...2013, 2014...

Szinte látom magam, ahogy írom az évértékelőt, ahogy leírom, hogy látom magam, ahogy írom az évértékelőt, ahogy… Jajj! Szóval 2013 első bejegyzése szintén retrospektív jellegű volt, ám utána rögtön az új dolgokra feküdtünk rá! Például Papa megemlékezett arról a történelmi jelentőségű hírről, miszerint az oroszok immár alkoholnak minősítik a sört. Ennek már egy éve, úgyhogy a jubileum keretében el is fogyasztok most egyet (egs!). Utána a humorkodásnak is teret engedtünk, röhögtünk egy sort a Word helyesírás ellenőrzőjén, meg (talán) az általam rajzolt képregényeken is. Ezek mostanában mellőzve lettek, de ígérem, visszatérnek most már. Ezt vehetitek fenyegetésnek is! A kritikák sem maradhattak el, az Andain album értekezéséhez Andsen kollégát hívtam segítségül a néhai Music for Trance People blog tulajdonosát. Utána pedig Papa dicsérte agyon – kicsit megkésve – a Scott Pilgrim vs. The World című mozit. Hiába, az év elején nem volt neki PC-je, szegény ember pedig vízzel főz, ugyebár…

FEBRUÁR

A február viszonylagos csendben telt el, csak két bejegyzés született ebben a hónapban. Ugyanakkor szerintem mindkettő rendhagyóra sikerült: az egyik egy válogatás a legjobb Super Bowl reklámokból, szubjektíve by Papa, a másik pedig - első alkalommal a honlap történetében - egy mixlemez kritika, Armin Van Buuren-nek az A State of Trance 2013 című darabjáról.

MÁRCIUS

Mozgalmasabb hónapba léptünk, mondhatnám, hogy a tavasz már itt érződött, de ekkortájt ragadtam Tatán a kib… nagy hó miatt, úgyhogy ezt inkább hagyjuk. Azon viszont nem szabad átsiklani, hogy Tündi meglepett minket egy rövidfilm forgatókönyvével, az Isten tartsa meg ezt a jó szokását, mi mindig tárt karokkal várjuk, bármit is küld nekünk! Ettől a hónaptól datálódik a súlyos anime függőségem is (emiatt egy bizonyos Papa nevezetű személyt kell hibáztatni), az okozója pedig a Sword Art Online című gyönyörűség. Ekkor még a fentebb megnevezett egyén írt róla, de később már én is valami hasonlóra vetemedtem (és még fogok is, muhahaha!). Ekkor én még inkább maradtam a zenénél, a Lordi új lemezét veséztem ki (és milyen faintos koncertet nyomattak decemberben, emberek!). A hónap végére pedig egy igazi kuriózum-adag: az 500. bejegyzést egy nosztalgiázó, önmagunkat pofátlanul előretoló videóval ünnepeltük meg, valamint réges-régi hangjátékokkal. Ezek között már ott figyelt a Gumiszoba 2008-as pilot adása is!

ÁPRILIS

Itt viszont már nagyon bedurvultunk! Először is kedvenc japán énekesnőm, Ayumi Hamasaki lemezéről, a Love Again-ről regéltem pár rigmust, majd Papa vette át a stafétabotot a Csángóval… izé, Django Unchained-del. Örömteli esemény volt számomra, hogy írhattam az új Depeche Mode albumról is, a Delta Machine-ről, de még örömtelibb volt, hogy ebben a hónapban elindult a Gumiszoba című podcast-ünk is! A lendület még mindig tart, még ha ritkábban is jelentkezünk az adásokkal, de mentségemre szóljon, hogy 1 óra beszélgetést megvágni fárasztóbb, mint gondoltam. Nem annyira fárasztó, mint amikor Papa elmerült az ornitológia világában (máig nem értem, honnan jött az ötlet), de közelít. Utána a friss Ákos kislemezről is megemlékeztem, és – bár nem állt szándékomban – megmutathattam, hogy nem csak dicsérni tudom őkelmét. Ellenben a Vasember 3 rászolgált a hype-ra, legalábbis Papa szerint.

Hogy milyen aktívak voltunk a Gumiszobával, azt jelzi az is, hogy ebben a hónapban 3 adást is felvettünk (2., 3., 4.). A maradék energia ráment két album meghallgatására, de a Hurts és Dido is megérdemelte a figyelmet, ugyanis remek lemezeket tettek le az asztalra.

JÚNIUS

Vidám emberek, csak óvatosan! Papa elég depressziósan indította el ezt a hónapot, pedig egy születésnapos embertől mást várnánk. Istenem, ő ilyen, ezért szeretjük (?). Szerettük viszont Armin Van Buuren új szerzői lemezét, az Intense-t, még ha az előzőt nem is tudta felülmúlni. Végezetül pedig kis technikai gondok miatt kénytelenek voltunk az őrjöngő tömeget megnyugtatni, hogy lesz Gumiszoba.

JÚLIUS

Shou-chan sokoldalú külsőse az oldalnak, ezúttal egy irodalmi alkotással lepett meg minket. Mi magunkat pedig egy Gumiszoba epizóddal, az ötödikkel (könnyeket csal a szemembe a tudta, hogy mennyi részt megélt ez a podcast, és még hol a vége…). Papa visszatért a filmek világába, de sajnos beletúrt a gagyiba, mert sem a Horrorra Akadva 5, sem a ThanksKilling 3, sem a Sharknado nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Ahogy igazából a The Legend of Korra második évada sem, de ekkor ezt még nem tudtuk, csak hírt adtunk az új előzetesről.