi Kinpacu. A hidegvérű, mosolygós férfi röviden ismerteti a programot. Elrettentésképp behozatja a régi osztályfőnök megcsonkított holttestét is (mondván, tiltakozott, hogy az ő osztálya legyen a kiválasztott, ezért meg kellett halnia). Aki szintén ellen akar állni, vagy csak sugdolózni kezd, meghal. A hegyi beszéd után pedig egyesével mindenki megkapja a felszerelését és elindul. Azt hiszem ez volt a legnyomasztóbb, embert próbáló rész, amikor azt hittem, visszarakom a polcra és be is betonozom oda. De nem adtam fel szerencsére!

A film már ott sántított, hogy Szakamocsi helyett, egy régi osztályfőnökük, Kitano jelenik meg, hogy megbosszulja egykori sérelmeit. Ez honnan jött? Ilyenről szó se volt! De itt még nem akadtam ki, ennyi változtatás belefér. A második pofont az adta, amikor a kaotikus állapotok közepette (mert itt nem tudtak rendet tartani valamiért) elindították az ismertető videót (!). Istenem, egy olyan, de olyan idegesítő csajt raktak be egy olyan vidám zenével, mintha a legújabb Én kicsi pónim propagandafilmje lenne. Most komolyan, még ha viccnek is szánták (közlöm velük, hogy nem jött át...) akkor is, valahogy annyira nem illet ebbe a drámai részbe. Legszívesebben itt abbahagytam volna, de kitartó voltam. A harmadik banális változtatás, hogy közölték, lesz két új osztálytársatok is, akiket azért raktunk be, hogy segítsenek előrevinni a játék menetét, de nagyon kell velük vigyázni, mert veszélyesek. BÁMM! Tisztelt forgatókönyvíró, most az egyik diák helyett a poént lőtted le, mert konkrétan az arcomba toltad, hogy ők lesznek a legfőbb szereplők Súján kívül! Fogadjunk, hogy Columbo-n nőtt fel, mert annak az elején mindig kiderült a nézők számára, hogy ki a gyilkos…

De menjünk tovább, ugrok egy kicsit a történetben, mert tényleg 12 oldalnál kötök ki a végén. A regényben rögtön meg is kezdődik a harc, Súja felkarol egy időközben megsérült lányt, Norikót és bizonytalan időre fedezékbe vonulva beszélgetnek. Később egy számukra ismeretlen osztálytársuk Kavada Sogó is csatlakozik hozzájuk és együtt próbálnak életben maradni, hiszen nagyon sokan vannak, akik belementek a játékba. Nagyon gyorsan elkezd ritkulni a társaság, mire kettőt pislogunk már a fele különféle brutális módon távozott el az élők sorából, de ezekbe most nem is megyek bele részletesen. A filmben nagyjából (hangsúlyozom még egyszer NAGYJÁBÓL) ugyanazokat az eseménysorokat láthatjuk, csak más sorrendben (ami lehet, hogy csak engem zavart) és néhol mások a módszerek, de a végkifejlet ugyanaz lesz. Nem vagyok nagy szakértője, de szerintem ezek is a lehető legsilányabb technikákkal oldották meg, mert inkább nevetésre késztetik az embert. Ebből is nálam az abszolút aranyérmes, mikor a végén az egyik pasasba (direkt nem nevezem nevén az illetőt) beleeresztenek legalább egy teljes tárat, amitől elterül, de mikor 1 perc múlva csörög a telefon, felpattan, odasétál, dühöng egy sort, szétlövi a telefont, MEGESZI AZ UTOLSÓ SÜTIT és összeesik. Megint feltenném a kérdést. MIVAN? EZT MÉGIS HOGY GONDOLTÁK? (Itt már tényleg inkább néztem volna a Justin Bieber életrajzi filmjét, az legalább rövid és tényleg nevetséges…) De akár azt a jelenetet is említhetném, mikor a tanár kimegy a játékosok közé és a főszereplő lánynak, Norikónak, ad egy esernyőt. (CSAK ÉN NEM ÉRTEK ITT SEMMIT??!!)

Egy utolsó gondolatsor erejére még visszakanyarodnék a közepére. A könyvben volt egy nagyon jó macska-egér harchoz hasonló kergetőzés, amikor már csak a főbb szereplők voltak életben. Jó pár oldalon keresztül elhúzta az író, de tényleg izgalmas volt, az úgynevezett főgonosz nagyon tápos volt. A film nézése közben, én balga, gondoltam, na nem baj, majd az izgalmas lesz, hiszen majd 2 órás a film, biztos ott is elhúzták, mint a rétestésztát. Sajnos még ezt az élményt is elvették tőlem, összesen jó, ha 3 másodpercig tartott, máris elintézték (már meg se kérdezem, hogy mivan....hüpp..).

Egy szónak is száz a vége, úgyhogy ideje összegeznem a dolgokat, most, hogy már bevettem a szívgyógyszereimet. Az eredeti, a regény nagyon jól ki van találva, remekül fel van építve és nagyon szenvtelen hangnemben tárja elénk a gyilkosságokat. Akinek acélból vannak az idegei és nem kényes a gyomra, annak bátran ajánlom, olvassa el! Nincsenek unalmas részek benne, pörögnek az események, letehetetlen! Aki azonban arra vetemedne, hogy megnézi a filmet, szigorúan csak a könyv után tegyen ilyen marhaságot és akkor is csak alkohol társaságában (talán úgy ki lehet bírni). A színészi játék pocsék (pedig jól válogatták ki őket), a történet érthetetlen a könyv ismerete nélkül, a megvalósítás nevetséges (vagy siralmas, még nem tudom eldönteni) és csapnivaló!

A "Battle Royale" filmváltozatának előzetese

Könyv

Film
Egy nagy nulla!

Most is egy idézettel búcsúznék:

"Nem szabad az embereket holmi pletykák alapján megítélni. Olyat csak a rosszlelkű emberek csinálnak."

Köszönöm a figyelmet és a türelmet!

Kellemes nyarat, sok pihenést kívánok mindenkinek!