Muzikális zsibvásár (Rudimental - Home)
Pactolous
2014-02-18 21:13 
0
3305
| Rovat: Lustaság fél egészség, szokták mondani, de akkor nekem hosszú életem lesz! A most következő albumról már egy ideje akartam írni, de természetesen csak húztam, halasztottam, és jól kifutottam az időből. Pedig megérdemli a figyelmet, ugyanis egy nem mindennapi lemezről van szó: egy igazi zenei olvasztótégely, egy különleges utazás. A nyitott, muzsikakedvelő ember újabb Szent Grálja.
A Rudimental egy brit banda, akik főképp drum ’n bass-t játszanak, ugyanakkor debütáló albumukon, a Home-on elég sok stílus, megszólalás és hangulat váltja egymást. Zenéjük inkább elektronikus, de nem szégyellnek „igazi” hangszereket is beépíteni dalaikba, legyen az akár egy Hammond orgona, elektromos gitár vagy trombita. Ettől a kis fűszertől az egész étel rendkívül ízletessé, sőt, egzotikussá válik, és én ennek irtózat mód tudok örülni! De lássuk csak a számokat, szépen, sorjában!
 Home Azt hiszem, már az első számnál kiderülhet, hogy a Rudimental világába be akarunk-e lépni, avagy sem. Nálam ez nem volt kérdés, hiszen ahogy meghallottam az élő hangszerek, az elektronikus hangok és a klasszikus, soul-os énekek kavalkádját, kellemes bizsergés futott végig testemen. Igen, ezt a fajta kreativitást tudom imádni a zenében, amikor eltérő dolgokat vesznek egy kalap alá, és a végeredmény mégis kellemes. Mit kellemes? Ütős!
Feel the Love (feat. John Newman) Barlanglakónak, fényevőnek vagy hegyi kolostorban lakó csuhás barátnak kell lenni ahhoz, hogy ezt a számot ne ismerjük. A formáció megaslágere, teljesen megérdemelten. A remek drum ’n bass-es alapokra ügyesen rásimították a karcos, electro-s basszusokat, az orgonákról, trombitákról, gospel-es kórusokról nem is beszélve. Ez az a koktél, amitől garantáltan nem leszünk rosszul! A "Feel the Love" videoklipje Right Here (feat. Foxes)
Újabb remekmű, készüljünk fel, mert ez így lesz egy darabig. Foxes hangját már ismerhetjük a Zedd-féle Clarity-ből, itt is jó hallgatni, de ez még hagyján. A ritmus ismét drum ’n bass-es, gyors, mégis jobban átvariált, törtebb, mint ahogy azt megszokhattuk. A szokásos hangszerek ide is beférkőztek, így lesz itt kérem szépen orgona, gitárszóló, némi elektronikával megkeverve. Nem is kell tovább ragozni, úgy csodás, ahogy van!
Hell Could Freeze (feat. Angel Haze) Rapbetétekkel és soul-os elemekkel teletarkított nóta, ami bizonyára izgalmas azoknak, akik kedvelik ezt az összeállítást. Én sajnos nem vagyok rap-párti, és ezúttal a zenében sem fedeztem fel semmi különlegeset, úgyhogy részemről ezt a számot tovább is léptetném, annyira nem győzött meg.
Spoons (feat. MNEK & Syron) Már amikor kezdenénk azt hinni, hogy a lemez nem tud meglepni minket, akkor cáfol erre rá a Rudimental. Ezúttal nincs semmi drum ’n bass, breakbeat; deep house-t kapunk kérem szépen. Mostanában kezdem megszeretni ezt a stílust is, a maga finom hangszíneivel, megnyugtató pulzálásával, és most sem kellett csalódnom. A szokásos stílusjegyek mellé pazar énekeket is kapunk, ráadásul egy duett képében, ami olyan ritka ebben a műfajban, mint a szőrös mellkasú férfi a VIVA televízióban. Akik idegenkednek ettől a hangzástól, annak lehet, hogy monotonnak tűnik majd, és valóban, több hangszert is el tudott volna viselni a dal, de ennél nagyobb hibát aligha tudnánk neki felróni.
A "Right Here" című dal videoklipje Hide (feat. Sinead Harnett) Kevés hangszert felvonultató, vontatott darab, amiben csak az ének és az időnként megjelenő zongora visz némi fényességet. Ez persze egyáltalán nem baj, pont ez a hangulat adja a sava-borsát a dalnak; ráadásul azért a vége felé történik egy kis begyorsulás, ami tovább árnyalja a képet (és még egy trombitaszólót is kapunk, de csak, hogy ne panaszkodjunk).
Powerless (feat. Becky Hill) Újabb meghatározhatatlan stílusú nóta, gyors, tört ritmusokkal, remek énekkel, de ami nekem külön tetszett az a gyönyörű vonósok jelenléte. Ezzel mindig le lehet venni a lábamról egy elektronikus dalban, most is sikerült.
