A Gödör
Papa
2012-10-22 15:40 
0
2802
| Rovat: Van ki beleesik, van ki elmegy mellette, van kit belelöknek, de a legtöbben biztosan találkozunk életünk során a Gödörrel.
| Ha az élet olyan, mint egy utazás, kvázi egy autópálya, akkor egyáltalán nem meglepő, ha kisebb-nagyobb kátyúk vannak rajta. Nem vitatom, vannak néhányan akik maguknak, vagy másoknak köszönhetően nem futnak össze ezzel a jelenséggel, ám határozott meggyőződésem, hogy ők annyira elenyésző kisebbséget jelentenek, hogy az olvasóink egy jó része magára ismerhet majd az alábbi sorokban. Kezdjük azokkal, akik talán mindünk közül a legszerencsésebbek. Azok, akik még időben észreveszik, hogy itt valami nem stimmel és megteszik a szükséges lépéseket, hogy elkerüljék a gyakorta szakadék méretű bemélyedést életük útján. Nem mondanám, hogy ők jóstehetséggel rendelkező szuperlények, sőt, még azt sem jelenteném ki, hogy nagyon előrelátóak lennének. Az ő esetükben inkább arról lehet szó, hogy elég akaraterővel és önbizalommal rendelkeznek ahhoz, hogy a szükséges pillanatban akár egy jelentős fordulatot is képesek legyenek beiktatni az életükbe. Szeretnék az ő csoportjukba tartozni, de messze nem érek fel velük. Aztán vannak olyanok is, akiket belelöknek ebbe a bizonyos Gödörbe, vagy ha nagyon szerencsétlen az illető, akkor Gödrökbe. Természetesen ennek az egyik módja a tiszta rosszindulat egy másik fél részéről és sajnálatosan mind tudjuk, hogy a világ tele van ilyen lökdösődő emberekkel. Azonban nem mehetünk el azon jelenség mellett sem, hogy van, amikor valaki önhibáján kívül löki a másikat a Gödörbe. Egyfajta tudatalatti védelmi reflex eredményeként, vagy azért, mert nem tudnak megfelelően kezelni egy bizonyos szituációt, nem tudják úgy megoldani a dolgot, hogy azzal a másiknak ne ártsanak. Engem sosem löktek és szeretném azt hinni, hogy én sem löktem senkit a mélybe. Egy másik jelentős csoport azoké, akik önmaguk esnek bele abba a bizonyos Gödörbe. Nekik két alaptípusuk van. Az egyik rész figyelmetlenségből, váratlanul, önmagának is nagy meglepetést okozva kerül a mélybe. A másik észleli a veszélyt, de vagy nem tud, vagy nem akar tenni ellene és így köt ki odalent. Ennek a csoportnak valamilyen szinten én is a részese vagyok. A már Gödörben lévők is meglehetősen különböző módon viselkednek. Van, aki segítséget kér (szerencsés esetben fel is húzzák, vagy éppen bakot tartanak neki), van aki önmaga indul útnak és a mászás során olyan erőre tesz szert, amivel a következő Gödröt már elkerülheti. Közéjük sem tudom magam besorolni, mert én egy harmadik csoporthoz tartozom. Vannak ugyanis, akik hozzám hasonlóan, berendezkedtek a mélységben. Számomra és bizonyára sokan mások számára is, a Gödör már beleivódott a személyiségünkbe, nem látjuk a kiutat... pontosabban szóval még csak nem is keressük, mert sem erőnk, sem pedig bátorságunk nincs rá. A mi csoportunk legnagyobb jellemzője a konok makacsság, amivel ragaszkodunk ehhez az egyáltalán nem kellemes helyzethez. Azt hitetjük el önmagunkkal, hogy nem a Gödör zavar minket, hanem az, hogy az a sok ember, aki próbál kimászni mind a mi ágytámlánkra lép, vagy éppen felborítja a plazmatévénk. |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!