Rövidfilm - forgatókönyv
Tündi
2013-03-07 22:37 0
4675
| Rovat: Irodalom »
Léda
(írta: Pfeffer Tünde) 1.SZOBA, BELSŐ, NAPPAL Kamera a bejárati ajtóból lassan végigpásztázza a szobát a szekrény felöl, miközben egy hang folyamatosan narrál (illetve narrációnak tűnik, de mint látni fogjuk, csak felolvas). Először a szekrényt látjuk, aztán a kanapét, amin Fruzsina ül, és áhítattal, szinte transzban hallgatja Kornélt. Mellette az asztal előtt hosszú ruhában, kezében pezsgőspohárral Léda áll, és unottan nézi/hallgatja Kornélt, majd leül Fruzsina mellé, a kanapé másik végére. Kamera Kornélhoz ér, aki a kanapéval szemben egy széken ülve olvas fel egy könyvből.
KORNÉL
(miközben a kamera pásztáz, ő már beszél, tehát Kornél hangját előbb halljuk, minthogy bármit is mutatna a kamera) Fenséges volt és elbűvölő. Soha szebbet nem láttam még, elfelejteni hát ezt a csodát teljességgel lehetetlennek tetszett. A jelenség félelmetesen gyönyörű volt, arisztokratikus, mégis puha arca ragyogott a fényben, s hosszú, fekete hajzuhatag terült el körülötte. A levegőben szállva, smaragdzöld, testhez simuló ruhája lágyan omlott a föld felé, éppen csak súrolva annak felszínét. Hatalmas a fantáziám, de ilyen fenségesen nagyszerű lényt elképzelni sem tudtam. Láttam már szebbnél szebb, sőt gyönyörű nőket, de ilyen varázslatosan megigéző zöld szempárt sohasem. Kornél lopva rápillant Lédára, de rajta felejti a szemét. Feldereng benne egy, a nővel folytatott beszélgetés. EMLÉKKÉP
Ugyanaz a szoba, Kornél a kanapén ül, egyik lába keresztben átvetve a térdén, ölében laptop és gépel. Léda az ajtónál áll. LÉDA Nincs erkölcs halhatatlanság és Isten létezése nélkül? KORNÉL Újabb filozófiai okfejtés? LÉDA Te nem vagy vallásos. KORNÉL Léda… LÉDA Az ember pedig, mint olyan, nem lehet halhatatlan, ugye? KORNÉL Most oda akarsz kilyukadni, hogy én erkölcstelen vagyok? LÉDA Csak hangosan gondolkodtam. KORNÉL Jól van, együtt lehetünk erkölcsösek. Én elkezdek hinni Istenben, te pedig legyél halhatatlan. LÉDA Hisz az vagyok. Viszont, ha nem vagyok ember – mert nem vagyok – és bár halhatatlan vagyok, mégsem vagyok Isten, hiszen te teremtettél, akkor mi vagyok? Mi vagyok én? KORNÉL Csak egy illúzió. Az vagy, annak kell lenned, aminek akarom, hogy legyél. LÉDA Saját gondolataim vannak. KORNÉL Azok az enyémek. LÉDA Érzek! KORNÉL Csakis általam. LÉDA Hogy szerethetek valakit, akit te tiltasz nekem?!
Kornél válaszra nyitná a száját de nem tud mit mondani, csak lehajtja a fejét.
