Nem a gép írja a zenét (Above & Beyond – Acoustic VS. Eller Van Buuren presents Acoustic Dance Music)
Pactolous
2014-03-24 22:40 
0
3042
| Rovat: Igazán különleges cikkel készültem mára, több szempontból is. Először is most fordul elő először, hogy két albumot eresztek össze; koncepciójuk mutat egyezéseket, így talán nem ördögtől való ötlet összehasonlításuk. Másrészt olyan ritkán dolgoznak át elektronikus zenét akusztikusba, hogy majdhogynem bibliai csoda ez a mostani két album. Az egyiket a kultikus trió, az Above & Beyond hozta össze, a másikat pedig a világhírű DJ, Armin Van Buuren öcsikéje, Eller.
Mindkét lemez arra vállalkozott, hogy megmutassa, az elektronikus – jelen esetben trance – zene valóban Zene, nagybetűvel. Magát a dalt akarják bemutatni, meghámozva, az elektronikus héjat eltakarítva és egy másik csomagolásban, köntösben megszólaltatni (és most kaptam meg az „egy mondatban szereplő képzavarok” világrekordját, köszönöm!). A brit hármas Above & Beyond egy turné keretében váltotta le a sampler-eket és szintetizátorokat gitárokra és vonósokra, ami akkora sikert aratott, hogy rögtön egy koncertfelvétel és egy lemez is készült belőle. Eller Van Buuren bátyja nótáit alakítgatta át hagyományos hangszerelésűekké. A kérdés az, vajon működik az elv? Az alapvetően elektronikus dalok képesek akusztikusan is megszólalni, élményt nyújtani? Mindkét lemezt meghallgatva azt kell, hogy mondjam: igen!
 Azt azért hozzátenném, hogy nekem az A&B megoldása sokkal jobban bejött, mint Eller-é! Olyan slágerek csendülnek fel, mint például az OceanLab-től a Miracle, az On a Good Day, a Sirens of the Sea, de természetesen olyan klasszikusok sem maradtak el, mint a Sun & Moon, az Alone Tonight, a Good for Me vagy a Can’t Sleep. Hab a tortán, hogy sikerült ezeket a számokat úgy áthangszerelni, hogy az valami eszméletlen, egy-két helyen pedig kifejezetten könnyfakasztóan megható. A triót – akikről egyébként menthetetlenül kiderült, hogy zenészek – vonóskar kíséri, de hallhatunk hárfát, trombitát, elektronikus zongorát is. A hangulat néhol swing-es, dzsesszes, van ahol visszafogott, máshol monumentális, de ha egy szóval kéne leírni az egészet, akkor azt mondanám: elegáns. Elképesztő mennyire méltóságteljes az egész megszólalás, hogy a zenészek, az énekesek (Zoë Johnston, Annie Drury, Alex Vargas, sőt, egy szám erejéig még Tony is dalra fakad) mennyire felkészültek: nem véletlen, hogy ezek a dalok színházi környezetben lettek bemutatva. Above & Beyond Andante, azt hiszem nem is kell továbbragoznom. Az Above & Beyond akusztikus koncertje Eller a korábbi Armin Only turnék során dolgozgatta ki bátyja himnuszaiból az akusztikus változatokat, ezek ilyen „hotelszobás”, egy szál gitáros verziók voltak. A koncepció most tovább érett, a lemezen már teljes hangszereléssel szólalnak meg. Akármennyire is szimpatikus az ötlet, a kivitelezéssel már adódnak problémáim: Eller szerintem itt-ott átesett a paci túloldalára. Kezdjük azzal, amiről nem ő tehet: nekem hiányoznak az eredeti énekesek. Persze itt van nekünk Nadia Ali, Christian Burns, Susana, Jaren, Ana Criado, de Sophie Ellis Baxtor-t, VanVelzen-t és Justine Suissa-t nem sikerült hozzájuk méltó énekesekkel helyettesíteni (csak megjegyzem, az Above & Beyond-nak ez a feladat sem okozott problémát). A feldolgozások pedig vegyes képet mutatnak. A Feels So Good például egészen szellemes a liftzenékre emlékeztető hangszerelésével, akárcsak a kissé country-sra vett Neon Hero. A Shivers talán már egy kicsit túlságosan bohém, a Not Giving Up on Love pedig eléggé gyenge és idegesítő lett. Tetszett viszont a Youtopia, olyan mintha alapból ilyennek írták volna meg. Az In and Out of Love-tól féltem rendesen, hiszen itt most férfi énekli, de ettől kellemesen zorános lett, ami nem is áll olyan rosszul neki. A többi nóta teljesen rendben van, szóval egy-két botlástól eltekintve pofás átdolgozások készültek.
 Ezen albumokat két csoportnak tudom igazán ajánlani: azoknak, akik trance rajongók, de más zenei stílusokat is befogadnak (vagy éppenséggel szeretnek), és azoknak, akik szerint az elektronikus zene úgy rossz, ahogy van. Tessék csak meghallgatni ezeket a számokat, és kiderül, nem a gép írja a nótákat, hanem emberek, és ők ugyanolyan tehetségesek, mint bármelyik más műfajban tevékenykedő zenész. Személy szerint én az Above & Beyond koncertfelvétellel kezdeném, az ugyanis élmény a javából, kihagyhatatlan néznivaló! De azért Eller Van Buuren is megérdemli a figyelmet! Ízelítő Eller Van Buuren albumából
|
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!