Kicsorbult a matzo olló? (Mat Zo - Damage Control)
Pactolous
2014-02-02 23:09 
0
3299
| Rovat: Ha valaki megkérdezett volna 2009 tájékán, hogy melyik trance dal gyakorolta rám a legnagyobb hatást, gondolkodás nélkül Mat Zo The Fractal Universe-ét hoztam volna fel. Ez a szemtelenül fiatal tehetség akkoriban olyan dallamokkal kápráztatta el az erre fogékony közönséget, hogy már-már oltárt emeltünk neki. Aztán tavalyelőtt történt valami, amit azóta sem sikerült feldolgoznom.
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Mat Zo nemcsak az életben, de a zenében is meglehetősen szabad felfogású. Ami a szívén, az a száján, ami az elméjében, az a zenéjében. Ez valahol dicséretes dolog, hiszen nem követi a trendeket, a saját útját járja, és olyan dolgokat alkothat, amilyeneket csak akar. Ugyanakkor valahol mégis csak megtörtént a behódolás, máskülönben fel nem tudom fogni, hogy a gyönyörű, mély, érzelmes dallamvilágtól miért is kellett eltávolodni oda, ahol most tart. És hol vagyunk most? Ezt mutatja be a Damage Control című szólólemez.  Superman Lost Már az első dal címe is egyfajta mélyütés, de lehet, hogy csak én képzelek bele téves üzenetet. Volt ugyebár Mat Zo-nak 2011-ben egy hatalmas megaslágere, a Superman. Remek darab, kétség nem férhet hozzá. Ehhez képest, most mit látunk? Superman elveszett. Kész, nincs többé. Üzenet? Beszólogatás? Útkeresés? Mindenesetre a dallam is utal a fent megnevezett számra, de amúgy csak egy intróról van szó. Ha figyelmen kívül hagyjuk az összeesküvés elméletemet, akkor viszont egy hatásos felvezetésről van szó.
Only for You (feat. Rachel K Collier) Kicsit bosszantó, hogy amilyen durcásan álltam hozzá az albumhoz, annyira meglepett ez a tétel. A tempó igaz lassabb, a hangzás is kicsit Eric Prydz munkásságára emlékeztet, de benne vannak a hamisítatlan Mat Zo mellékízek is. Ez az ember ért a zenéhez, ezt nem vitatja senki, és szerencsére ez itt is érződik.
Easy (feat. Porter Robinson) A tavalyelőtt szép karriert befutott klubsláger sem maradhatott le a lemezről, és itt is megkövetem magam, ugyanis az úriember, Porter Robinson-nal kiegészülve egy igen erős számot tett le az asztalra. A hangszerelés erőteljes, változatos, egyes hangszínektől legszívesebben magam alá csinálnék a gyönyörtől (de szerencsére a záróizmaim máshogy gondolják). Kis Daft Punk hatás is befigyel a vocoder-es szólónál, de ezt az Around the World óta annyian és annyiszor használták fel, hogy dilettantizmus lenne hibaként felróni. Kiváló darab, szó se róla!
Az "Easy" című dal videoklipje Caller ID Fejvakarás: chapter one. Tudtam én, hogy Mat Zo ügyködött már más alias alatt például a drum ’n bass műfajában is (lásd doboz), és hát az elektronikus tánczene piacán nem idegen a producerektől a stílusok tágítása, ez azért mégis meglepett. Arábiai hangulatú breakbeat, rengeteg sample hanggal teledobálva; poénnak elmenne, mert egyáltalán nem rossz… de felvetődik a kérdés, hogy kellett-e ez nekünk?
Little Damage Fejvakarás: chapter two. Újabb breakbeat-es, electro-s kísérletezgetés: képzeljük el a Magyar Népmeséket dubstep-esítve, no, majdnem olyan a végeredmény. Csak Szabó Gyula nélkül. Ismételten csak azt tudom mondani: viccnek elmenne, de mondjuk akkor ingyenes dalként, a Facebook-ról lecibálva, nem pedig szerzői albumon.
Pyramid Scheme (feat. Chuck D) Az új idők szele, a tavalyi kislemez, amihez klip is készült. Itt már bátran állíthatom, hogy Mat Zo átesett a ló túlsó oldalára. Amit a bevezetőben is említettem, az itt válik világossá. Ezzel a megszólalással biztos több embert táncra lehet perdíteni, nem is lenne ezzel semmi gond. Csak én éppenséggel láttam, amikor a király még király volt, nem pedig udvari bohóc.
A "Pyramid Scheme" című dal videoklipje The Sky (feat. Linnea Schössow) Ez a nóta szintén ismerős lehet már régebbről, de hála az égnek (vagy egy kijózanító löketnek) drasztikus változásokon esett át. Ez bizony elkerülhetetlen volt, ugyanis a 2012-ben megjelent verzió egyszerűen hallgathatatlan volt, emberi fül számára értelmezhetetlen katyvasz, valamiféle Klingon remix. Itt viszont már sokat finomodott a hangzás, egészen emészthető lett. Mégis, az ismert mondás érvényben marad: cifra palota nem épülhet kellemetlen végtermékből.