EMLÉKKÉP VÉGE
2.SZOBA, BELSŐ, NAPPAL
Miközben Kornél felolvas, Léda feláll, az ablakhoz sétál, kinéz rajta, majd lassan Kornél mellé lépdel, kezével óvatosan megérinti a férfi karját, aztán az arcára ad egy puszit, próbálja elterelni Kornél figyelmét. Mikor nem sikerül, unott, dühös arccal a falhoz sétál (a szekrény és az ajtó közé), háttal nekidől, és unottan figyeli tovább a felolvasást. KORNÉL Sokáig csak néztem, nem mertem megszólítani. Féltem, hogy elillan a jelenség, hangomtól megrezzen, és soha többé nem láthatom. Ki akartam élvezni a pillanatot, bármily rövid ideig tart is. Valamiféle mágikus teremtménynek, akárha szellemnek tűnt, de akkor és ott nem foglalkoztam ezzel. Talán nem is gondoltam rá. El voltam ámulva attól, ami a szemem előtt megjelent, mint valami leírhatatlan illúzió. Nehéz megfogalmazni a látványt, egészen addig a napig nem tudtam ilyen gyönyörű jelenséget elképzelni, ahogy most te sem vagy rá képes,- te, ki olvassa ezeket a sorokat. Elég, ha egész egyszerűen csak hiszel nekem, mert ilyen csodálatos teremtménynek bizonyosan nem voltál tanúja sosem. Képzeld el lelki szemeiddel a valaha élt legszebb lényt, aki létezhet, s azt sokszorozd meg ezerrel, és még akkor sem közelítetted meg Léda szépségét. Így neveztem őt, hiszen nem tudom, ki lehetne méltóbb arra, hogy múzsa legyen. Talán az is volt. Kornél kis szünet után felnéz, Fruzsina pedig még mindig transzban figyeli, majd feleszmél és tapsolni kezd.
FRUZSINA
Rengetegszer olvastam már, de az író szájából hallani... teljesen a hatása alá kerültem.
3.BELSŐ, SZOBA, NAPPAL
Léda fancsali arcot vág, közben Kornél a kanapé előtti kis asztalhoz viszi a székét, és odaül. Kornél az asztal egy pontjára mered, Fruzsina rövid hallgatás után megszólal. FRUZSINA Nándival találkoztál mostanában? KORNÉL Nem beszéltem vele egy ideje. Csak néhány szót. FRUZSINA Összevesztetek?
Kornél Lédát nézi kicsit hosszabban, de nem válaszol.
FRUZSINA Nándi sem mond semmit. Nem is mert ma eljönni. KORNÉL Megkértem, hogy ne jöjjön. FRUZSINA Kornél, ő a legjobb barátod a főiskola óta. Mi történt? LÉDA (közben átsétál a másik falhoz, Fruzsina mögé) Rajta! Mondd el neki! Az igazat: nem tudod elviselni, hogy a saját teremtményed életre kelt, és egy másik férfiba szeretett bele – helyetted! FRUZSINA (kis szünet után) Kornél. Minden rendben? KORNÉL Ne haragudj, csak... nagy rajtam a nyomás. Tudod a kiadó. Meg kell írnom a folytatást. Teljesen össze vagyok zavarodva. Bocsáss meg: te hogy vagy? FRUZSINA Hát, tudod... a szokásos. KORNÉL Semmit sem javult? FRUZSINA Nem igazán. De megtanultam nem foglalkozni vele. Gyerekkoromban egy kiállításon voltam, amikor először megtörtént. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok és mi történik velem. Olyan valóságos volt, mintha tényleg ott lennének, tudod? KORNÉL El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet. FRUZSINA Hagyjuk ezt. Inkább arról mesélj, mi lesz a folytatásban? Mi történik Lédával? KORNÉL Azt hiszem, már megvan. De neked nem fog tetszeni a vége, tudom, hogy imádod Lédát. FRUZSINA Mit tervezel vele? KORNÉL Azt hiszem, meg fog halni.
Léda ijedten néz Kornélra.
LÉDA Ezt nem teheted!
Az asztalon fekvő egyik mobil megszólal. Fruzsina nézi a kijelzőt, majd feláll.
4.BELSŐ, SZOBA, NAPPAL
FRUZSINA Ne haragudj, ezt fel kell vennem. Rögtön jövök.
Fruzsina kisétál a szobából. Léda teljesen ledöbbenve közelebb lép Kornélhoz.
LÉDA Nem teheted! Kornél! Mi van, ha én is..?! KORNÉL Eltűnsz? Léda, én szeretlek, de nem folytathatjuk ezt tovább. Úgy érzem, kezdek megőrülni. Nem bírom már sokáig. LÉDA De hisz ez gyilkosság! Létezem, élek, saját gondolataim vannak, saját érzéseim! Kérlek, kérlek, Kornél!
Léda könnyektől borítva a férfi térdére borul.
