Egy nem mindennapi időutazás (Steins;Gate)
Pactolous
2014-01-23 15:57 
5
4109
| Rovat: Időutazás. Elcsépelt témának tűnhet, annyi film, regény és megannyi más médium foglalkozott már vele. Mégis kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában, mert még nem ismerjük, technológiailag (per pillanat) lehetetlen kivitelezni és természetével kapcsolatban is csak találgatni tudunk. Szerencsére mások is találgatnak, például a japánok, így születnek olyan gyöngyszemek, mint a Steins;Gate című anime.
Lassan már egy éve, hogy kialakult nálam az a súlyos betegség, amit úgy hívnak: anime függőség. Ez idő alatt sok kedvencre tettem szert, hála a magasságos Papának (Sword Art Online), vagy éppen Ákos haveromnak (Angel Beats!). A favoritok listája még több, másik animét is tartalmaz, de amiről azonmód írni akartam, ahogy megnéztem, az a Steins;Gate volt (mit ad Isten, ezt is Papa ajánlotta… igen, igen, köszönöm szépen!). Amikor már a munkahelyeden is azon gondolkozol, hogy mi lesz a következő részben, és azért imádkozol, hogy ne legyen hülye vége a sorozatnak, akkor tudhatod: megvan az új kedvenced!  De miről is van szó tulajdonképpen? Az alapfelállás egyszerűnek mondható, bár már az első rész is olyan, hogyha nem vagyunk elég kitartóak, hamar feladhatjuk (nem érdemes!). Főhősünk egy kissé zakkant tudós, Okabe Rintarou, aki magát állandóan Hououin Kyouma-ként hívatja. Meg van győződve saját zsenialitásáról, és feltett célja, hogy az időutazás feltalálásával átvegye a világ felett az uralmat, hiszen az őrült tudósok ezt teszik. Emellett még kissé paranoiás is, valamint a fantáziája is elszabadul néha. Gyerekkori barátja Mayuri Shiina, egy gyermekien naiv, aranyos leányzó, aki imádja a cosplay jelmezeket. Nem igazán érti sokszor, hogy Okabe miben is mesterkedik, de élvezi a társaságát. Itaru Hashida, a szuperhacker a harmadik tagja ennek a bandának, ők alkotják a Future Gadget Laboratory-t, azaz a Jövőbeli Kütyük Laboratóriumát, ami egy műszaki bolt felett, a második emeleten székel. Hétköznapi cuccok felhasználásával találnak fel valami egyedit… nem mindig használhatót, de egyedit. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Okabe és Mayuri elmennek egy professzor előadására, aminek az időutazás a témája. Furcsa események veszik kezdetüket, a néző sem érti őket, majd Okabe megtalálja Kurisu Mikase, a szemtelenül fiatal, de legalább annyira híres tudós kisasszony holttestét. A mentők kiérkeznek, a tömeg összecsődül, majd egyszer csak vibrálás a levegőben, a csőcselék eltűnik az utcáról, az előadásnak helyet adó épület tetejébe belefúródik egy érdekes gépezet (talán műhold?), és Kurisu is visszatér az élők közé. A történtekre senki nem emlékszik, csak Okabe. Mi történhetett? A sorozat nyitó dala Az alapszituáció ez, onnantól kezdve, hogy Kurisu is csatlakozik a laborhoz még jó pár karaktert bemutatnak, akiknek igen fontos szerepük lesz a történet alakulásában. Itt lesz például Suzuha Amane, aki részmunkaidősként dolgozik a műszaki boltban, állítása szerint az apja után kutat, kifejezetten nagy érdeklődést mutat Okabe labormunkája iránt és erős ellenszenvet Kurisu felé… de vajon miért? Aztán ott van Ruka Urushibara, aki egy tünemény lány… lenne, ha nem lenne fiú. Romantikus érzéseket táplál Okabe iránt… pedig fiú. Az egyik közeli szentélynél dolgozik, úgy is öltözik, mint egy miko (szentélyszolgáló, papnő)… pedig fiú. Ne ijesszen el senkit ez a nem túl látens homoszexuális szál, a sztoriban ez is ki lesz fejtve (és meg lesz csavarva rendesen). Legyen ennyi elég is a karakterekből, a többiek is érdekesek, és szerepelnek eleget, hogy megkedvelhessük őket (vagy épp ellenkezőleg… hogy aztán megint szerethessük őket… muhahaha!). A sorozat könnyed hangvételű, kellő misztikummal és áltudományossággal átitatva…egészen addig, míg fel nem találják azt a kütyüt, amivel a múltba tudnak SMS-t küldeni. Onnantól kezdve szép, lassan felpörögnek az események, és egyszer csak egy elszabadult kamion erősségével