More Than Anything (feat. Emeli Sandé) Napjaink egyik feltörekvő szupersztárja, Emeli Sandé szolgáltatta a hangját ehhez a dalhoz, ami az énekesnőt kedvelőknek már egyfajta piros pont. Nálam ismét inkább a hangszerelés nyom többet a latban, bár tagadhatatlan, hogy a hölgy jó teljesítményt nyújt. A dal amúgy rendben van, a szokásos kaotikus ritmusszekció + telt hangszínek kombinációval operál.
Not Giving In (feat. Newman & Alex Clare) Egyik legzseniálisabb szám a lemezről, semmi kétség. Klasszikus soul-os ének, trombiták, erőteljes kórusok, szeletelős drum ’n bass ütemek, elektronikus húzások… Ez egy olyan dal, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, ugyanis megvan benne mindaz, amit az elektronikus és akusztikus zenében szeretek. Példamutató muzsikálás, remek munka!
A "Not Giving In" című dal videoklipje Baby (feat. MNEK & Sinead Harnett)
Vissza az egyszerűbb ritmusokhoz, és 90-es évek house muzsikáihoz! Ez lehetett a jelszó ennél a dalnál, és remekül működik! Mindez persze nem csak színtiszta nosztalgia, hiszen azért van húzás rendesen, ráadásul ismét egy duettel van dolgunk. Csak így tovább!
Waiting All Night (feat. Ella Eyre) Rövid úton idegessé válhatunk, ha mély értelmet keresünk a monoton énekben, úgyhogy ezúttal inkább koncentráljunk az egyéb szépségekre, mert leszámítva a két-három sorban letudható éneket, ez egy újabb csodaság. A dobok ismét drum ’n bass-esek, a basszusok kellemesen morognak, jópofa vokálok húzódnak meg a háttérben, valamint a trombiták ismét előkerültek (úgy látszik, ez már védjegy). Bulizós sláger!
Free (feat. Emeli Sandé) Elérkeztünk a lemez záróakkordjához, ami egy kisebbfajta lenyugvás; csodaszép melódiák uralkodnak a dalon, erről a finom zongorahangok és gitárok gondoskodnak. Aztán ott van Emeli kiváló éneke, a remek kórus szekció, és nekem még kifejezetten tetszett a frappáns dalszöveg is, ami nem veszi túl komolyan magát, de nem is gyerekes. Mit lehet tenni, ez is egy kiváló darab!
A "Free" című dal videoklipje BÓNUSZ DALOK Give You Up (feat. Alex Clare) Kommerszebb, egészen megszokott hangzással indít a dal, de az első refrén után szerencsére előkerülnek a csapatra jellemző dobok, orgonák. Akár egy „normális” popdal is lehetne, de szerencsére ez most nem degradáló jelző. Ha nem lenne bónusz dal, azt mondanám sikerre predesztinált darab, habár ki tudja…
Alien Bashment Ének nélküli, elvont darab, ami leginkább furcsa megoldásaival, a vonós és pengetős szekcióval hívja fel magára a figyelmet. Nehezebben emészthető szám, itt indokolt a helye.
Solo (feat. Ella Eyre & Mark Crown) Érdekes hangulatú szám, amiben a fúvós hangszerek jelentős szerepet kaptak. Kivonult itt a teljes tűzoltózenekar szólózni (ha már egyszer ez a dal címe), és ez örömteli dolog, még ha kicsit perverz párosításnak is tűnik. Elsőre azt hinnénk mindehhez monstre hosszúság is párosul, de a dal felénél kiderül, hogy itt valójában két számról van szó. A második darab olyan, mintha egy stúdióban felvett jammelés lenne, egy kis impro, beatbox-olással, freestyle énekkel, meg minden egyéb hangfoszlánnyal, amit éppen ki tudtak csikarni a különböző hangszerekből.
Feel the Love (Rudimental VIP) (feat. John Newman) A bónusz trekkek közé befurakodott egy átértelmezés is, méghozzá a kiváló Feel the Love-ból. Nos, nemcsak egy bulldózerrel mentek át rajta, de szerintem fűnyíróval, úthengerrel is, meg egy hatalmas Caterpillar teherautóval is. Alig lehet ráismerni, és hát ez már annyira elvont darab, hogy az én gyomromat is megfekszi. Több nem lett tőle a dal, jobb meg pláne: nem fogom sokszor meghallgatni, az biztos.
Utolsó mondatom viszont egyáltalán nem igaz az album egészére, ugyanis a Home jött, látott és győzött. Minden ízében remek munka; nem tökéletes, de a végeredmény annyira szerethető és igényes, hogy nem tudok rá haragudni. Nekem, mint zenerajongónak elképesztő élményt nyújtott az a hangszer kavalkád, amit a srácok felvonultattak, mindehhez pedig kiváló melódiákat írtak és profi énekesek szolgáltatták hangjukat. Minőségi munka, csak ajánlani tudom mindenkinek!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!