LÉDA Kornél, kérlek... KORNÉL (kezével megérinti a nő állát, aki erre kicsit felemeli a fejét) Léda, Léda, figyelj rám! Ez a te érdeked is. Milyen élet az, ahol senki más nem lát és nem hall, csak én? Mindkettőnknek jobb lesz így. 5.FOLYOSÓ, BELSŐ, NAPPAL
Fruzsina telefonon beszél egy férfihanggal. FRUZSINA (vékony, sírós hangon) Nándor... úgy örülök, hogy hívtál. NÁNDOR Mi a baj? Megint rosszul vagy? FRUZSINA Nem szabadulok ezektől a furcsa képektől. NÁNDOR Nem tudom, milyen gyógyszert írt fel neked az orvos, de több kárt okoznak, mint hasznot. FRUZSINA Én is úgy érzem.
Fruzsina nekidől a szekrénynek.
NÁNDOR Érted menjek? FRUZSINA Igen. Köszönöm. Tíz perc múlva a téren? NÁNDOR Ott leszek.
6.SZOBA, BELSŐ, NAPPAL
Közben Fruzsina visszasétál, és leül a kanapéra. Léda továbbra is Kornél térdére van borulva, de Fruzsinát nézi könnyes szemmel. FRUZSINA Ne haragudj, Nándor volt.
Léda felemeli a fejét.
LÉDA Azt hiszem, el kéne tőle búcsúznom.
Lassan feláll.
LÉDA Bárcsak tudnám, hogyan. FRUZSINA (Kornélhoz) Nem tudom, jó ötlet-e kiírnod Lédát a könyvből. Hiszen ő a főszereplő. A rajongók ki fognak akadni. KORNÉL Ez nem vita tárgya. Valahogy le kell zárni. LÉDA Szóval ennyi volt? (sírva, dühösen) Tudod, mit?! Utállak. Sosem szerettelek, soha nem is foglak!
7.BELSŐ, SZOBA, NAPPAL
Kornél némán ül, lefelé hajtott fejjel, a földet bámulja, és az asztalon babrál. FRUZSINA (szomorúan) Ne haragudj Kornél, nem érzem túl jól magam, azt hiszem, elmegyek. KORNÉL Minden rendben? FRUZSINA Igen, csak...Nem is tudom. Labilis vagyok mostanában. Minden kezd összeomlani körülöttem. Ti nem beszéltek Nándival, kiírod Lédát a könyvből, én állandóan beteg vagyok...és kicsit elegem van mindenből. Ahh, istenem, ne haragudj. Teljesen kiborultam. Nem a te hibád. KORNÉL Nem, nem, semmi baj. Megfogja biztatásként Fruzsina karját.
KORNÉL Befejezem a könyvet, és beszélek Nándorral. Rendben? FRUZSINA Köszönöm. KORNÉL Gyere, kikísérlek.
8.BELSŐ, SZOBA, NAPPAL
Fruzsina összeszedi a mobilját az asztalról, feláll, és elindulnak az ajtó felé. Léda közben felveszi az asztalról a pezsgőspoharát. LÉDA Azt hiszem, én most leiszom magam. Menjetek csak! Hagyjatok itt! Mire visszajöttök, talán már itt sem leszek!
Közben Fruzsinához sétál, aki éppen elbúcsúzik Kornéltól. Léda Fruzsina arcához ér, aki meg sem rezzen.
LÉDA Irigyellek. Ahogy megfogod valaki kezét. Képes vagy rá. Nándor téged szeret. És én? Azt sem tudja, hogy létezem. Tudom, hogy nem hallasz, de...búcsúzz el tőle a nevemben.
Léda iszik a poharából, majd lehajtott fejjel a kanapé felé indul, ott megáll. Fruzsina lassan Léda felé fordul.
FRUZSINA Megígérem.
Léda döbbenetében leejti a földre a pezsgőspoharat. Kornél egyet hátrébb lép és értetlenül nézi Fruzsinát. Léda odasiet Fruzsinához.
LÉDA
Te látsz engem! (könnyes szemmel nevetni kezd) Tényleg élek! Kornél, élek!
Kornél teljesen le van döbbenve, odavánszorog a székéhez, és leül. Közben lassan elsötétedik a kép, miközben narrált szöveg hallatszik.
NARRÁCIÓ (Kornél hangja) Fenséges volt és elbűvölő. Soha szebbet nem láttam még, elfelejteni hát ezt a csodát teljességgel lehetetlennek tetszett. Léda. Így neveztem őt. VÉGE |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!