üt be a dráma, onnantól pedig már késő lesz abbahagyni a sorozat nézését. Annyit azért elmondhatok, hogy az egyik szereplő súlyos veszélybe kerül, és az egyetlen mód a megmentésére csak az lehet, hogyha a világvonal drasztikusan megváltozik. Ez a Steins;Gate alapfilozófiája: minden egyes változtatás az időben, legyen az akár egy múltba küldött üzenet, vagy emlékmegváltoztatás, nem az adott világ jelenét módosítja, hanem egy új világvonalat hoz létre. Ezek a világvonalak egymás mellett haladhatnak, de különböznek egymástól, sokszor csak egy kicsikét, de van amikor, meg nagyon. És ahhoz, hogy valakinek a sorsa megváltozzon, bizony, hatalmas áldozatokat kell hozni. És itt kiemelném a „hatalmas” szót: a mellékszereplőknek és Okabe-nek is olyan döntésekkel kell szembenézniük, ami bárkinek az idegrendszerét kikészíthetné. A sorozat záró dala Azt hiszem a történetről nagyjából elég is ennyit tudni, lássuk, miért is olyan eszeveszettül király ez az anime! A sztori bitang jó: messziről nézve sablonokból építkezik, a részletek ugyanakkor nagyon jól el lettek találva. A vége felé haladva érezni csak egy kicsit, hogy talán már az írók is belezavarodtak imitt-amott a rengeteg szálba (illetve volt egy történés, ami elsőre eléggé… kényelmes húzásnak tűnt), de égbekiáltó hibát én nem találtam. A szereplők hatalmasak! Okabe először idegesítő nagyképűségével és képzelgéseivel, de olyan jellemfejlődésen megy keresztül, hogy ha létező karakter lenne, én feltartott hüvelykujjal és egy vállveregetéssel szalutálnék neki. Kurisu sem tűnt nagy számnak a kezdet kezdetén, de végtelenül rendes leányzó, Okabe-vel remek párost alkotnak, főleg amikor húzzák egymás agyát. A
kiteljesedik, örülünk neki és egy új löketet ad az egész animének. A lezárásról pedig annyit, hogy a 24 rész után még megjelent két, különálló rész, egy 20 perces, meg egy másfél órás: kihagyásuk opcionális, de erősen ajánlott megnézni őket. Bár a sorozat egész megható módon zárul le, a 20 perces special megnyugtatja lelkünket, a mozi pedig kicsit tovább bonyolítja a dolgokat, csak azért, hogy még egy pár kérdést megválaszoljon. Technikai értelemben sincs hiba: a kinézet kicsit másmilyen stílusú a legtöbb animéhez viszonyítva (főleg a szemek), a színek tompák, a fények erősek, de ez adja meg a bukéját. Egyszerre lesz valóságosabb és ugyanakkor szürreálisabb a hatás. A zenék remekek, mind az opening, mind az ending kiváló darab, és szerencsére nem változnak a 24 rész során. És, hogy még egy utolsó kísérletet tegyek arra, hogy bebizonyítsam, mennyire eltalált az egész sorozat, csak egy homályos példát említenék meg. A ledarálás után visszanéztem az első részt, és rengeteg olyan jelenetre bukkantam, amit akkor, először nézve nem értettem (nem is érthettem), így viszont nem csak megvilágosodtam, de tökéletesen beilleszthetőek voltak a sztoriba. Le a kalappal a forgatókönyvírók előtt, komolyan mondom! A Steins;Gate első része, magyar felirattal Azt hiszem, különösebben nem kell tovább ragoznom, hogy mit is gondolok a Steins;Gate-ről. Zseniális darab, kötelező anyag! Legszívesebben mindenkivel megnézetném, hogy átértékelődjön a véleménye a japán rajzfilmekkel kapcsolatban, de nem akarok ilyen erőszakos lenni (NÉZD MEG!!!). Aki érdeklődik a műfaj iránt, szereti az egyedi történeteket, a finom humort és a remekül adagolt drámát, annak muszáj megnéznie. Hogy szokta írni Papa? Nézd meg az első 3 részt, az 1 óra az életedből. Ha nem érzel rá, hagyd ott, ha felkelti az érdeklődésedet, nézd meg! Az élmény garantált! |
Hozzászólás
2015-06-21 18:34
10-et csak a tökéletes anime kap.
2015-06-21 02:32
Csak kíváncsiságból: mi miatt vesztett egy pontot? A nehézkes indulás miatt
2015-06-16 18:30
tüttürű~
végig néztem és nagyon jó volt 9/10
el psy congroo
2014-01-23 20:27
Azt azért kötve hiszem, de még bármi előferdülhet
2014-01-23 16:25
Szép munka, fiam. Jól kitanítottalak. Ha így haladsz egy napon talán a tanítványból lesz a mester
* jelölt mezők kitöltése kötelező!