Like It Used to Be Fejvakarás: chapter three. Szellemes szintihangokat választott főszereplőnek Mat ehhez az átvezető dalocskához. Tiszta 70-es évek, értelme nincs sok, de legalább van, hurrá...
Time on Your Side (feat. Janai) Kellemes harmóniákkal rendelkező, effektekkel teletűzdelt szám, ami ismét szokványos, majdhogynem popos ritmust kapott. A barátságos zongorák is a rádióbarát jelleget erősítik, igaz, ezeket meg elnyomja az erős, hörgő basszus. Figyelemreméltó hangszerelési bravúrok sorozata, de különösebb értelmet, ívet megint nem sikerült felfedeznem.
Moderate Stimulation Fejvakarás: chapter sokadik. Ha valaki kíváncsi lett volna, hogy Mat Zo milyen liftzenét tudna csinálni (vagy ez egy 60-as évekbeli főzőműsor háttérzenéje lenne?), akkor tessék! Ha az anyag teljesen az ő műve, akkor le a kalappal, de ha csak sample-ket hallunk egymás után, akkor nem nagy cucc. Komolyan mondom, ha ilyenekre érez
késztetést, miért nem ad ki külön egy „Improvizációk” címmel ellátott mini albumot, mint Blue Stahli vagy Celldweller? Akkor nem kéne ezekre elpocsékolni a kemény biteket, bájtokat, az én perceimről nem is beszélve.
Lucid Dream A fénysebességgel a mélybe zuhanó színvonal egy picit felemelkedni látszódik! Ez a szám imitt-amott megmutatja, hogy miért is lehetne Mat Zo-t igazán szeretni. Csöppnyi keserűséget csak az önt az egészbe, hogy ebből a dalból sokkal jobb remixek készültek a lemez megjelenése óta (Ilan Bluestone, Cold Blue), amik „matzosabbak” lettek, mint az eredeti. No komment.
A "The Sky" című dal videoklipje EZ Mi EZ? A kérdés jogos, hiszen ismét az Easy (EZ, í-zí, értitek…? Hehe) dallamai, hangjai köszönnek vissza. Ez már a lemez vége lenne, és itt a repríz ideje? Nem éppen. Akkor még egy átvezető? Nem talált! Ez tulajdonképpen egy breakbeat-es, régi house számokat felelevenítő újraidézés akar lenni. Mintha annak a dalnak egy remixe lenne, de úgy látszik még volt hely a korongon, és nem volt mivel kitölteni. Érdekesnek érdekes, de semmi több, helye pedig aligha megérdemelt itten.
Hurricane (feat. Eyes That Lie) A tört ritmusok nem tűntek el, ahogy a fejtágítós basszusok sem, de a melódiák sem. Bizony, végre hallani lehet vonósokat, harmóniákat, mint a régi szép időkben. A máz lehetne finomabb, de ami alatta van, azért megéri megenni ezt a szeletet.
Fall Into Dreams (feat. Pete Josef) Utolsó intermezzo a lemezen, ami akár egy teljes értékű szám alapja is lehetne. Egy szál gitár, rá az ének, ez tökéletes kiindulási alap lehetne, de Mat Zo elveszi előlünk ennek az örömét, és nem csinál semmit a dallal.
Time Dilation Utolsóként úgy tűnik végre megint valami magvasabbat kapunk, és ha a dallamokat nézzük, ez igaz is. Az alap vegytiszta dubstep, de nem a foghúzós fajtából. Itt is megcsillan az ember zsenialitása, képes ő nagy dolgokra, ez tisztán kihallatszódik. Zárásnak kiváló választás, de amúgy is a jobbak közül való.
Próbáltam érzékeltetni, hogy nem azzal van a bajom, hogy milyen stílusban szólalnak meg a dalok. Legyen az klubsláger, játékos breakbeat vagy dubstep, ha látom, hogy mögötte munka van, és méltó ahhoz a képhez, amit Mat Zo korábban már kialakított magáról olyan bődületesen hatalmas számokkal, mint például az Aurus, a Nuclear Fusion, a The Fractal Universe, a Superman, a Near the End, a Rebound vagy a Frequency Flyer, akkor egyáltalán nem érdekelne, hogy az amit hallok, nem vérbeli trance. Sajnos viszont nem erről van szó, vagy legalábbis csak elenyésző mértékben ismerem fel azt az embert, aki eme dalok mögött állt. Sajnálom Mat, amit most csinálsz, az számomra emészthetetlen. Találkozzunk újra, ha majd ismét a gyönyörű dallamok készítésében leled örömödet, nem pedig a basszus hangszínek potijainak csavargatásában.  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!