The Legend of Korra
Papa
2012-07-04 17:44 
1
7968
| Rovat: DiMartino, Konietzko, Dos Santos és a csapatuk ismét valami olyasmit alkotott, aminek hála még vastagabban írhatjuk be neveiket a rajzfilmkészítés legendái közé. Nem mondom, hogy az új Avatar hibátlanul indított nálam, de azért szépen letettem tőle a szakállam. Hoppá! Ennek a bevezetőnek összefoglaló szaga van, szóval inkább haladjunk.
Hetven évvel az Avatar: The Last Airbender (továbbiakban ATLA) lezárása után veszi kezdetét az új történet. Aang egy boldog élet után végső nyugovóra tért, ám az avatar ciklus nem szakadt meg, így jön a képbe új főhősünk, vagyis főhősnőnk, Korra. A hölgy 17. életévében jár és a Fehér Lótusz szinte már börtöni körülményeket idéző védelme alatt tanulta meg a tűz, a víz és a föld elemét. Már csak a levegőt kell megtanulnia irányítani ahhoz, hogy teljes értékű avatar lehessen. Ehhez Tenzin-re, Aang fiára van szüksége. Tenzin azonban túl elfoglalt, nem tud leugrani egy pár hónapra a Déli-sarkra, ezért türelmetlen hősnőnk kénytelen megszökni védelmezői orra elől és amolyan Mohamed megy a hegyhez stílusban felkeresni Tenzin-t, Republic City-ben.  Az idő múlásával a világ is változott. Az Aang és Zuko által alapított Nemzetek Egyesült Köztársaságának fővárosa, Republic City, leginkább a húszas, harmincas évek Amerikáját idézi. Kocsik száguldanak az utakon, a lakosság nagy része klasszikus emeletes tömbházakban él, van már rádió és a többi. Korra meggyőzi Tenzin-t arról, hogy vele maradhasson a városban, s ezzel elkezdődnek az új avatar első igazi kalandjai, telve románccal, kirekesztéssel, gyűlölettel, boldogsággal, félelemmel és küzdelemmel. Korra személyében ismét megmutatkozik, hogy ez a csapat bizony pontosan érti milyennek is kell lennie egy erős női főszereplőnek. Annak idején Katara kapcsán már megmutatták tehetségüket, de kitörő örömmel mondom, hogy a TLK-ban is kimagaslóan jó női karaktereket sikerült felvonultatni. Korra kemény, határozott, kíváncsi ifjú hölgy, aki szinte a nézőkkel közösen kell, hogy megismerkedjen ezzel az új világgal.  Az új Avatar Csapat is gyorsan kialakul, köszönhetően egy testvérpárnak: a tűz bender Mako-nak és föld bender öccsének Bolin-nek. Visszatérő szerepet kap Tenzin felesége és három gyermekük is, akik olyan csodálatosan megírt karakterek, hogy puszta felbukkanásukkal képesek jobb kedvre deríteni a nézőt. Igazán üde színvolt Toph lányának, Lin-nek a szerepeltetése is, aki Republic City fém benderekből álló rendőrségének feje. Nem maradtak otthon a furcsa állatok sem. Korra legjobb barátja, megbízható hátasa és küzdőtársa Naga, egy nőstény jegesmedve-kutya; Bolin pedig egy Pabu nevű vöröspanda-vadászgörény (a sorozatban tűz vadászgörény néven fut) büszke tulajdonosa.  A fő ellenség szerepében Amon tündököl. Az "egyenlítés" párti tömegek vezérének célja, hogy minden bendertől elvegye a képességét, így teremtve egyenlőséget az emberek között. Vannak persze személyes indokai is, ám a mögé álló tömeg felháborodása is érthető, hiszen Republic City vezetősége, rendőrsége, de még az alvilága is tisztán benderekből áll. A TLK kinézete megtartotta a már ismert formákat, pont annyival felturbózva, hogy nem csak ismerősnek, de egyedinek is hasson. Republic City egy gyönyörű, lüktető metropolisz, a karakterek mozgása pedig valami olyan elképesztően lett megoldva, hogy nem egyszer tátott szájjal kénytelen az ember bámulni a képet. Ha van olyan rajzfilm amit megéri a lehető legjobb felbontásban nézni, nah akkor ez az. A csekély kis apróságok, amik Tenzin és Lin viselkedésében szüleikre emlékeztetnek olyan finoman vannak elhelyezve, hogy az minden ATLA rajongóban jó érzéseket tud kelteni. Az állatok zabálni valóan aranyosak és még a káposztás fickó is visszatér egy olyan formában, amitől majdnem leestem a székemről. Hanghatások terén sem lehet egyetlen panasz sem, leszámítva talán, hogy a baromi jó zenékből úgy éreztem kicsit keveset adtak nekünk. Dee Bradley Baker, az Appa-val és Momo-val lenyűgözőt alakító szinkron zseni visszatért, ezúttal azonban nem csak Naga-t és Pabu-t szólaltatja meg, hanem végre valódi szövege is van, hiszen ő az egyik fontosabb mellékszereplő, Tarrlok tanácsos is. Szintén visszatérő vendég az ATLA-ban Zuko-t szinkronizáló Dante Basco, aki egy olyan szerepben tűnik fel, amire csak annyit lehet mondani: zseniális. Steve Blum ismét hozza a formáját és olyan sötét, erős, rémisztő hangot ad Amon-nak, amilyenre csak ő képes. David Faustino dobbant egy nagyot, mint Mako; és olyan neveket is találhatunk a hangok listáján, mint Lance Henriksen, vagy éppen J. K. Simmons (Portal rajongók előnyben ez utóbbi névvel kapcsolatban). |
[1] [2] (2/1)
Hozzászólás
2012-07-04 18:27
Egyetértek! Maximálisan! Mindennel! Az elején kicsit lassan csordogáltak az események, hiányzott ez meg az, nem is tudtam hova tenni a sorozatot. De aztán! Beindultak a történések, a hangulat sötétebb lett, az utolsó résztől pedig beindult a libabőrzés is! És igen, sajnálom én is, hogy ilyen rövid volt az évad, azért Aang-ék kalandja valahogy változatosabb volt, de hát ott ugye egy egész univerzumot fel kellett építeni, itt pedig már, úgymond, adott volt.
Várom már a következő évadot, addig lehet, hogy még egyszer megnézem, egyben Korra történetét... de lehet, hogy még Aang-ét is
* jelölt mezők kitöltése kötelező!