Nomen est Omen filmek
Papa
2013-12-29 09:50 
0
7369
| Rovat: Nem, nem sikerült felfedeznem egy horror szériát, amiről mások még nem hallottak. Csak annyit történt, hogy az utóbbi napok során sikerült két olyan filmet is megnéznem, melyeknek a címei tulajdonképpen tökéletesen összefoglalják a teljes történetüket.
| Huh, rég írtam már ide, de idén, még egyszer utoljára gondoltam leporolom a klaviatúrát, melyen leginkább csak a WASD gombok kopnak mostanában. Igen, ez egy gamer poén volt. Kezdjük is el gyorsan a filmmustrát a jobbik alkotással, melynek címe: Big Ass Spider A film... egy kurva nagy pókról szól. Egy klasszikus szörnyfilm sémával állunk szemben, igazi B kategóriás gagyisággal, amit csupán egy dolog miatt érdemes egyáltalán megemlíteni. Ez a dolog pedig az, hogy tökéletes. Iskolapéldája annak hogyan kell az ilyen elmebeteg őrültségeket megcsinálni, hogyan kell a gagyit és a totál elmeháborodottságot összekapcsolni és valami kifejezetten szórakoztatót alkotni belőle. Főhősünk, Alex Mathis, igazi veterán kártevő irtó, aki egy napon egy pókcsípés következtében a kórházban köt ki. Mit tesz isten, és a felelőtlen amerikai hadsereg, egy hulla, melyben egy idegen DNS-ből létrehozott pók lakik, épp abban a kórházban köt ki. Innentől pedig megindul a hajtóvadászat, az őrült gyilkolás és a mindent elsöprő elmebetegség. Mathis szerepében Greg Grunberg parádézik, akik talán névről nem, de arcról talán már sokan fel is ismernek. Segítőjét, Jose Ramos-t, Lombardo Boyar alakítja kimagasló minőségben. Ami kettejüket igazán naggyá teszi az, hogy olyan érzékkel vannak megírva, olyan tökéletesen passzolnak ehhez a hangvételű filmhez, hogy azt talán más hasonló dolgokat tervező írók és rendezők is eltanulhatnák. Furák, őrültek, eszméletlen módon szerethetőek és könnyű velük azonosulni. Igazi kisemberek, akik a film végére ugyan nagy hősök lesznek, mégis a földön maradnak. A mellékszereplők kissé elbújnak kettejük mögött, ami szerintem teljesen érthető és nem is igazából baj, hiszen egy hetven perces filmnek bőven elég két karaktert kibontania. Ami egy kicsit fáj, hogy ugyan Ray Wise ismét megmutatja miért ő az ideális katonai parancsnok, vagy elnök, esetleg a Sátán szerepére, ebben a filmben nem sok dolga akadt. A szerepe nem volt az a fajta őrülten mókás, mint amilyenek általában ő szokott alakítani az ilyen alkotásokban. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Lloyd Kaufman is felbukkan egy zseniális, ámde röpke cameo erejére (ahol meg kellett állítanom a filmet egy pillanatra, hogy felfogjam mit, illetve kit is láthattam). A film első néhány perce, amikor a pók még csak nagy és nem kurva nagy, meglepően félelmetes volt, de persze lehet, hogy csak azért, mert én speciel rettegek a pókoktól. Utána viszont, ahogy nő a pók, úgy borul el teljesen a film is. A CGI pontosan az, amit egy ilyen komédiában elvár az ember. Borzalmas, de pont annyira, hogy az még nevetséges és ne romboló erejű legyen. Sokan kerülnek felfalásra, de nem kell félni, a technikai megvalósítása ezeknek a jeleneteknek sem sikerült gyomorforgatóra. A vége főcím alatti muzsika tökéletes választás és természetesen felmerül a credits lista során egy folytatás lehetősége is, amiről csak remélni tudom, hogy el is fog készülni, mert ez a stáb minden ízében érti az ilyen filmek lényegét. Nagyon szórakoztató, könnyen emészthető, remek komédia, amit akár még szilveszterre is tudok ajánlani. |
[1] [2] (2/1)
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!