Béka-perspektíva
Anita
2008-05-12 17:09 
1
3116
| Rovat: | Kis ember. Apró része a gépezetnek; apró lakással, apró melóval (apróbb adóval), s még annál is apróbb vágyakkal. Apró életét 0-24 órás rettegés tölti ki. Egész testet elárasztó-ledermesztő, lopakodva besurranó, hirtelen szétáramló. Retteg otthon – hisz megijeszti az apró-mozgó dobozból áradó erőszak-uralom. Retteg a munkahelyén, hisz ő apró, pótolható, szinte már futószalagon gyártott tagja a társadalomnak. A hierarchia legalja (talán alagsora). Retteg az utcán – hisz ő ott a legapróbb, óriás cementtégla-szörnyek között keresi jellegtelen mindennapjainak kis célállomásait, s közben arra gondol: a körülötte lévő csúszómászóknak is ugyanolyan szánalmas életük van, mint neki. Fél a holnaptól, fél a változástól, fél szembenézni önmagával – de a Nagy emberé, az bezzeg kéne neki, de az egészen. Elképzeli néha – persze csak titokban –, hogy ő is Nagy ember. Nagy házzal, nagy pénzzel (nagynulla adóval), nagy egzisztenciával. Aztán tarkón csapja a valóság. Eközben Nagy ember nagy házában nagyot álmodik – nagyot és rémeset: millió kis ember rohan felé, csípi-harapja, marják lábujjai közt, mint a makacs gomba, felkapaszkodnak lába szőrszálain, majd egészen elsüllyed az apróságok alatt, s végleg megfullad. Szegény kis ember, ha ezt tudná, már elégedett lenne.  |
Hozzászólás
2008-05-12 20:52
jóírás és elgondolkodtató
* jelölt mezők kitöltése kötelező!