James Herbert - Sötét titkok háza
Barbó
2014-01-08 20:45 3
3657
| Rovat: Zene / Mozi / Könyv »
Mielőtt még átadnám a klaviatúrát neki, hadd jelentsem be, hogy új szerzőt köszönthetünk a honlapon! Fogadjátok sok-sok szeretettel Barbót, aki remélhetőleg nem csak egy írással ajándékozott meg bennünket, hanem hosszú távra tervez. Elsőként egy könyvajánlóval készült, hajrá Húgi, mutasd meg mindenkinek! - Pactolous
Sokat gondolkodtam azon, hogyan is kéne bevezetnem életem első kritikáját. Nem akarok sablonszöveggel kezdeni, hogy mindig is vonzott ez meg az a stílus, mert ez nem mindig igaz nálam, könyvek esetében meg pláne nem. Legtöbbször azokat keresem, amiben paranormális jelenségek (szellemek, démonok stb.) vannak, de egy jó krimivel vagy egy könnyed kis szórakoztató irodalommal is le lehet venni a lábamról. A legritkábban szerelmes regényeket és fantasy-ket olvasok (csak és szigorúan akkor, ha biztos forrás ajánlja). Úgy gondoltam, ha már ez az első írásom, akkor az egyik személyes kedvencemmel kezdek. Ez volt az első olyan könyv, ami már nem számított ifjúságinak, de saját magam választottam és vettem meg. Akkor már filmek terén sok horror gyöngyszemet láttam, így bátran kezdtem bele James Herbert, Sötét titkok háza című regényébe. A könyv remekül prezentálja nekünk mit is jelentett régen a görögöknél az in medias res, olyan hamar "csap bele a lecsóba". Az első pár oldalon már sokat sejtető mozzanatokról olvashatunk. ezek után megismerkedünk a Caleigh családdal és az őket ért tragédiával, miszerint a legfiatalabb fiúgyermek, Cam egy éve eltűnt. A család lelki békét remélve beköltözik egy mindentől távol eső házba, aminek neve Crickley Hall. Nem igazán szívmelengető, hatalmas, kastélyszerű épület, ami már az olvasó számára is nyomasztó. (Tudom, egy nagyon nagy klisé az egész, de jó lesz, ígérem.) A költözés idején az anya, Eve már szkeptikus volt a házzal kapcsolatban, (nem is értem miért..) de a kicsit túlbuzgó férje, Gabe (akinek a fényképe valószínűleg szerepel az értelmező szótárban az optimizmus szócikk alatt) hatására ad egy esélyt az újrakezdésnek. Később megismerkedhetünk Percy Judd-dal, aki elég fura karakter. Kiderül, hogy az épület sok-sok évvel ezelőtt árvaház volt de az árvíz idején az egyik gondozót és 11-ből 9 gyereket holtan találtak meg. Eve-ben az érzelmek elkezdenek kavarogni, de Gabe még mindig nagyon pozitívan áll hozzá mindenhez. Aztán jönnek a furcsa zajok, a folyton kinyíló pinceajtó és semmiből előtűnő pocsolyák a lakás közepén. A ház szépen-lassan felfedi titkát, hogy nem is volt ez egy olyan átlagos árvaház... Nem lövöm le a poént, eddig lehet nem tűnt túl izgalmasnak, de aztán egyre durvább dolgok történnek és derülnek ki (sok embernél kicsapja a biztosítékot). A legjobban az utolsó oldalak tetszenek, amikor azt hinné az ember, hogy nah, vége van, happy end, egyfajta keretes szerkezetet adva a könyvnek ismerős mondatokkal és hangutánzó szavakkal fejeződik be. Nem az a könyv, amitől hasra lehet esni, de szerintem izgalmas, nincsenek benne felesleges töltelékrészek, ami miatt a hajunkat tépnénk, hogy "térj már a lényegre, mert menten kivetem magam a 4-es metró elé, PEDIG MÉG KÉSZ SINCS!! .... khm..." tehát alapjában véve olvasmányos, gyorsan elértem a végére, pedig 600 oldalas (de ez ne ijesszen meg senkit). Egyedül arra hívnám fel a figyelmet, hogy vannak benne egyesek számára erősen kifogásolható részek (imitt-amott kicsit -nah jó, nagyon- perverz, de James Herbert már csak ilyen..), így aki erre érzékeny, annak nem fog tetszeni. Nos, remélem nem aludtatok el olvasás közben, abszolút amatőr vagyok, de igyekszem érdekes dolgokkal előállni majd (persze csak ha lesz igény arra, hogy írjak én is a profik mellett). |
Hozzászólás
2018-01-27 19:36
Király
2014-01-08 21:30
Igyekszem majd javítani ezt a hibát, esetleg más témákba is belekontárkodok.
2014-01-08 21:09
Na, így kell ezt csinálni! Csak egyetlen aprócska hibát vétettél: a minőség miatt most már elvárjuk, hogy még többet írj. Nincs menekvés. MUHAHAHAHA!
* jelölt mezők kitöltése kötelező!